Tisztán kell látni, hogy a mostani jelenség miszerint csak „ember létszám meglegyen” egyenesen a halálba vezet. Ha azt szeretnénk, hogy szakma legyen a takarítás szakemberekkel kell dolgoztatni. Ezt ennél egyszerűen nem lehet megfogalmazni.

Miért kell a szakember?

Mert a szakember kevesebbet hibázik és sokkal eredményesebb és hatékonyabb, mint az utca embere. Mindez azt jelenti, hogy ha többe is kerül, végül is olcsóbb és megéri foglalkoztatni. Azonban a foglalkoztatása csak akkor éri meg, ha ki tudjuk aknázni a benne lévő szakmai potenciált. Vagyis képzett szakemberek foglakoztatásához, képzett középvezető szükséges.

Ez a csapat tudja megvalósítani a definíció szerinti, vevőre optimalizált szolgáltatást, 100% szolgáltatási garanciával!

Tegnap a hétfői bejegyzés kapcsán több cégvezetővel is beszéltem, és alapvetően az volt a véleményük, hogy amiről én beszélek az azért ne reális számukra, mert képtelenek rendszerben gondolkodni. Szerintük az a rendszer, amiről én beszélek, nem létezik, a takarítási szolgáltatást nem lehet tervezni, mert a körülmények folyamatosan változnak. Továbbá a személyzet körében ismeretlen a hivatástudat/tudásvágy és az egyre növekvő fluktuáció és emberhiány mellett nem lehet és nem is érdemes szakmai fejlesztéssel foglalkozni. Tehát szép lassan ássuk meg a saját sírunkat, feküdjünk bele és reménykedjünk a rövid szenvedésbe.

Hát szerintem meg nem!

Valóban erőteljes krízishelyzet van. Aminek a kezelésének egyik alap elve, hogy abba kell hagyni minden rossz szokást, ami ide vezetett. Olyan szokásokat kell meghonosítani, amelyek idővel kivezetnek ebből az „erdőből”.

Na de mi vezetett ide?

Mondom, a teljesség igénye nélkül:

1) A szolgáltatások pontos tervezésének hiánya, és az ebből adódó rossz árajánlatok és teljesíthetetlen szerződések tömkelege

2) A munkatervek és az egyéni munkalapok hiánya illetve teljesítménybérezés megszületése,

3) A szakszerű minőségmérés hiánya,

4) A munkatársak megkülönböztetésének és értékelésének hiánya,

5) A fejlődni vágyok támogatásának és a nem idevaló emberek eltanácsolásának hiánya,

6) A vállalat- és üzletág szintű meggyőződések és szabályozások hiánya.

Egyszóval a szakma az elmúlt 30 évben nem volt képes önmagát megszervezni úgy, hogy az üzletág szintjén, legalább a piac háromnegyede által elfogadott legyen. Még pontosabban a cégvezetők nem az egészséges és tisztességes verseny kialakításán fáradoztak, hanem folyamatosan keresték azokat a kiskapukat ahol versenyelőnyre tehettek szert, és amikor kiskapuról beszélek, akkor gondolom, hogy mindenki tudja, hogy a legtöbbször valahol a törvénytelenség határán mozgunk. Ami pedig a katasztrófához vezetett, hogy ebben a keresésben semmi nem számított, sem a szakma, sem az ember. Itt meg is állhatunk és találkozzunk december 14-én és elmondom, hogy ez miképpen téríthető vissza a „hajó”, vagy maradnak a „zátonyok”.

Reneszánsz 2.0 Start