Tovább érik a Tisztítás-technológiai Parlament gondolata
A referenciakísérlet szerint, ha egy békát bedobnak egy fórró vízzel töltött edénybe, az olyan pánikrohamot kap, hogy azonnal kiugrik belőle. Azonban ha szobahőmérsékletű vízben lubickol és azt lassan melegíteni kezdik és óránként csak egy tized fokot emelve a hőmérsékletet a békában sosem tudatosodik a változás veszélye és talán a legnagyobb boldogságban élve megfő.
A jelenlegi helyzet olyan, mint amikor a békát lassú tűzön megfőzik. A magyar takarítóipart most éppen főzik, érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem teszünk semmit, megszoktuk és folyamatosan szokjuk az egyre romló állapotokat.
A MATISZ tegnap megfogalmazott egy anyagot és megfogalmazta a helyzetet, ami ide vezetett, fel is vázolja, hogy mi az 5 sarkalatos pont, ami elvezetne a változásokhoz, ebben hiba nincs, azonban itt most már egy nagyobb lépésre van szükség. Reménykedhetünk abban, hogy egy levél belátásra bír, de ennek nagyon kevés az esélye.
A MATISZ 5 pontja valójában megfogja a lényeget és azt mondja, hogy a piacon nincs elég szolgáltatói (szakmai és szakmapolitikai) tudás, ezért ezt nyilván kevesen képviselik és a szolgáltató cégek nem működnek, együtt (sem szakmailag, sem érdekvédelmileg) mert nincs elég tudásuk és szakmapolitikailag nem elég érettek, hogy belássák ennek az értelmét. Az 5 elemből csak egy a korrekt megrendelő, tehát a bajok nagy része, mondjuk 80%-a a mi házunk táján van, itt kell gyorsan elkezdeni seperni.
Kezdjük talán azzal, hogy az egyszeri béka a körülmények lassú romolását nem érzékeli és nincs olyan információs csatorna, amin keresztül venné a figyelmeztetést. Bármilyen meglepő a takarítócégek tudnak olvasni, értik az emberi nyelvet és ettől függetlenül nem hallják a figyelmeztetést. Szép nyugodtan várják, hogy megfőjenek.
Van a dolognak pszichológiai vetületet is. A Magyar ember olyan okos, hogy csak azt hallja, amit hallani akar, és ebből is csak azt érti, amit érteni akar. Ezért kevés az esélye annak, hogy egyszerű eszközökkel rávehető lenne a változással járó nyűg felvállalásával. Másik dolog, ami igaz, lassan már 500 éve is meg van, Mohács óta, hogy szemtől szemben nem állunk ki az aktuális elnyomó hatalommal, hanem kiskapukat keresünk és ebben igen kreatívak és „sikeresek” vagyunk. Oly annyira, hogy őszintén hisszük is, ez a végső megoldás.
Ide most valami olyan komplex stratégia kell, ami ad a folyamatnak valami rendkívüli komolyságot és megkerülhetetlenséget. A helyzet önmagában nem nehéz, csak nincs rajta fogás.
Az első alapvető kérdés, hogy mi lenne az, a hasznos információs tartalom, ami mindenkihez eljutna? Ami vírusként terjedne, ami kiemelt beszédtéma lenne. Tehát mit kell és hol leírni vagy lerajzolni, levetíteni, hogy az elemi erővel átüsse a minden takarítócég-vezető érzékenységi küszöbét és cselekvésre késztesse. Mitől tudatosodna benne, hogy ha most azonnal nem cselekszik, akkor belefő a vízbe?
A második alapvető kérdés, hogy tegyük fel végre 3 000 felelős vezető vagy vállalkozó ember megérti a helyzetet és cselekedni akar, akkor mit csináljon?
Most ezt senki nem tudja pontosan, ez a dolog nagy veszélye. Azonban lehet egy lehetőség, hogy nagyon gyorsan létre kell hozni egy olyan fórumot, ami olyan döntést hoz, amiben mindenkinek őszintén és magas megyéződési szinten hinni kell, hogy azt végre is lehet hajtani. Figyelem! A magyar társadalom évtizedek óta egy álságos világban él, és itt nem minden az, aminek látszik. Nem mindenki őszinte és van, akinek még a kérdése sem igaz. Nem szabad, hogy a nagypolitika mintájára árkokat ássunk, de azt sem lehet, hogy bárki bármit megtehet, ami rombolja a piacot és olyan helyzetet teremt, amivel a megrendelők lassan azt várják, hogy fizessünk nekik, hogy takaríthassunk.
Tehát a végső kulcskérdés az, hogy ez a fórum milyen kell, hogy legyen virtuális az interneten vagy hús vér emberek találkozója? Szerintem az előkészítést illetően az előbbi a konkrét döntést illetően az utóbbi és ugyanakkor ismerve magunkat azt is biztosítani kell, hogy ne fulladjon döntésképtelenségbe. Ezért már a fórum előtt kell, legyen elképzelés, hogy konkrétan hol van, mi az a közös nevező, amivel lélekben is mindenki egyetért. Nem utolsó sorban mi az, az erő, ami változást hozhat a megrendelői oldalon is! Tehát ennek a bizony parlamentnek a „csak” a lehető legünnepélyesebb keretek között a finomhangolást kéne levégeznie.
Tehát, akkor?