Valamikor a XIX. század elején és századfordulón át egészen az első világháborúig a megvalósított tisztaság a polgáriasodás egyik jelképe volt és komoly versengés volt az elért eredmények tekintetében. Ez meghatározta a takarító eszköz és gépgyártást és ebben az időben jelentek meg a piacon szolgáltató szervezetek is. Aztán jött két világháború és z emberek értékrendje átalakult és jelenleg éppen gazdasági válság dühöng.

Ma már ezt olyan tekintetben is szét kell választanunk, hogy az esetek egy részében a megrendelő és a kedvezményezett egybe esik és van, amikor nem.

Míg az első esetben a motiváció adott és igényalapú már is lehetnek különbségek. Például megrendelő direktben (saját házát takarítatja) vagy csomagban veszi a tisztaságot (szálloda, vonat, repülő, étterem, stb.). Utóbbinál további izgalmas kérdés, hogy milyen a megrendelő érdekérvényesítő ereje a rendszerben (5 csillagos szálloda vendége vagy a MÁV utasa).

Második esetben a megrendelő és a kedvezményezett két külön személy (irodai alkalmazott). Ebben az esetben a tisztasági iránti igényt felülbírálhatják a pénzügyi és egyéb szempontok és az sem mindegy, hogy a cég állani vagy magán.

Alapvetően minden megrendelő törekszik a tökéletesre és önmagának sem akarja bevallani, hogy ha súlyos kompromisszumokat köt, ezért is a tisztaság vonatkozásában nem alakultak ki szabványos kategóriák, mint az élet más területein. Ezért is van annyi anomália a pályáztatások területén, mert a pályázóknak szinte lehetetlen egyformán értelmezni egy kiírást.

A kérdés az, hogy kezdjünk-e bele ezek kialakításába?