Két halálos megközelítés
A szektor nagy kihívások előtt áll. Bárhogy nézzük, a dolgokat két féle megközelítésben elemezhetjük és mindkettő halálos kimenetelű. Nyilván valamekkora remény van a túlélésre, mert a piac annál bonyolultabb, mint ahogy azt egyszerű modellekkel le lehetne írni. Azonban ebben az őskáoszban, önagában, csak kizárólag a pillanatnyi szerencsében már nem nagyon lehet bízni. A piacon megkezdődött egy egészen érdekes átalakulás.
A politikától független szakmai fejlődés
A robbanásszerűen fejlődő építőipar előbb utóbbi eredménye, hogy a felépített házakat takarítani is kell. Ennek eredményei 2018-ban már nem látszanak markánsan, de 2019 már egy egészen más év lesz. Miközben a bérköltségek szépen menetelnek felfelé, hol mondjával, hol drasztikusan, de leginkább követelmények nélkül a megrendelők el kezdtek gondolkodni a jövőben elvárható és aztán talán megvalósuló minőségről. A szakértői megbízások azt mutatják, hogy igény az van és hamarosan kényszer is lesz.
Csak a miheztartás végett, 2.000 Forintos rezsióradíjnál, még ha dolgozóból átlagosan ki is lehet csavarni 200 m2 óránkénti teljesítményt, az akkor is, 10 Ft/m2/nap díjat jelent, ami sok helyen mellbevágó. Miközben a MATISZ 2019-re javasolt takarítási óradíj már 2.500 Forint. Ugyanakkor az irodaterületre vetített átlagos 200 m2/óra, az elvárt minőségben, azért sok takarítónak csak egy álom. Tehát a helyzet mondhatjuk drámai, mert ugye ez nem csak ember és tréning kérdése, hanem eszköz, tisztítószer is.
Lényeg a lényeg, bajban van, aki most tisztán akar látni abban, hogy a megfelelő minőséget milyen áron lehetnem most megvenni, és még nagyobb bajban van az, aki azt is szeretné tudni, hogy ez az ár miképpen alakul majd fél vagy netán egy év múlva. Persze az is nagy kérdés, hogy mi a megfelelő minőség!
Van azonban egy másik nézőpont is!
A szakmától független politikai fejlődés
Jelenleg mondhatjuk, hogy ilyen nincs, és mégis van. Ugyanis már az is markáns politikai döntés, ha egyáltalán nincs szabályozás és „a gyeplőt bedobták a lovak közé”.
Aztán persze a dolog ennél egy kicsit árnyaltabb, mert bizonyos szabályozások már meg vannak, ismertek is, de pillanatnyilag nem használjuk őket, mert egyelőre a „politika” csak figyeli, hogy spontánul kezd-e valamit velük a szektor. A szektor szereplői persze nem egyformák a teljes homálytól a jól tájékozottig mindenféle opció megtalálható közöttük.
A statisztikák is mutatnak dolgokat és ezeket csak az látja, aki meg is nézi őket és mondjuk ért is hozzá egy kicsit, meg el is gondolkodik rajtuk.
Persze a felületes szemlélődő csak egy nagy állóvizet lát, azonban a mélyben kavarognak ám a dolgok. Folyik az élet halál harc, de egészen mostanáig a politikai evolúció még nem tartott ott, hogy ennek legyenek rendszerszabályai. Hangsúly a rendszeren, a szabályok egyelőre képlékenyek, azokat még igazítani kell. Ami most alakul, az egyelőre ismeretlen…
A felkészülés stratégiája
Nincs ilyen, vagy eddig is toppon voltál vagy már nem tudod behozni a lemaradásodat. Nyilván a remény hal meg utoljára és küzdeni kell az utolsó pillanatig, azonban a „politika csinálok”, pontosan látják, hogy a szektor a már szabályozott önkéntesen igénybe vehető lehetőségek körülbelül a 10%-val él, tehát egy 20%-os mértékű szabályozás is megfektetné a szektort. Kérdés van?
