Be kell látni, hogy ez így nem mehet
Az igény a rendcsinálásra hatalmasabb, mint valaha viszont a cselekvés irányai kaotikusak. Tehát rend akkor lesz, ha rendet rakunk. Nincs értelme másra mutogatni, mert ami megtörtént az megtörtént. Azonban ha rendet akarunk rakni és mielőtt ezt megtesszük, körülnézünk a világban, akkor a renddel kapcsolatban csak egy modellt fogunk látni.
Ez a modell pedig mindenhol a világban arra épül, hogy a takarítóiparban van:
- Egy gyenge jogi szabályozás. A takarítással általában minden országban kevés törvény létezik. Ami lényeges, hogy a fejlett társadalmakban sincs igény arra, hogy ez jobban legyen szabályozva. A takarítás csak bizonyos területeken van szabályozva, mint az egészségügy, élelmiszeripar (HACCP), HORECA. Ez körülbelül nálunk is így van.
- Van egy munkaadó – munkavállaló egyensúlyi helyezet, amit az állam garantál, és a piac elismer. Ez mi nem is értjük!
- Egy erős szakmai szabályozás a szakmával kapcsolatban mindenféle szabályokkal és törvényekkel kapcsolatban. Ez a legerősebb azokban az országokban ahol kamarák vagy erős szakmai szövetségek vannak. A képzés jelentősége nagy és különböző korlátozások is kötődnek hozzá. A piacra lépés pedig nem egyszerű. Mi ennek az útnak az elején vagyunk.
- Van egy erős, jól definiált szakmapolitikai irányelv rendszer. Ide tartozik a piacvédelem is. Ez meglepően fejlett minden Nyugat-európai országban. Továbbá fontos kérdés, hogy a piac szereplői ezeket a szabályozásokat nagyon jól ismerik és tényleg ezek alapján működnek. Ennek a következetességnek pedig igen komoly nevelő hatása van a megbízókra. Mi ennek az útnak az elején vagyunk, vannak már eredményeink. Ugyanakkor, nagyon erős a gyanú arra, hogy ha elébb lennénk az irányelvek alkalmazása átlépné-e a kritikus tömeget?
- Van egy önkéntes alapon működő minősítési rendszer, amit viszont a megbízók komolyan vesznek, mert mind szakmailag, mind pedig szakmapolitikailag biztos alapokon áll. Na ebből nincs még semmi!