Nyilván mindez nem jelenti azt, hogy nem kell rendkívüli erőfeszítést tenni, de azt viszont igen, hogy ha kitűzzük őket, akkor az csak és kizárólag rajtunk múlik, tehát nincs benne valami olyan körülmény, amire abszolút nincs ráhatásunk.

Nézzük mindennek az alapját:

A szakma kritikus tömegben jusson el oda, hogy azt mondja: pontosan meg kell húzni a határokat az egyszerű és a professzionális takarítás között! Az egyik egy olyan tevékenység, amit szinte bárki el tud végezni, míg a másik hivatás és nem csak szaktudás, készség, hanem felelősség vállalás is kell hozzá. Ausztriában az elválasztás úgy történt meg, hogy a magánházak és társasházak vonatkozásában ezt egyszerű takarításnak tekintik, míg bármilyen céges szinten nyújtott szolgáltatást professzionális szolgáltatásnak.

Két fontos szempont

Az egyik, hogy a magánlakásoknak nyújtott szolgáltatások minőségi reklamáció kérdései tipikus fogyasztóvédelmi kérdések és állami hatósági hatáskör (akárcsak nálunk). Viszont a B2B szolgáltatások már nem, ott a minőségi kérdésekben egyrészt kamara békéltető testülete jár el. Ugyanakkor a kötelező kamarai tagságból adódóan van egy szakmai felülvizsgálat is. Aminek eredménye lehet az, hogy a céget kizárják a kamarából, és akkor megszűnik minden jogosultsága.

A másik szempont, hogy a takarító cég B2B szolgáltatással csak akkor léphet a piacra, ha van egy hivatalosan megerősített felelős szakmai vezetője. Ez a személy felelős azért, hogy a területen, az adott feladatra nem megfelelően felkészített személy ne léphessen. Ez vagy belső, vagy külső képzés kérdésköre. Ugyanakkor nem az igazolás ténye, vagy formája a kérdés, hanem a szakmai vezető felelőssége, ugyanis Ö a jogosultságát és pozícióját kockáztatja, ha kívülállót enged a területre.

Rendkívül fontos, hogy ezt pontosan megértsük. Ezek a szabad vállalkozás versenyfeltételei. Verseny nincs szabályok nélkül. Szabályok nélkül dzsungelharc van és vadkapitalizmus. A kérdés, hogy ezen a téren mit akarunk?

A panaszokra nem vagyok kíváncsi, csak a konstruktív ötletekre!