Az elmúlt évtizedekben komoly márkák nőttek ki a semmiből egy fikcióra alapozva a létüket.

Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy a motoros ruha, vagy az túra felszerelés, nem beszélve az úszó nadrágokról nem egyszerű marketing, ami mögött ne lenne komoly szakmai tervezés.

A marketingen is túl

40 évvel ezelőtt a biciklisek nem hordtak sisakot, ma már kötelező.

Mindezekkel szemben

A takarítóipar nem változott. Ma is, ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt legnagyobb részben a szakképzettség nélkülieket foglalkoztatja, és mai is, ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt a társadalmi megítélés legalacsonyabb fokán áll. Nem beszélve arról, hogy ma már annyira „optimizálodott”, hogy elveszítette minden vonzerejét a sajátos foglalkoztatás iránt érdeklődő munkavállalók számára.

Hogy ki hibázott?

Gondolom egyértelmű. A takarító cégvezetők egy része a megoldást, a kitörést az FM-ben látta. Másik része pedig nem látott semmit. Ennek eredményeként a szolgáltatási minőség pedig jelentősen nem javult, a vevők elégedettsége nem fokozódott. A takarítás besorolásra került a szükséges rosszak közé és egyre kevesebben láttak fantáziát a fejlesztésében.

Ál és valódi stratégiák

Az „Open book” valójában csak egy kényszerpálya, ami az alacsony értékítélet miatt jött be a képbe, és amivel be akarják bizonyítani, hogy a szolgáltatás többe kerül, mint amennyit ér. Ez egy ál stratégia, nem vezet sehova. A megoldás az érték növelése lenne és ezzel párhuzamosan az ár is automatikusan követné azt. Hogy ez befektetést igényel? Hogy ez lehet, hogy nem térül meg? Vagy csak nagyon hosszútávon? Bármi lehet és annak az ellentéte is. Azonban nincs más út. Gondoljátok végig: az AUDI vagy a MERCÉDES a dolgozok és a mérnökök bérével indokolja az autói árát? Nem! Megjelenít egy értékszintet és beárazza…

Holnap folytatom. Lehet reagálni. Indulhat a párbeszéd.