Az elmúlt két hónapban volt időm gondolkodni.

A kollegákkal történt telefonbeszélgetések pedig azt a képet vetítették, miszerint 2005-ben az állam formálisan elismerte a takarítást szakmaként, de ez „mosoly” nem volt őszinte. Alapvetően két dolog is hiányzott a boldogsághoz. Az első, hogy a szakma csak iskola rendszerin kívüli, ami több hátrányt is jelent és a másik a képzés megvalósítása nagyon gyenge lábakon áll, hiszen a szaktanári képzés nincs, és azok az emberek, akik képesek lettek volna garantálni egy bizonyos minőséget, a meglévő törvényi előírások alapján háttérbe lettek szorítva.

Nem érdemes a múlton keseregni.

Na de mi lehet a jövő?

A legnagyobb hiba talán az, hogy a rendszerváltás óta eltelt majd 3 évtized alatt, a takarító cégek nem tudták magukat szakcégként pozícionálni, a szakmaiságot társadalmilag elfogadtatni. Miért? Mert kényelmesebb volt az árharc, mint a nem kis kreativitást igénylő egyéb verseny elemek kitalálása. Egyrészt, másrészt még 10 évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy az árharcnak végtelen tartalékai vannak, hiszen nincs és valószínű nem is lesz szakszervezet, ami ennek gátat tudna emelni. Mára azonban a helyzet megváltozott.

A változás pedig nem hozott jobb helyzetet.

A 2017-es bérek durván nőttek, de a takarító cégek ezért még semmilyen szakmai követelményt nem tudnak érvényesíteni. A társadalom és hát egyénileg a munkavállalók is azt gondolják, hogy a takarításhoz semmiféle tudás nem kel. Ebből a helyzetből a cégvezetőknek is nagyon nehéz lesz jól kijönni és a labda most a vállalkozások térfelén pattog.