Mottó: Igény, szakszerűség, élmény. Ezek kéz a kézben járnak, bármelyiket elhagyva, bármilyen megfontolásból a másik kettő sem valósulhat meg. Az elmúlt 10 évben több száz bejegyzés született ennek szellemében. Szánd rá az időt és TE több leszel.

A tiszta kép

A tiszta kép
2021.12.01.

A takarítási szektor alapvető problémája sok rétű, de a legnagyobb problémája nem ez, hanem az, hogy az elmúlt 30 - 35 évben nem tudtuk eldönteni, hogy mi alapján és, hogy legyen kiválasztva az a személy, vagy testület, aki időszakosan, rövidebb vagy hosszabb távon formálisan is „vezesse” a szakmát.

Természetesen ebben a vitában az is vita, hogy egyáltalán kell-e vezetni ezt a „nyájat” és nem-e elégségesek erre a piac általános szabályai. Ilyen értelemben ezt egy két ismeretlenes egyenlet, ami alapvetően nagy kihívás lenne, de a szektor nagy részében nem tudatosodott, hogy ez egy konkrét feladat lenne.

Tehát ha mélyen belemegyünk ebbe, akkor az egyik törésvonal az, hogy a takarító szektor egy „nyáj”, aminek szükségszerűen kéne, legyen egy pásztora vagy ez egy „csorda”, ami a pusztában vándorol és mivel eddig mindig mindenki talált valamennyi „füvet és vizet” soha nem volt igény egy szervező, előrelátó vezetőre. Ez volt 30 évig és mára bebizonyosodott, a vízió, a szervezés és a szabályozások hiánya kezd egyre problémásabb lenni és ez kezd kihatni a rendelkezésre álló „fűre és vízre”.

Aztán van egy másik törésvonal is. Alapvetően erről írtam tegnap és erre jött néhány reakció. Ez a törésvonal tulajdonképpen azok között van, akik azt gondolják, hogy „kell egy pásztor a nyáj élére” csak egyáltalán abban nem tudnak megállapodni abban, hogy mi alapján ismerjenek el valakit annak vagy mi alapján válasszanak maguknak egyet.

Nyilván mindez különböző élességben jelenik meg annak függvényében, hogy a tag mennyire tudatos.

Az egyik véglet az, hogy a személynek nincs takarítói tudatja, tehát ö el sem gondolkodott azon, hogy tagja-e a takarító társadalomnak, sőt lehet, hogy el sem jutott odáig, hogy lenne-e olyan, hogy takarítói társadalom.

A másik véglet pedig az, hogy az illető csak a három rész valamelyikét látja, azt, amiben jelen van. Ott pedig csak azt gondolja, ami annak a résznek a sajátossága és azon belül azt, ami ott normális.

Ebben a gondolatvilágban három csoport van: a „Szabad nép”, a „Menedzserek” és a „Mesterek”.

Ezek méreteit vagy létszámát tekintve talán a legnagyobb a „Szabad nép” akik azt gondolják, hogy a szektor az csak egy statisztikai besorolás és annak nincs közös tudata, arra nincs is szükség és mindenki azt csinál, amit akar a piac által kínált lehetőségek között. Az is lehet, hogy ők alapvetően nem gondolnak semmit, sem foglalkoznak ezzel, mert ők csak úgy vannak valahol, el vannak, mint „a befőtt az ablakpárkányon”. Persze azért néha, a tudnak, panaszkodnak rendesen.

A következő csoport, talán a második leg népesebb már ennél sokkal tudatosabb és tisztában van azzal, hogy a takarító társadalom, mint olyan létezik, de nem feltétlenül gondolja, hogy ez egy egységes tudatú közösség lenne. Ez egy kicsit olyan mintha itt a bölények, juhok, szarvasmarhák és lovak összekeveredtek volna, egy nem is tudom minek nevezhető közösségbe. Nagyon eltérő habitusú, világlátású és képességű emberek, akiket valahogy az élet ide sodort, tudatosan csak nagyon kevesen jöttek ide. Mindezek mellett pedig van egy közös hajtóerő, ami egyben egy kényszer is, amit menedzselni kell. Tehát van egy piaci igény és ezt ki kell szolgálni. Pont. A menedzserek szemében két féle besorolás van: vezető és dolgozó. A menedzserek nem gondolják, hogy ezt a piacot, mint szektort szervezni vagy szabályozni kellene azonban valahol titkon, valamilyen módon, ki erőteljesebben, ki lazábban azért szeretne kiemelkedni a többi menedzser közül.

A harmadik csoport talán a legkisebb viszont itt a legnagyobb a takarítói tudat. Ez a csoport erőteljesen hisz a szabályozásban és a strukturált hierarchiában. A mesterek a szakmai fejlődést egy valamiféle létrának látják, amin mindenki annak függvényében, hogy mennyit dolgozott magán, mennyit tanult és mennyit tapasztalt meg valahol, éppen valamelyik fokán áll ennek a létrának. Ennek a filozófiának a lényege, hogy ez minden esetben csak egy pillanatnyi állapot és csak az egyénen múlik, hogy mikor, mennyit lép felfelé. Ebben a kontextusban minden mester fejében azért ott van a létra teteje és ebből a szempontból valahol látja magát. Talán ebben a csoportban a legerősebb a szabályozási igény és, hogy legyen egy „főmesteri” vízió, ami láttatná, hogy valójában milyen magas lehet ez az a bizonyos létra és hová juthat el ez a szakma.

Talán mondanom se kell, hogy ezek a törésvonalak minden szakmában ott vannak, de mindenhól valamelyik csoport azért képes felülkerekedni és átvenni az irányítást. Nálunk e helyzet dermedt egyensúlyban van 30 éve. Ezért igazából nem haladunk semerre. Talán optimizmusra adhat okot, hogy időközben felnőtt egy újabb generáció és lehet, hogy náluk ezek a törésvonalak már máshól húzódnak, vagy nem.

Vissza

Szakanyag megrendelő
























A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

COVID-19

A járvány kitőrésekor készült egy tisztítás-technológiai protokoll, amelynek célja az volt, hogy egyértelmű helyzezet teremtsen a piacon. Az elmúlt fél évben a szektor komolyan reagált a helyzetre és ma már tapasztalatok is vannak a legjobb gyakorlat kapcsán.
Mára már mejött a pandémia második hulláma is, és egyre jobban kristályosodik ki, hogy mi lehet a takarító szektor szerepe, ebben a nem mindennapi krizisben. 

Szabályozott piac

Minősített szakmai vezetők

Szakképzési hierarchia

A nem megfelelő takarítási szolgáltatásnak vannak elsődleges, másodlagos és járulékos kockázatai. Ezen kivül a nem megfelelően szabályozott környezet teret ad az olyan cégeknek is, akiknek eszük ágában sincs munkatársaikat biztonságosan és etikusan foglalkoztatni illetve a területnek megfelelő szakmai szintű szolgáltatásokat nyújtani. A megrendelő elégedettség igazolását intézményesíteni kell.
A formálisan is keretek közé szoritott személyi felelősség és az megkövetelt/elsimert szakmai szint,  teremthet olyan helyzezt, amikor a cég nem adhatja fel a szakmaiságot pusztán csak  piaci poziciók megszerzése érdekében. A lajstromba vett szakmai vezetőket kreditrendszerrel össztönözni kell, hogy személyes fejlődésükkel cégszinten és szektor szinten is hozzájáruljanak a szakma fejlesztéshez.
A szakmai hierarchia már készen van, ez életszerű és hasonlatos a fejlet világok rendszereihez, viszont még nem épült be a takarítók gondolkodásába és a társadalom sem tudja mit tegyen vele. A következő lépés a hierarchiai rendszer tartalommal való megtöltése kell legyen, ennek érdekében viszont a hétköznapi takarítót ki kell mozdítani a jelenlegi dermetségéből. Ez egy időben szakmai és személyiségi fejlesztés is.

Minősített végrehajtói állomány

A hivatásos, B2B szolgáltatásokat nyújtó takarítót le kell választani az egyszerű foglalkoztatásoktól. Igenis ki kell mondani, hogy a tiszítás-technológia egy felelős szakma. Cél kell, hogy legyen, hogy egy bizonyos szinten az állomány 100%-a képzett legyen. Ennek megvalósítása a szakmai vezető egyéni felelősége. Ennek pedig nagyon fontos eleme, a pozició törvényi szabályozása, a szervezeti felépéítés erőviszonyainak rendezése.

Szakma-specifikus szolgáltatási szerződés

A takarítási szolgáltatási szerződés akkor számít megfelelőenek és akkor fogja jó keretek közé az együttműködést, ha az megfelelően írja le a takarítandó területet, az elvárt minőségi szinvonalat (annak minden elemének tekintetében) és az elért eredmény igazolási és ellenörzési rendszerét. Belértve ebbe az elszámolási periodusokat és az azokat követő azonnali fizetést. Mindezekhez pedig szorosan hozzátartozik az alkalmazott eljárások és technológiák nemzeti szabványokban való rögzítése.

Szakma-specifikus munkaszrződés

Ahhoz, hogy a takarító valóban és ténylegesen is elsimert, megbecsült és felelős szakember legyen, meg kell, hogy szülessenek a kompetenciákra, készségekre és állandó szakmai fejlődésre épülő teljesítményalapú munkaszerződések. A tisztaságszakmai jövő akkor lesz "kerek", ha a szakmai vezető mellett az állomány minden egyes tagja is képes lesz felelőséget vállalni a szolgáltatási teljesítményért és hatékonyságért.

2020 - 2025 Szakmapolitikai program

Egy 5 éves program, aminek célja összefogni a szakmailag legaktívabb szakembereket és és az alapvető szakmai kommunikációs kérdések megválaszolásával előkészíteni a következő szakmapolitikai lépéseket. A program önfinaszirozó, semmilyen külső támogatást nem kap.
A program négy projektet foglalmagába. Ezek közül a PEL rendszer már 1999-óta működik és annak most egy új formája indult. A másik három projket teljesen új útakat tapaos és ebből a szempontból ez egy nagy kisérlet is.  Az ÉRTELMEZŐ szakmai szótár már régi álom volt. A TÁDÉ hallgatható képzés a Önképző Klub egyik felvetése volt és szintén itt született meg a MEGRENDELŐ KÖNYVE ötlete is.

Egy kattintásra öntől










A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!