DÍJKÉPZŐ II.
Tavaly előtt már volt egy ilyen tréning és ott sok féle tapasztalat jött elő. Talán az összesből kiemelkedik, az, hogy igazán és pontosan hol és mi a baj a magyar takarító szektorban. Nem lehet ezt jól összefoglalni, vagy legalábbis nem egy mondatban. Ami persze a legfontosabb, rántsuk le a leplet az előítéletekről.
Legendák és előítéletek
A megrendelőnek csak az ár számít!
Ez egy legenda. Minden intézményi megrendelő ugyanúgy gondolkodik: be kell szerezni valamit a piacról és meg kell találnia azt a céget, aki ezt a legjobb kondíciókkal kínálja. Tehát ez vezérli a megrendelőt, és amiért ez problémás, az lényegében az, hogy nem érti pontosan, hogy miből kell vallogatnia. Tehát elmegy autót venni, de nem tudja mi a különbség a dízel és a benzin között, az elektromos meghajtású autóról pedig csak szóbeszéd szintjén van információja. Mennyire valószínű, hogy megtalálja a legjobb kínálatot a piacon?
Szalonok és nepperek
Egy jól szabályozott piacon nemes verseny folyik, és nem fordulhat elő rosszindulatú ajánlat, vagy semmiképpen nem jöhet létre törvénytelen szerződés. A jól szabályozott piac egy dolog és a tájékozott vevő egy másik. Ugyanakkor fontos, hogy az adott piacon, az adott szakterületen milyen az uralkodó szakmai kultúra.
A statisztikai adatok szerint a takarító piacon mindig jelen van egy meghatározó létszámú újonc cég. Minél szabályozottabb egy piac, annál kevesebben vannak. Ausztriában ez durván 5 – 10%, nálunk 30 – 40%. Ez bizonyos szempontból a piac egyik leg meghatározóbb sajátossága, mert igen nagy szerepe van abban, hogy a szolgáltatási díjak alacsonyan maradjanak.
Ezt tetézi, hogy a cégek felkészültsége is rendkívül széles skálán mozog és a piac számára a személyes kapcsolaton kívül, nem nagyon vannak objektív fogózkodó pontjai, azzal kapcsolatban, hogy egy cég, mennyire lesz majd szakszerű, ha megnyeri a szerződést.
Szabályozás kényszere egy szabályozatlan világban
Ha az állam valamit nem akar szabályozni, annak valószínűleg oka van. Egyelőre a takarító szektor legerősebb szabályozása a digitális számlázás és az igazi feketeleves majd akkor jön, ha a szektor adatainak feldolgozásának eljön az ideje. „Te aki, ide beléptél, hagyj fel minden reménnyel!”
A szolgáltatási díjképzés alapvetően céges érdek. Ugyanakkor ez szektor szintű érdek is. Nagy bűne a kamarának, hogy 20 év alatt nem volt képes a Mestervizsgát tető alá hozni, és még nagyobb bűne, hogy azt sem hagyja, hogy ezt más megcsinálja helyette. Pedig erre már a kezdetek kezdetén is képesek voltunk és 57 ember a megfelelő rendszer szerint le is vizsgázott.
Tehát ma nem minden takarító cégvezető tud egy helyes árajánlatot elkészteni. A probléma alapvetően az, hogy szektor szinten nem az elfogadható ajánlatra kell törekedni, hanem a helyesre. Csak a helyes ajánlatok vezetnek majd ki a mocsárból.
