Mottó: Igény, szakszerűség, élmény. Ezek kéz a kézben járnak, bármelyiket elhagyva, bármilyen megfontolásból a másik kettő sem valósulhat meg. Az elmúlt 10 évben több száz bejegyzés született ennek szellemében. Szánd rá az időt és TE több leszel.

A koncepció ereje I.

A koncepció ereje I.
2020.08.31.

Ezt az anyagot két részre szedtem, mert együtt igen nagy és átláthatatlan. A tapasztalatok szerint a blogban nem szerencsés 700 szónál nagyobb bejegyzést létrehozni. Ezért ma a koncepció alapját ismertetem és holnap az erre épülő gyakorlati megvalósítást.

A cél és a felelősség

Van egy elmélet miszerint a nagy piramis kövei helyben előállított műkövek. Vagyis a kolosszális építményt úgy építették, hogy zsalukat készítettek és abba egy korabeli cement/mészkő betont hordtak, bedöngölték, és ha megszilárdult haladtak tovább. Ez sok kérdésre ad magyarázatot, de persze nem mindre.

Lehet, hogy lényegtelen is, hogy miképpen építették, mert akárhogy is csinálták ez egy fantasztikus tervezési, logisztikai, szakmai és emberi erőforrás kezelési kihívás volt. Ugyanakkor az sem piskóta, hogy ez az építmény már 4 500 éve áll.

A Wikipédia szerint: Az épületet Hemiunu herceg tervezte, építői a hérodotoszi eredetű vélekedéssel ellentétben nem rabszolgák voltak (Egyiptomban a görög-római korig nem létezett rabszolgaság), hanem közrendű szabadok, szakemberek, akik jó fizetségért dolgoztak a fáraónak vagy adójuk egy részét rótták le így az állam felé. Az építkezés Hufu uralkodása kezdetén, i. e. 2 590 és 2 540 között kezdődött, kinek regnálási ideje 23 év körül lehetett (Manethón és a torinói királylista adatai ellentmondóak, Hérodotosz szerint 50 évig uralkodott). Piramisa ebből kiindulva valamikor i. e. 2 580 és 2 530 között épült, a munkálatok pontos időtartama nem ismert. A nagy piramis az egyiptológia egyhangú álláspontja alapján az uralkodó temetkezési helyéül épült. A kiterjedt sírmezők és csatlakozó kultikus építmények a piramiskörzetet halotti várossá teszik.

Csak, hogy tisztán lássunk, a projekt nagyságát és hát, aki nem járt a helyszínen, az is kapjon egy jó nagyságrendi képet, a nagy piramis egy négyzet alapú gúla, aminek alapja 232,4 x 232,4 méter és 146,7 méter magas volt. Most pár méterrel kisebb. Ez azt jelenti, hogy az alapterülete 54 009,76 m2 volt eredetileg. Hogy ezt úgy igazából el tudjuk képzelni, a Puskás Arénát kéne magunk elé gondolnunk, mert az egy ovális alapterületű ugyan, de hosszúsága 316,5 és szélessége 261,3 méter, tehát az épület és úgy alapterületileg egy kicsit nagyobb 60 703 m2, viszont a legmagasabb pontja „csak” 50 méter, ami majdnem, hogy a Nagy piramis magasságának csak egyharmada.

Mindez persze csak a külső, mert belső az brutális különbségeket mutat. A számítások szerint a Nagy piramisban 2 641 077 m3 anyag van, ezzel szemben a Puskás Aréna összerakásához „csak” 130 000 m3 beton kellett. Vagyis a Puskás Aréna tömege még 5%-a sincs a Nagy piramisnak.

Miért indultam ilyen távolról?

A menedzsment tudományokban azt szokták mondani, hogy a leggyakoribb hiba, hogy a rövid távú célokat felültervezzük és a hosszú távúakat pedig alul. Vagyis a gondolkodásunknak van egy olyan hibája, hogy a belátható idő alatt többet képzelünk reálisnak, megvalósítási szempontból és a nem belátható idő vonatkozásában, viszont kevesebbet a lehetségesnél. Természetesen ebbe van némi realitás, mert a nem belátható időben sok minden történhet, ami visszaveti a teljesítményt. Mindenesetre ezt jegyezzük meg.

A következő lépcső

Az elme sebváltója című értekezésemben arról beszélek, hogy az embert elsősorban, a saját céljai és az azokért vállalt felelősség mozgatja. Természetesen ezen kívül van még a manipuláció és a kényszerítés is, ami cselekvésre bírhatja. Viszont az utóbbiak, nem biztos, hogy hasznára válnak.

Tehát az csak egy legenda, és a dolgok túlzott leegyszerűsítése az, hogy az embert a pénz motiválja. Pontosabban, a pénz ténylegesen lehet egy olyan manipulációs eszköz, ami az embert abba a tévhitben tartja, hogy saját céljai felé halad miközben nem. Hiszen a gond éppen az, hogy éppen másvalakinek a céljait valósítja meg. Természetesen mindez rendben is lehet, amíg a célok és az eszközök moralitása mindkét félnél egybe esik. Ha ezek elkezdenek egymástól távolodni, akkor kezdődnek a gondok.

Ha ezt megértjük, akkor új alapokra helyezhetjük a takarító szektor humán erőforrás menedzsmentjét. Talán jó lenne egy tréning is ennek kapcsán? Mert itt minden szinten kell, legyen cél és az azokért vállalt felelősség, különben a jelenlegi helyzet nem változik.

A takarító szektor igen nagy bajban van. Sokkal nagyobb bajban, mint ahogy azt most bárki el tudja képzelni. Ez a baj tetten is érhető makrogazdasági, humán erőforrás hasznosítási és szakmai szint szempontból is.

E helyzet ellen látszólag nem tehetünk semmit. Pedig a kezünkben van egy stratégia, amivel a Nagy piramishoz hasonló méretű szervezetet építhetünk fel. Azonban bármilyen furcsa vagy különleges is, nem a felépítése a cél lényege, az csak egy eszköz. Egy olyan eszköz, amit ha megfelelően építünk fel rendkívül hatékony működésre lesz képes.

Van tehát egy módszer, amivel jelenleg jegyzett 4 500 cégből 500 cégvezetője, rövidtávon is megmozdulna és 2 éven belül nem lenen olyan cég, ami ne lenne tagja a rendszernek.

Az én meglátásom, az, hogy itt nem egy nagy teljes összeborulásra van szükség, hanem egy sokkal demokratikusabb, decentralizáltabb és több féle célt megjelenítő rendszerre. Már régebbi írásaimban is beszéltem arról, hogy itt Kelet-Európában nem tudjuk felállítani a Nyugat-Európai rendszer szerint működő szervezeteket. Egy teljesen más modellre van szükség.

Tehát a piramisépítési koncepció szerint, gondoljuk végig a különbséget a között, hogy 3 – 4 tonnás kőveket kell felvinni 150 méter magasra, vagy az adott építőkővet a helyszínen hozzuk létre, aminek aztán mintegy kedvező melékhatása, hogy kizárja az illesztési hibákat is.

Holnap ismertetem ezt a koncepciót!

Vissza

Szakanyag megrendelő









A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

COVID-19

A járvány kitőrésekor készült egy tisztítás-technológiai protokoll, amelynek célja az volt, hogy egyértelmű helyzezet teremtsen a piacon. Az elmúlt fél évben a szektor komolyan reagált a helyzetre és ma már tapasztalatok is vannak a legjobb gyakorlat kapcsán.
Mára már mejött a pandémia második hulláma is, és egyre jobban kristályosodik ki, hogy mi lehet a takarító szektor szerepe, ebben a nem mindennapi krizisben. 

Szabályozott piac

Minősített szakmai vezetők

Szakképzési hierarchia

A nem megfelelő takarítási szolgáltatásnak vannak elsődleges, másodlagos és járulékos kockázatai. Ezen kivül a nem megfelelően szabályozott környezet teret ad az olyan cégeknek is, akiknek eszük ágában sincs munkatársaikat biztonságosan és etikusan foglalkoztatni illetve a területnek megfelelő szakmai szintű szolgáltatásokat nyújtani. A megrendelő elégedettség igazolását intézményesíteni kell.
A formálisan is keretek közé szoritott személyi felelősség és az megkövetelt/elsimert szakmai szint,  teremthet olyan helyzezt, amikor a cég nem adhatja fel a szakmaiságot pusztán csak  piaci poziciók megszerzése érdekében. A lajstromba vett szakmai vezetőket kreditrendszerrel össztönözni kell, hogy személyes fejlődésükkel cégszinten és szektor szinten is hozzájáruljanak a szakma fejlesztéshez.
A szakmai hierarchia már készen van, ez életszerű és hasonlatos a fejlet világok rendszereihez, viszont még nem épült be a takarítók gondolkodásába és a társadalom sem tudja mit tegyen vele. A következő lépés a hierarchiai rendszer tartalommal való megtöltése kell legyen, ennek érdekében viszont a hétköznapi takarítót ki kell mozdítani a jelenlegi dermetségéből. Ez egy időben szakmai és személyiségi fejlesztés is.

Minősített végrehajtói állomány

A hivatásos, B2B szolgáltatásokat nyújtó takarítót le kell választani az egyszerű foglalkoztatásoktól. Igenis ki kell mondani, hogy a tiszítás-technológia egy felelős szakma. Cél kell, hogy legyen, hogy egy bizonyos szinten az állomány 100%-a képzett legyen. Ennek megvalósítása a szakmai vezető egyéni felelősége. Ennek pedig nagyon fontos eleme, a pozició törvényi szabályozása, a szervezeti felépéítés erőviszonyainak rendezése.

Szakma-specifikus szolgáltatási szerződés

A takarítási szolgáltatási szerződés akkor számít megfelelőenek és akkor fogja jó keretek közé az együttműködést, ha az megfelelően írja le a takarítandó területet, az elvárt minőségi szinvonalat (annak minden elemének tekintetében) és az elért eredmény igazolási és ellenörzési rendszerét. Belértve ebbe az elszámolási periodusokat és az azokat követő azonnali fizetést. Mindezekhez pedig szorosan hozzátartozik az alkalmazott eljárások és technológiák nemzeti szabványokban való rögzítése.

Szakma-specifikus munkaszrződés

Ahhoz, hogy a takarító valóban és ténylegesen is elsimert, megbecsült és felelős szakember legyen, meg kell, hogy szülessenek a kompetenciákra, készségekre és állandó szakmai fejlődésre épülő teljesítményalapú munkaszerződések. A tisztaságszakmai jövő akkor lesz "kerek", ha a szakmai vezető mellett az állomány minden egyes tagja is képes lesz felelőséget vállalni a szolgáltatási teljesítményért és hatékonyságért.

2020 - 2025 Szakmapolitikai program

Egy 5 éves program, aminek célja összefogni a szakmailag legaktívabb szakembereket és és az alapvető szakmai kommunikációs kérdések megválaszolásával előkészíteni a következő szakmapolitikai lépéseket. A program önfinaszirozó, semmilyen külső támogatást nem kap.
A program négy projektet foglalmagába. Ezek közül a PEL rendszer már 1999-óta működik és annak most egy új formája indult. A másik három projket teljesen új útakat tapaos és ebből a szempontból ez egy nagy kisérlet is.  Az ÉRTELMEZŐ szakmai szótár már régi álom volt. A TÁDÉ hallgatható képzés a Önképző Klub egyik felvetése volt és szintén itt született meg a MEGRENDELŐ KÖNYVE ötlete is.

Egy kattintásra öntől












A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!
Kapcsolat

+36-70-317-5641

tiborritz@gmail.com

Kövessen minket