Itt az idő

Szerintem, sok mindenre szükség van, ahhoz, hogy a szakma polgárjogot szerezzen. Mindezek pedig két kategóriára oszthatóak politikai és szakmaiakra. Utóbbi érdekel engem, mert sajnos a felületesség és a beképzeltség még mindig jelen van a szakmában. Az már nem érdekel, hogy ki mit tanul meg, most sokkal inkább az érdekel, hogy mi a tudáselem, ami egyáltalán még nem lett megfogalmazva.

12 hónapon át havi 2 nap beszámoló a fejlődésről

Az első 4 hónap lesz a legnehezebb, mert a négy szakmai szint összefoglalója lesz a második nap és itt még nagyon sok anyag véglegesítése van hátra. Viszont májusra egy rendkívül tiszta szakmai képe lesz azoknak, akik csatlakoznak a programhoz.

Végül is merre haladnánk?

Erőteljesen hiszek a „lehető legmagasabb érték” filozófiájában. E stratégiai megközelítés szerint nem tudjuk pontosan, hogy a megrendelő elégedettségének fokozása érdekében mennyi és milyen szakmai fejlesztésre van szükség, és ezt csak akkor tudjuk meg, ha legyártjuk és felkínáljuk. Ha a vevő megveszi, szüksége van rá. Tehát a „dolognak” van létjogosultsága. Ez az én taktikám a tudásanyaggal is, piacra dobom és megnézzük, ki mit reagál. Azzal is tisztában vagyok, hogy a piaci helyzet nem statikus, nap, mint nap vannak olyan változások, amelyek hatnak a tudásigényre. Ezért fontos, hogy az anyagok folyamatosan elérhetőek legyenek.

Tudom

Mit fizet meg az ügyfél és mit nem. Az alaphelyzet az, hogy a jól ismert szolgáltatási szintet nem akarja jobban megfizetni, hihetően kell ajánlani neki egy másik, magasabb szintet és meg fogja fizetni. Nyilván itt két nagy nehézség is van: a valóban magasabb szint és a másik pedig a hihetőség.

Végezetül pedig mondom, hogy abba a hibába se essünk, hogy többet gondoljunk magunkról, mint a mit nyújtani lennénk képesek.  Talán nem véletlen, hogy a szakmai versenyekre nem vagyunk képesek semmilyen csapatot kiállítani…