18 a négyzeten
A RENESZÁNSZ 2.0 elindult, és emellett két új tréninget is meghirdettem: a régi-új FELÜLETSPECIALISTA 40 órában és az új TISZTASÁGTERVEZŐ 16 órában. Mindkettőben vannak új gondolatok és régi bevált módszerek, amik viszont nem annyira ismertek. Ezért van létjogosultságuk.
Hogyan tovább 2018?
Ebben az évben lezárunk egy újabb korszakot. Én legalábbis lezárok egy korszakot. Viszont elindítunk egy újat is. Azt gondolom, hogy ma már a tisztítás-technológiai szakmapolitika elég hangsúlyt kap viszont nincs mögötte elég szakmai tudás. Vagyis erős igény van a szakma szabályozására, de ugyanakkor a szakma nem minden cégnél érhető tetten. Tehát a jövőben két célra kell összpontosítani, még ha ez egyeseknek nagyon nehéz is lesz.
Az első cél a szakmapolitika önmagában megy a maga útján. Az elmúlt 10 + 10 évben bebizonyosodott, hogy ez nem fog gyorsabban menni, mint a szerves fejlődés. A következő 10 évben lehetne áttörés, csak ahhoz még kéne valami a politikán kívül. Na de végül is mi a célja ennek a szakmapolitikának, önmaga fenntartásán kívül?
Hát gondolom, hogy a cégek versenye szakmai legyen, és szakszerű alapokon álljon. Vagy nem?
Ez ma még nem látszik teljesen világosnak. Van ugyanis egy hátráltató tényező, ami erősen fékezi a folyamatot. A cégek személyzetének szakmai felkészültsége messze elmarad még a saját elképzeléseiktől is, hogy a piaci igényekről ne is beszéljünk. Vagyis bármely optimális szabályozás, ami szabályozás szempontjából tökéletes lenne, nem érné el a kívánt hatást és az is lehet, hogy tönkrevágná az egész kínálati piacot.
Persze olyanok is vannak, akik a sokkterápiában hisznek és van is példa ennek hatékonyságára, csak jelenleg nincs politikai szándék ennek meglépésre. Bár soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Engem viszont most egy másik cél sokkal jobban érdekel.
Ez a cél nem más, mint a szakma emberi erőforrásának szakmai és erkölcsi szintje. Nyilván, hogy rendkívül fontos, hogy a szabályozási irányok kialakuljanak és fejlődjenek ezeket nem szabad leállítani és ebben a MATISZ teszi is a dolgát. Azonban ezzel egy időben a takarító cégek személyzetét is fel kell zárkóztatni, mert az kb. egy 20 éves lemaradásban van.
A takarító cégvezetők hajlamosak azt gondolni, hogy a menedzsment egy csodaeszköz, de az elmúlt évek bebizonyították, hogy a takarítási szolgáltatást alig tudják a kifizetett bér árán eladni, vagyis ez a magát nagyra tartó menedzsment szinte semmi hozzáadott értéket nem tud elfogadtatni a piaccal. Ennek pedig oka van, ez nem véletlen vagy a sors szeszélye.
Visszatérve a célra
A hozzáadott érték akkor lesz elismerve, ha az valóban megjelenik. Ehhez viszont sok minden kell még csinálni. Jó hír, hogy erre most már minden eszköz a birtokunkban van, és ha kell is őket „csiszolgatni” itt-ott, ezek már képesek arra, hogy az alapoktól felépüljön egy új rendszer.
A Reneszánsz 2.0 projekt ezt célozza.
Ma a teljes takarítóiparban dolgozik 60 – 70 000 vagy még több ember. Nem tudjuk pontosan. Azt azonban tudjuk, hogy a cégvezetők csak kis része tesz különbséget a takarító és takarító között a szaktudásuk alapján. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a jót és kiemelkedőt nem jutalmazzuk és a gyengét pedig ezzel szemben nem büntetjük, akkor a jók gyengébbek lesznek és a gyengék még gyengébbek. Ennek eredményeként az átlag szakmai szint esik. Ha esik a szakmai szint és nőnek a szolgáltatási árak, az a piac öngyilkosságának biztos receptje.
Gondolkodjunk el ezeken egy kicsit!
Addig is két tréningajánlás:
|
|