ALAPSZAKMÁK (Cselédsors II.)

ALAPSZAKMÁK (Cselédsors II.)
2020.10.11.

Folytatva a tegnapi gondolatmenetet a 100 évvel ezelőtti helyzet kvázi rabszolgaság volt, a cselédek vonatkozásában. Ez az az időszak volt, amikor jobbágy szép lassan kezdett munkavállalóvá válni, de gyári munkás egy lépéssel előbb volt ebben a rendszerben és a cselédek vonatkozásában még éltek az évszázados beidegződések és a röghöz kötöttség rendszere. Ezek tetten érhetőek az 1907. XLV. törvényczikk szabályozásában is. Továbbá ez visszaköszön a legújabb szakképzési koncepcióban is.

Ha volt is bármilyen önbecsülése a takarítóak, az most az új képzési szabályozással végképp elveszett. Az új szakképzési koncepció nem gondolja, hogy a szolgáltatások alapszakmák lennének és értelemszerűen a helyét sem tudja jól meghatározni.

Az alapszakmák szabályozása itt letölthető: alapszakmak_a4.pdf

Ebből majd látni fogod, hogy a koncepció meghatároz 27 ágazatot, amibe besorolja a szakképzéseket. Ezeket a szakképzéseket tekinti alapszakmának. A 27 ágazat között nincs olyan halmaz, ahová a takarítási-, kártevőirtási-, ipari alpinizmus- és egyéb szolgáltatásokat be lehetne sorolni. Ezeket a koncepció nem tekinti alapszakmáknak és értelemszerűen itt nincs se nappali képzés, se ösztöndíj, se technikum. Ami az alapszakmákból kimaradt az egy ilyen másodlagos különösebb odafigyelést és törődést nem igénylő terület.

Van persze egy másodlista is, ahol az állam szintén szabályoz, de nem ösztönöz. Az ALAPSZAKMÁK listáról kiszorult szakmák egy része itt kapott valamilyen helyet és itt, aztán ami szempontunkból elég drámai a helyzet. Jelen pillanatban a TURIZMUS VENDÉGLÁTÁS ágazatban van feltöltött programkövetelmény tervezet (szakmunkás és szolgáltatásvezető), ami viszont több szempontból is és több sebből vérzik, mint krisztus a keresztfán. Nem beszélve akkor, hogy mi a helyzet az egészségügyi- vagy ipari takarítással.

Segíts magadon…

Azt gondolom, hogy egy olyan világnak nézünk elébe, ahol a szakma nem kezd el kaparni, a gesztenye a földben marad. Visszatérve a 100 évvel ezelőtti helyzetre, a cselédek nem szervezkedtek és egyáltalán nem gondoltak a jövőre. Számukra akkor egy realitás volt, 3 – 4 évet kibírni bármilyen is a helyzet és összeszedni a kelengyére (stafírung) valót. Aztán visszamenni a faluba. Ennyi, nem volt több. Abban a világban ez volt az uralkodó értékrend.

Nyilvánvalóan az akkori helyzetben 25 – 30 évesen már nem nagyon foglakoztattak senkit cselédként, addigira valahogy meg kellett találnia a helyét, ha a városban akart maradni. Társadalombiztosítás ez időtáj még nem létezett és ennek megfelelően az önfenntartó paraszti modell sokkal életképesebb volt, mint a városi élet, ha nem volt keresett, vagy pláne ha nem volt semmilyen szakmád.

Mára a helyzet sem sokkal jobb és ugyanakkor egészen más. Ma a lehetőségek lényegesebben jobbak, ugyanakkor a visszahúzó, a szándékodtól eltérítő erők is változatosabbak és erősebbek. Az értékrendek vonatkozásában is vannak problémák, hiszen egyáltalán nem egyértelmű a világ ezen a területen sem.

Folyatom!

Vissza

Ír nekem, mond el a véleményed!






A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő















A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!