Embert gyógyítani, tanítani, edzeni nemes és felemelő hivatás. Ember környezetét rendben és tisztán tartani vajon micsoda? Miért zuhant ez ilyen mélységekbe?

Lehet, hogy sajnos szembe kell nézni a ténnyel, hogy mindez, ha nem is teljes egészében, de legalább 98%-aban a mi és elődeink, és azok elődeinek hibája és kegyetlenül gyenge vagy még annak sem nevezhető stratégiája vezetett ide. Egyszóval 235 év alatt, nem tudtunk kiérlelni, semmilyen eredményhez vezető stratégiát.

„1785. augusztus 22-én adta ki II. József magyar király (ur. 1780-1790) egyik leghíresebb pátensét, melyben eltörölte az örökös jobbágyságot, és – többek között – a szabad költözködés és szakmaválasztás, illetőleg az ingó vagyon feletti rendelkezés jogának biztosításával igyekezett javítani a legalsó – és egyúttal legnépesebb – társadalmi réteg életkörülményein.

A rendelet a „jobbágy” megnevezés mellett az örökös röghöz kötöttséget is eltörölte, és biztosította az uradalomhoz tartozó paraszti népesség számára a szabad költözés, házasodás, tanulás és mesterségválasztás jogát. A pátens értelmében az egykori jobbágyok ezentúl szabadon rendelkezhettek ingóságaikkal és zavartalanul használhatták telküket, ahonnan a földesúr törvényes indok nélkül már nem űzhette el őket.

A rendeletnek legalább ennyire fontos része volt, hogy az uradalmi parasztságot ezután nem kényszeríthették költözésre, és a cselédi szolgálattal is csak azokat lehetett terhelni, akik önként vállalták azt. József arra is gondot fordított, hogy a korábbi jobbágyok jövőbeli sérelmei ne maradhassanak orvosolatlanul; a pátens a földbirtokosok hatalmaskodásainak kivizsgálását a vármegyei ügyész feladatkörébe utalta. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy a jobbágyrendelet ugyan nem eredményezett gyökeres változást a parasztság gazdasági és társadalmi helyzetében, ám a dokumentumban foglalt jogoknak – az elnyert személyi szabadságnak – és a hatósági ellenőrzésnek köszönhetően az egykori jobbágyok életkörülményei jelentős mértékben javultak.” (Tarján M. Tamás)

Annak érdekében, hogy pontosan lássuk és érzékeljük a helyzetet, 1780-ben Pestnek volt kb. 16 000 lakosa és a következő 100 évben ez a szám átlépte a 100.000-et. Tehát a 235 év első 100 évében, a de jure felszabadult parasztság beözönlött a városokba és leginkább a fővárosba. Ez a mai szemmel és a mai helyzetet figyelembe véve egy abszolút munkaerő túlkínálatot eredményezett, amit, még ha rosszul is menedzseltek csodálatos eredményeket hozott.

„1820 óta kezdett Pest a magyar szellemi élet középpontjává lenni. Míg az előtt a hazai irók az országban szétszórva éltek, s műveik Kassán, Kolozsvárt, Pozsonyban, Bécsben jelentek meg: most az irodalom lelkes fiatal bajnokai: Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András s többen Pesten adják ki műveiket. Trattner és Landerer nyomdái jórészt itt egyesítik a könyvpiaczot új könyvek, naptárak, díszes almanachok kiadásával. Kulcsár lapja, a „Hazai és külföldi tudósítások” s Fejér György folyóirata, a „Tudományos Gyűjtemény” czímű szemle az időszaki magyar sajtó meghonosítói voltak a nagy részint még német városban. De különösen 1830 óta lett a mindinkább emelkedő s újabb meg újabb tehetségeket ide vonzó Pest állandó középpontjává a tudománynak és irodalomnak a „Magyar Tudós Társaság” megalapítása által. Ezt sem az állam, hanem Széchenyi István kezdeményére magános adakozók alapították, még pedig tetemes áldozatokkal. Nagy lendűletet adott a város fejlődésének a dunai gőzhajózás, mely szintén Széchenyi István hathatós közreműködésével indúlt meg ugyanazon évben, 1830-ban. A magyar aristokratia is kezdi Pesten itthon találni magát. Főurainkat Bécsből mindinkább Pestre vonzotta ugyancsak Széchenyi a lóversenyek és a kaszinó megalapítása által is. Ha nem is Széchenyi terve szerint, de az ő sürgetésére honosúlt meg végre a nemzeti színművészet is Pesten, az 1837-ben megnyitott állandó magyar színházzal.” (Salamon Ferencz)

A mi szakmánk, ekkor még ténylegesen sem volt szakma, mert cselédek voltunk az úri házakban és kúriákban. Mi lett volna elvárható egy 16 – 19 éves falusi lánytól, aki falun szocializálódott és hirtelen a városba került?