Az Elveszett Közösségek Kora: Miért Veszett El a Hűség?
Az emberiség történetének kezdetén, az ősközösségekben, a létszám alig haladta meg a százat. Ezekben a korai társadalmakban a közösségi kötelékek erősek voltak, és ezen a szinten a közösség átlátható volt, mindenki ismert mindenkit. Az antropológusok szerint ebben az időben minden nő minden gyereket a sajátjának tekintett, ami szoros kötelékek kialakulásához vezetett, amik aztán felnőttkorban is megmaradtak. A hűség tehát még realitásnak, alapértéknek számított.
Az idő múlásával az emberi csoportok létszáma növekedett, és társadalmak alakultak ki. 600 évvel ezelőtt a társadalmak még mindig jól körül határolható kisebb és nagyobb csoportokból álltak. A családok voltak a kisebb csoportok, míg a nagyobbakat a társadalmi hierarchia határozta meg. India kasztokról beszélt, míg Európa osztályokról, és ezek a társadalmi rétegződések rendkívül merevek voltak.
A francia forradalom és különösen az amerikai kolonizáció után az osztályhatárok kezdtek elmosódni, és mindenki igyekezett a társadalmi ranglétrán feljebb jutni. Ebben az időszakban az emberek szétszakadtak nagy értékközösségeikből, és a családok is meggyengültek. Viszont új érdekközösségek jöttek létre, amelyek nem feltétlenül azonos társadalmi vagy osztályszinten mozogtak.
Ma a fejlett társadalmakban, a családok és más közösségek nehezen jönnek létre. Ennek okai alapvetően három tényre vezethetőek vissza:
Az első ok az, hogy az emberek nehézkesen ismerik meg egymást. Az egyéni érdekek gyakran felülírják az értékeket, és az embereknek alkalmazkodniuk kell a társadalmi játszmákhoz és a változó politikához. Emiatt nehéz kiismerni mások valódi jellemét, és nehezen lehet hűséget alapozni az értékekre.
A második ok az, hogy az embereket nem vonzza a közös cselekvés. Sokan inkább passzívan töltik szabadidejüket, és nem hajlandók erőfeszítést tenni azért, hogy együtt dolgozzanak másokkal.
A harmadik ok az, hogy az emberek képtelenek társadalmi konstrukciókat létrehozni és szabályozni. Bár ismerik ezeknek a szabályoknak az erejét, nem hisznek abban, hogy megváltoztathatják vagy újakat hozhatnak létre.
Ezen okok miatt a mai ember nehezen érti meg a hűséget és a közösségek fontosságát. Sokan csak saját érdekeiket nézik, és nem látják az együttműködés előnyeit. Ez a viselkedési minta atomizálja a társadalmat, és az emberek nehezen vagy egyáltalán nem hoznak létre közösségeket.
A kérdés az, hogy néhány ember felismeri-e ezt a helyzetet, és képes lesz-e megfordítani a trendeket. A változás eléréséhez az embereknek ismét fontosnak kell tekinteniük a közösségeket, és hűséget kell tanúsítaniuk egymás iránt. Az értékekre való összpontosítás, az együttműködés és az új közösségek létrehozása mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a társadalom újra szorosabb és egységesebb legyen. Az emberiség múltjából és történelméből sokat tanulhatunk a közösség és a hűség jelentőségéről, és ezeket az értékeket újra felfedezve talán újraépíthetjük az elveszett közösségeket.
