A legegyszerűbb álarc, az ügynevezett sebészeti álarc vagy maszk, amely szerepe elsősorban az, hogy a sebész műtét közben köhögéssel, tüsszentéssel ne fertőzze meg a pácienst. Ennek megfelelően ez az álarc ennyit tud, az orvost csak minimális mértékben védi. Azonban a műtétek nagy többségénél nem is kell több, ha más kockázat is van, akkor nyilván fokozni lehet ezt plexi arcpajzzsal és/vagy szűrő maszkkal. Vagy lehet egészen szélsőséges helyzet, amikor komplett és zárt védőruha szükséges, melyben az orvos légzése központi hálózatról biztosított. Biztos láttunk már ilyenek horror filmekben.

A koronavírus elleni védekezésben kézenfekvő választás, de nem azért, mert ez a leghatékonyabb, hanem azért, mert ez a legcélszerűbb választás hozzáférhetősége és ára okán a tömeges ellátás igényében. Hermetikusan nehezen vagy egyáltalán nem illeszthető, ellenben csekély a légzési ellenállása (így az illesztési hiányosságok ellenére is mérséklődik a beszívott fals levegő mennyisége), könnyebb a beszéd, a kommunikáció. A cseppfertőzés alapját képező nagyobb vírusos nyálka- és váladékcseppeket képes távol tartani, részben azért is, mert nem nyúlunk az arcunkhoz, orrunkhoz, szánkhoz. Egyszer használatos, levétele esetén körültekintően kell eljárni: ne érintsük, a külső színes felülellet, mossunk kezet, ahogy egy új felhelyezése előtt is.

Most jön a maszkpolitika. A műtőn kívül, ha mindenki sebészeti maszkot hordana, függetlenül attól, hogy betegnek érzi magát vagy nem, akkor senki nem fertőzne senkit direktben. Ehhez nyilván felkészülés kell és ilyen kultúra, Japánban például, ahol ezt a politikát, már az influenza szezonban is követik, mindenkinek van otthon sebészeti maszkja, több is. Ez olyan, mint hogy van az embernek tartalék bugyija. Egyébként utcai automatákból is vásárolható.

Ennyi, van kérdés?