A cél és a felelősség

Van egy elmélet miszerint a nagy piramis kövei helyben előállított műkövek. Vagyis a kolosszális építményt úgy építették, hogy zsalukat készítettek és abba egy korabeli cement/mészkő betont hordtak, bedöngölték, és ha megszilárdult haladtak tovább. Ez sok kérdésre ad magyarázatot, de persze nem mindre.

Lehet, hogy lényegtelen is, hogy miképpen építették, mert akárhogy is csinálták ez egy fantasztikus tervezési, logisztikai, szakmai és emberi erőforrás kezelési kihívás volt. Ugyanakkor az sem piskóta, hogy ez az építmény már 4 500 éve áll.

A Wikipédia szerint: Az épületet Hemiunu herceg tervezte, építői a hérodotoszi eredetű vélekedéssel ellentétben nem rabszolgák voltak (Egyiptomban a görög-római korig nem létezett rabszolgaság), hanem közrendű szabadok, szakemberek, akik jó fizetségért dolgoztak a fáraónak vagy adójuk egy részét rótták le így az állam felé. Az építkezés Hufu uralkodása kezdetén, i. e. 2 590 és 2 540 között kezdődött, kinek regnálási ideje 23 év körül lehetett (Manethón és a torinói királylista adatai ellentmondóak, Hérodotosz szerint 50 évig uralkodott). Piramisa ebből kiindulva valamikor i. e. 2 580 és 2 530 között épült, a munkálatok pontos időtartama nem ismert. A nagy piramis az egyiptológia egyhangú álláspontja alapján az uralkodó temetkezési helyéül épült. A kiterjedt sírmezők és csatlakozó kultikus építmények a piramiskörzetet halotti várossá teszik.

Csak, hogy tisztán lássunk, a projekt nagyságát és hát, aki nem járt a helyszínen, az is kapjon egy jó nagyságrendi képet, a nagy piramis egy négyzet alapú gúla, aminek alapja 232,4 x 232,4 méter és 146,7 méter magas volt. Most pár méterrel kisebb. Ez azt jelenti, hogy az alapterülete 54 009,76 m² volt eredetileg. Hogy ezt úgy igazából el tudjuk képzelni, a Puskás Arénát kéne magunk elé gondolnunk, mert az egy ovális alapterületű ugyan, de hosszúsága 316,5 és szélessége 261,3 méter, tehát az épület és úgy alapterületileg egy kicsit nagyobb 60 703 m², viszont a legmagasabb pontja „csak” 50 méter, ami majdnem, hogy a Nagy piramis magasságának csak egyharmada.

Mindez persze csak a külső, mert belső az brutális különbségeket mutat. A számítások szerint a Nagy piramisban 2 641 077 m³ anyag van, ezzel szemben a Puskás Aréna összerakásához „csak” 130 000 m³ beton kellett. Vagyis a Puskás Aréna tömege még 5%-a sincs a Nagy piramisnak.

Miért indultam ilyen távolról?

A menedzsment tudományokban azt szokták mondani, hogy a leggyakoribb hiba, hogy a rövid távú célokat felültervezzük és a hosszú távúakat pedig alul. Vagyis a gondolkodásunknak van egy olyan hibája, hogy a belátható idő alatt többet képzelünk reálisnak, megvalósítási szempontból és a nem belátható idő vonatkozásában, viszont kevesebbet a lehetségesnél. Természetesen ebbe van némi realitás, mert a nem belátható időben sok minden történhet, ami visszaveti a teljesítményt. Mindenesetre ezt jegyezzük meg.

A következő lépcső

Az elme sebváltója című értekezésemben arról beszélek, hogy az embert elsősorban, a saját céljai és az azokért vállalt felelősség mozgatja. Természetesen ezen kívül van még a manipuláció és a kényszerítés is, ami cselekvésre bírhatja. Viszont az utóbbiak, nem biztos, hogy hasznára válnak.

Tehát az csak egy legenda, és a dolgok túlzott leegyszerűsítése az, hogy az embert a pénz motiválja. Pontosabban, a pénz ténylegesen lehet egy olyan manipulációs eszköz, ami az embert abba a tévhitben tartja, hogy saját céljai felé halad miközben nem. Hiszen a gond éppen az, hogy éppen másvalakinek a céljait valósítja meg. Természetesen mindez rendben is lehet, amíg a célok és az eszközök moralitása mindkét félnél egybe esik. Ha ezek elkezdenek egymástól távolodni, akkor kezdődnek a gondok.

Ha ezt megértjük, akkor új alapokra helyezhetjük a takarító szektor humán erőforrás menedzsmentjét. Talán jó lenne egy tréning is ennek kapcsán? Mert itt minden szinten kell, legyen cél és az azokért vállalt felelősség, különben a jelenlegi helyzet nem változik.

A takarító szektor igen nagy bajban van. Sokkal nagyobb bajban, mint ahogy azt most bárki el tudja képzelni. Ez a baj tetten is érhető makrogazdasági, humán erőforrás hasznosítási és szakmai szint szempontból is.

E helyzet ellen látszólag nem tehetünk semmit. Pedig a kezünkben van egy stratégia, amivel a Nagy piramishoz hasonló méretű szervezetet építhetünk fel. Azonban bármilyen furcsa vagy különleges is, nem a felépítése a cél lényege, az csak egy eszköz. Egy olyan eszköz, amit ha megfelelően építünk fel rendkívül hatékony működésre lesz képes.

Van tehát egy módszer, amivel jelenleg jegyzett 4 500 cégből 500 cégvezetője, rövidtávon is megmozdulna és 2 éven belül nem lenen olyan cég, ami ne lenne tagja a rendszernek.

Az én meglátásom, az, hogy itt nem egy nagy teljes összeborulásra van szükség, hanem egy sokkal demokratikusabb, decentralizáltabb és több féle célt megjelenítő rendszerre. Már régebbi írásaimban is beszéltem arról, hogy itt Kelet-Európában nem tudjuk felállítani a Nyugat-Európai rendszer szerint működő szervezeteket. Egy teljesen más modellre van szükség.

Tehát a piramisépítési koncepció szerint, gondoljuk végig a különbséget a között, hogy 3 – 4 tonnás kőveket kell felvinni 150 méter magasra, vagy az adott építőkővet a helyszínen hozzuk létre, aminek aztán mintegy kedvező melékhatása, hogy kizárja az illesztési hibákat is.

Holnap ismertetem ezt a koncepciót!