Nagyjából úgy 70 000 – 45 000 évvel ezelőtt lezajlott a Kognitív forradalom, ennek lényege, hogy a Homo sapiens meg tanult beszélni, helyesebben megtanult, úgy gondolkodni, hogy olyan dolgokról beszéljen, amit nem léteznek és nem is megtapasztalhatóak és mégis elfogadhatóak. Ennek eredményeképpen eljutott a társadalomszervezésnek arra fokára, hogy a 150 főnél nagyobb hordák is kivallóan együtt tudtak működni. A 25 – 30 000 év alatt jó néhány eszközt fedezett fel és használt és közben minden más emberi fajt kiirtott, miközben benépesítette a földet.

Az Agrárforradalom körülbelül 13 000 éve kezdődött, amikor. Az ember letelepedett és gyakorlatilag szinte minden szokása megváltozott. Megkezdődött a nővények nemesítése, az állatok szelídítése és mesterséges szelekciója. Azonban az állandó települések, a zsúfoltság és a higiéniai szabályok hiánya hamarosan újabb fejlesztések irányába tolta az emberiséget. A tisztaság és a vallás szorosan összekapcsolódott és kezdte meghatározni a mindennapokat, a cél nyilvánvalóan a járványok elkerülése volt. A 13 000 év alatt sok féle tapasztalat gyűlt össze, aminek jó része a középkorra már elveszett és ennek következtében, illetve a háborúknak és a távoli vidékekre való utazásoknak köszönhetően hatalmas járványok söpörtek végig a kontinensen. Európa a középkor végén nem volt egy igazán barátságos hely. A 1700-as évek végére azonban megjelent valami, ami eddig ismeretlen fogalom volt: a gép.

Ipari forradalom 1.0 idején a városok hihetetlen fejlődésben, a középkor végén, a társadalom gyökeres átalakulásba kezdett. Az új arisztokratáknak nem kellett már csatában dicsőséget szerezni, elég volt, ha az új termelési rendszeren gazdagodtak meg. Azért az értékrendek lassan változnak, a pompa, ragyogás és csillogás állapotát, csupán a frekventált területeken cselédek hadával tartották fenn. Ebben az első 100 évben lényegi fejlődés nem volt, a takarítás alig változott valamit.

Ipari forradalom 2.0 Az 1870-es évektől kezdődően, a következő 100 évben megszületett a porszívó, a súroló- és a polírozógép gép és mondhatni, hogy az első világháborúig Európa szerte, szabályozásra került a cseléd foglalkoztatása és a takarítói világ átalakulni látszott. Nyugat Európában jelentően, keleten azonban nem annyira. Az új technológiák szép lassan meghonosodtak és mivel ennek a szakterületnek a képviselői nem nagyon ambicionálták magukat különösen, lassú fejlődés mellett megérkeztünk az újabb lépcsőfokhoz.

Ipari forradalom 3.0 Az 1970-es 80-as évek sok minden hoztak, azonban takarító szektor számára alapvető változás nem annyira. A hiba döntően ott volt, hogy a szektor tradicionálisan szakképzetlen embereket foglalkoztatott, s hát valljuk be, a vezetőknek is csak egy nagyon kis része számított igazán felkészültnek a kor kihívásira. Tehát abban a korban, amikor a megkezdődött az iparban az automatizálás, a takarító szektor még csak a kétvödrös rendszert kóstolgatta. Mindez persze Nyugat-Európában, a keleti végeken még nem történtek meg a lényegi változások. Mára talán már mindenki „megemésztette”, bár ebben sem vagyok biztos. Itt, azért tisztán meg volt a 100 év helyben járás.

Ipari forradalom 4.0 Napjaink aktualitása, már talán egy évtizede zajlik, de nap, mint nap jelenik meg valamilyen új rendszer, új eszköz vagy új szenzor, ami gyökereiben alakítja át a holnapot. azzal, hogy nem csak tevékenységváltásra inspirál/kényszerít, hanem gondolkodásváltásra is. Lehet, hogy aki ebben a korban él, egy kicsit nagyobb kihívás előtt áll, mint előtte bármikor. A takarítás, mint szolgáltatás is kihívások előtt áll, a szolgáltatás szervezése és átláthatósága, a minőségmérés és megfelelő tartalmi elszámolás ma még teljesen újdonság számba megy. A takarító cégek tehát egy olyan fejlesztési kényszerhez értek, ami sokkal inkább falnak látszik, mint lépcsőfoknak. Az ipar 4.0 lázában égő megrendelők egyre nagyobbakat álmodnak és fel sem merül bennük, hogy az új eredményeknek és az új hatékonyságnak milyen ára van. Rendkívül fontos kérdés, hogy egy olyan szektor innováció képességét kérik most számon, amit évtizedekig ignoráltak és még csak szakmának sem tekintették. Az elmúlt 3 évtized során az árverseny kifejezetten kontra szelektálta a takarító cégeket és a hagyományosan foglalkoztatott munkavállalóikat. Ez aztán az utóbbi néhány évben társult egy egységes munkaerőpiac hatással, ami fokozta a versenyt a nyugati és keleti takarító cégek között egyrészt, de ugyanakkor meg kell küzdeni más szektorok elszívó hatásával is. A takarító szektornak tehát most egyszerre több frontos is kel tudni felmutatni valami forradalmit, mert a különben megrendelő és egyben munkaerő nélkül fog maradni. Igen jól látszik az is, hogy erőteljes visszaszervezések folynak a piacon.

A dolgok ebben a perspektívában gondolom mindenki számára nyilvánvalóak. Valamit tenni kell és ez a valami nagyon korszerű kell, hogy legyen. Természetesen tudjuk, hogy a szektor által foglalkoztatott emberek nem nagyon rendelkeznek korszerű tudással, sem szakmailag, sem pedig úgy általában és nem is nagyon motiváltak a fejlődésre. Ez az első gát amit át kell törni, azonban nem az egyetlen. Mindezekkel párhuzamosan a megrendelők elé kell tárni egy csomó hozzáadott értéket és meg kell nézni mire „harapnak”. Mindez persze csak az út és nem a cél. A népszerű hozzáadott értékeket fejleszteni kell és rutinosan kell tudni előállítani őket, a marketing szemfényvesztések ideje lejárt. A valós paraméterek mérhetősége ma már egyre inkább alapkérdés. Természetesen egyszerre két lépcsőfokot lépni, nem lesz egyszerű.

A Nyugat-Európai takarítási szektor tavaly kezdett intenzíven beszélni a digitalizáció jelenségéről. Az első tanulmányok az analóg gondolkodás jegyében születtek és realitásként kezelték, hogy egyrészt a nagy változásoknak még nincs itt az ideje, másrészt ez egy nagyon lassú folyamat lesz és harmadrészt pedig a piac nem is annyira igényli ezt. Azonban a piaci folyamatok erre rácáfolnak, mert néhány innovatív cég azért jelentős sikereket ért el és a létesítménygazda körökben is megnőtt az étvágy a digitalizált vagy digitálisan vezérelt és ennek megfelelően teljesen transzparens-szolgáltatások iránt. Mert, hogy itt a transzparencia abból a szempontból rendkívül fontos kérdés, hogy a miképpen értelmezhető a szolgáltatás fejlődése és a vevő speciális igényeihez való adaptációja. Ennek aztán rendkívül hasznos hozadéka a benchmarking számok mentén megvalósuló szakma- és szolgáltatáspolitikai párbeszéd és a szolgáltató reakcióképessége. Az új kor sok féle kihívást hoz és ebben rendkívül fontos kérdés, hogy a szolgáltató milyen szakmai- és emberi szintű személyzettel akar ennek megfelelni.

Mára nagyon jól érzékelhetően látszik a gondolkodás megváltozása. A szolgáltató el kell, hogy végezze a házi feladatát. Ez óhatatlanul együtt jár majd egy erőteljesebb szakosodással és ennek megfelelő technikai és technológiai fejlesztésekkel. Ami aztán magával hozza az emberi erőforrás politika (toborzás, bérfedezeti kínálat, karrierterv) újragondolását is. Az irány tehát nem kérdés, csak a sebesség.

Hogyan látod ezt?