A nézőpont és a stratégia
Mindenkinek van egy sajátos nézőpontja és ebből a szempontból minden, amit lát azt igazságnak gondolja, a mindenkori valóságtól függetlenül. Érdemes néha nézőpontot váltani, mert akkor esetleg olyan hatások érhetnek, amik megváltoztatják a gondolkodásmódot.
A takarítócég vezetők szocializációja és sajátos nézőpontja szerint a jobb világot egy hatósági rezsióradíj hozhatja el. Bár erre nem sok esély van és biztonsági szektor minimális rezsióradíja esetében is tisztán látszik, hogy nem ez a megoldás, a remények mégis ebbe az irányba hatnak leginkább.
Fontos, hogy figyelmen kívül hagyunk egy alapkérdést: ha hatósági ár van, hol lesz a verseny. Lehet ilyen helyzet és akkor nyilvánvaló, hogy a verseny a garanciákra és a minőségre fokuszál majd. Ez volna az ideális helyzet, de nem ez lesz, mint ahogy az pontosan látszik a biztonsági szektorban is.
Ha egyet visszalépünk a hatósági ár szintjéről, akkor marad a tanítás arra vonatkozóan, hogy miként kell árat képezni. Valójában ez lenne a szakma lényege, de ez azért nem egyszerűsíthető le óda, hogy egy táblázatba össze lehessen foglalni. Ugyanis a díjat megelőzi a szolgáltatástervezés és a tervezés meg területi adatokat igényel.
A takarítandó terület megfelelő felmérése nélkül a szolgáltatástervezés reálian nem tud megvalósulni. Ezekről a szempontokról már évek óta van irányelvünk (MATISZ IR01 és 02) csak arra nincs stratégiánk, hogy miként kéne ezt a piacra bevezetni, a potenciális megrendelőkkel elfogadtatni. Tehát a labda a takarító szektor térfelén pattog. Ugyankor senki nem érzi a kényszert, hogy lépni kell.