A szakmaiság kapcsán is vannak „házi feladatok”. Ami azt jelenti, hogy meg kell érteni miképpen, működik a világ és alkalmazni kell azt a napi működés szabályozásában. Igen, Pintér Zoltánnak igaza van, törvényekre van szüksége. Azonban, ahhoz, hogy ezek jó törvények legyenek, a szakmának ki kell érlelnie a saját belső sztenderdjeit. Ugyanakkor alapkérdés, hogy a társadalmi és gazdasági konjunktúra ezt miképpen segíti, vagy éppen akadályozza.

Ha visszamegyünk kb. 10 vagy 15 000 évet, és vonunk egy párhuzamot az fa megmunkálása kapcsán akkor annak a fejlődésének első időszakában a fát szerszámok nélkül, vagy nagyon kezdetleges eleinte pattintott, aztán pedig csiszolt kövekkel munkálták meg. Ebből az időből semmi nem maradt ránk, tehát nem tudjuk, hogy pontosan mi volt, de az biztosak látszik, hogy ebből legelőször egy olyan szakma alakult ki, ami a mai értelemben az ács lenne, mert, hogy a gazdasági konjunktúra a házépítést hozta előtérbe. Ennek akkor is jelentősége volt, ha fából építkeztek és akkor is, ha kőből.

A szakmai öntudat viszont csak valamikor a korai középkorban ébredt, amikor a XII. és XIII. században létrejöttek az első céhek. Az akkori időben a politikai helyzet és politikai egyezségek oda vezettek, hogy a szakmai céhek, diktatórikus módszerekkel ugyan, de megalapozták a felügyelt, irányított szakmákat. Ez abban az időben egy lehetőség volt, és ma már ez a módszer nem követhető. Nincs konjunktúrája. A takarítás „szakma” ezt a történelmi lehetőséget kihagyta. Más szakmáknak erre volt 500 évük. Sokkoló nem?

Az ipari forradalom/forradalmak hajnalán (XIX. század közepe) a céhek egyre kellemetlenebbé váltak, mert konzervatív szakmapolitikájuk fékezte a fejlődést. A céhek eltörlésével új világ kezdődött, új szakmák jelentek meg és erősödött a szakosodás. A mindentudó és nagyhatalmú mesterek kora lejárt. Azonban az új világban, az új tevékenységek is meg kellett, hogy alapozzák magunkat és rendkívül hatékonyak kellett, hogy legyenek, mert erre nem volt már csak 100 évük. A takarítók ezt a történelmi lehetőséget is elszalasztották.

A második világháborút követően minden új alapokra helyeződött. A világ elkezdett átalakulni, a társadalom elkezdett polarizálódni. A mai nyugati rendszerek a 60-as és 70-es évekre kialakultak, de mi ebben nem vettünk részt. Talán ez volt a harmadik vonat, amit elszalasztottunk.

A rendszerváltást követően még megjelent egy halvány esély, de igazából ezzel sem tudtunk élni, mert a szakma bár központi szabályozási igényről beszél, amikor az végre a képzettség területén megjelent, valójában nem élt vele és nem töltötte meg tartalommal. A cégvezetők döntő többsége ma is úgy gondolkodik, mint 30 évvel ezelőtt.

Van kérdés?