A vezető minden esetben valakinek vagy valakiknek a saját jogon és tenni képes képviselője.

Ebben a megközelítésben, ha vezető nem saját magát képviseli (tulajdonos ügyvezető, vállalkozó) két féle vezetőt különböztethetünk meg:

•          egy társadalmi csoport elsődlegesen megbízott/választott, vagy
•          egy (jog, vagyon vagy egyéb érték) tulajdonos személy által kinevezett elsődleges vezető.

Ez a mindennapi operatív működésben jelent különbségeket, de alapjaiban és filozófiailag nem. Vagy éppen fordítva operatív működésében nem, de filozófiailag a megbízott vezető demokratikus és etikus, míg a kinevezett sokkal inkább autokratikus, de nagyon lényeges, hogy egyben és ugyanakkor etikus is kell, legyen.

A megbízott/választott vezető alapvetően egy szélesebb réteget képvisel, olyan helyzet is lehetséges, amikor a politika játékszabályai szerint olyanok szempontjait is figyelembe kell vennie, akik sem formálisan, sem informálisan nem bízták meg. Ennek megfelelően integrátori szerepet is be kell töltenie, azon kívül, hogy prioritásokat kell megfogalmaznia és mindenki számára elfogadható és követhető célokat kell kijelölnie. Ezért a tevékenységének a kommunikációs szegmense a bizalmat adó csoport felé rendkívül fontos, ennek, eszközrendszerének jó érzékkel való megválasztása és működtetése, a vezető egyik alapvető erénye. Amikor kommunikációról beszélünk lényeges kritérium az interaktivitás és a véleménycsere. Ebben a szerepben a stratégiai gondolkodás, a területtel kapcsolatos szakmai, politikai és társadalmi felkészültség és víziók is fontos szerepet játszanak abban, hogy posztján mennyire tud sikeres és/vagy eredményes lenni. A megbízott vezető addig tud ebben a pozícióban maradni és hatékonyan dolgozni, amíg a széleskörű informális bizalom megvan. Amikor azt nagymértékben elveszti, (a mérték értelmezésben azért vannak viták és fontos kérdés a bizalom visszanyerésének lehetősége) célszerű lemondania.

Ezzel szemben a kinevezett vezető egy szűkebb és homogénebb csoport érdekit képviseli, de ezen belül lényeges elem, hogy kinevezése az esetek döntő többségében egyetlen személy hatásköre. Ennek megfelelően mindennapi munkája során ez a személy a vezető legfőbb mentora, inspirálója, vitapartnere, támasza és szövetségese. Tehát a kinevezett vezető két dimenzióban gondolkodik, az első a kinevezővel való felismertetés és megismertetés illetve elfogadat tatás kérdésköre, a második pedig az előző alapján kialakuló stratégia, operatív tervé való alakítása. Míg az első alapvetően két személy közötti konstruktív vita eredménye, amiben a vezetőnek elsősorban a megfogalmazódó célokhoz kell, az etikus és adott körülmények között a leghatékonyabb eszközök között válogatni. Addig a második dimenzió a terv megvalósítása, vagyis leosztása a középvezetők szintjére. Itt már, nem törvényszerű, de megjelenhet az ellentmondást nem tűrő autokrácia. Amennyiben ez etikailag és sem jogilag sem morálisan nem kifogásolható szerintem teljesen rendben van. A határozottság a kinevezett vezető egyik legfőbb erénye.

A kinevezett vezető körülményektől függetlenül eredményesen dolgozhat és kell is dolgozzon, teljes erőbedobással egészen addig, amíg a kinevezése érvényben van. Egy kinevezett vezető a meghatározott próbaidő alatt lemondhat és ebben a helyzetben nem terheli öt semmilyen felelősség. Tehát a meghatározott próbaidő alatt (2 – 4 hónap) a kinevezett vezetőnek az is a jól felfogott érdeke, hogy minden ide vonatkozó információt megszerezzen, értelmezzen, és végül egyértelmű legyen számára, hogy képviselhető-e az adott személy vagy szervezet. A próbaidőt követően ez már nem kérdés.

Vannak esetek, amikor ez a szétválasztás nem igazán lehetséges, vagy nem egyértelmű, vagy folyamatosan változó, mert az adott szervezet egyszerre több kritériumnak is meg kell, hogy feleljen. Itt van aztán kifejezetten nagy jelentősége annak, hogy a vezető egy adott pillanatban, egy adott helyzetben tudj-e pontosan, hogy milyen legfőbb szempontnak kell megfelelnie…