A tudás feldarabolásának és piacra helyezésének egyik fő oka éppen az, hogy a meglévő tudás még most is folyamatosan változik és fejlődik. Vannak fellángoló trendek és ezek között van olyan is, ami később szalmalángnak bizonyult. Ezért, a tananyag egységeket úgy próbáltam meghatározni, hogy azok ténylegesen tudjanak egymásra épülni szakmai szintenként és aztán ezek külön is karbantarthatóak legyenek.

A tegnapi konferencián is jól érzékelhető volt, hogy a tudás iránti vágy és a valós elköteleződés ezért még komoly kihívásokkal küzd. Az első előadást még több mint 100-an hallgatták, de a végére, a konferencia csúcspontjára, ami egy valós eszközt mutatott be a legnagyobbak ítélt probléma megszüntetésre, alig maradtunk 15-en.

Hát ez van.

Ettől függetlenül és éppen ezért is, hiszem azt, hogy a piac szereplőinél relatíve kevés tudás van, és ami rosszabb ezt még nem ismerték fel. Mindegy a jövő azért tartogat néhány meglepetést. Én a következő fél évben minden egyes apró tudáselem megfogalmazását megcsinálom és kiteszem a virtuális placcra. Azt gondolom, hogy majd a piac eldönti, mire van szüksége és itt most a megrendelőkre gondolok, aki majd eldöntik, hogy mit követelnek meg azért, hogy elégedettek legyenek.

Azonban aki erre vár, az menthetetlenül lekésik, mert amikor a követelés megfogalmazódik abban a pillanatban azt már el is várják, tehát felkészülésre nem lesz idő. Nyilván az eseményeket lehet majd követni, de ez már nem lesz annyira hatékony és hát sokba is fog kerülni.

Én szóltam!