Hihetetlen, de nyolcadik hétnek is annyi
Így honosodik meg egy új szokás. Ma már el sem tudom képzelni, hogy a péntek ne úgy kezdődjön, hogy kiértékelem a hetet. Fontos, hogy a kiértékelés tényeken alapuljon, mert ha csak az érzésekre számítunk, azok nagyon félrevezethetnek. Fontos a tisztán látás, még akkor is, ha néha egy kicsit kellemetlen.
Kezdjük talán azzal, hogy az év nyolcadik hetében (február 16 – 22) 327 látogatóvolt a honlapon (előző 7 hét: 399; 249; 366; 383; 405; 301; 326). Mindez pedig eredményezett egy 625 oldal megtekintést, ami viszont idei rekord. (Az előző 7 héten 964; 790; 840; 803; 850; 645; 736). Ennek a hétnek a nyertese, 57 megnyitással az „Interclean 2018 sorozat II. (18.02.19)”cikk. Ez tehát egy átlagos hétnek mondható.
Ha viszont megnézzük az elmúlt 4 hét statisztikáját, akkor ott a „Változás (18.02.14)” bejegyzés 117 találattal maga mögé utasítót minden cikket. Továbbá ott van a második helyen a „Tisztítás-technológiai sajátosságok (18.02.12)” bejegyzés is 85 találattal. A hét nyertese az „Interclean 2018 sorozat II. (18.02.19)”cikk, pedig ebben a versenyben csak harmadik tudott lenni.
Hiszek abban, hogy a megfelelő bejegyzés eléri a megfelelő ember és megtörténik a felismerés. Izgalmas, hogy egy-egy bejegyzés milyen életet él és miért csak viszonylag későn nyitják meg a megjelenését követően. Persze az is lehet, hogy újra elolvassák, ezt a rendszer nem mutatja. Például a „Munkalap (18.01.25)” 39 megnyitása elég voltak a hatodik helyre. Mindez úgy, hogy azóta, már megjelent 20 újabb cikk.
Egy dolog biztosnak látszik, a takarítóipar vezetői egy olyan valóságot látnak, ami szerint minden úgy van jól, ahogy. E látásmód szerint a legfontosabb prioritás a növekedés és nem a különleges vevői élmény. Ez ledegradálta a versenyt pusztán árversennyé. Tehát az árverseny nem a megrendelők hibája, hanem a szakma szegénységi bizonyítványa. Ugyanis minden cégvezető egyből rettenetes nagy bajban van, ha arról beszélünk, ha nem az ár, akkor micsoda.
Most jön a csavar: OK, legyen árverseny, mert az kifejezi a hatékonyságot. Azonban pontosan meg kell fogalmazni azt, hogy mitől tekinthető eredményesnek egy szolgáltatás, ezt miképpen kell ellenőrizni, hogy az kimutasson minden eltérést. Erre ma már meg vannak a jól bevált módszerek, a kérdés pusztán csak az, hogy ezek nem-e okoznak problémát a takarító cégnek, mivel már most tudja, hogy közelről sem eredményes.
Egy szóval van egy tudathasadási szerű helyzet. A takarítócég vezetők belemennek egy olyan kompromisszum rendszerbe, amiben már tudják, hogy a szolgáltatásuk elégtelen és nem lehetnek rá büszkék, de azzal nyugtatják magukat, hogy mindez a megrendelő hibája és nem az övék. Ezért veszélyes az a változás, ami most küszöbön van, mert lehetséges, hogy ez a „kegyelmi” állapot hamarosan felrobban.
Addig is erőt, s erényt és kellemes hétvégét.