Ha volt is bármilyen önbecsülése a takarítóak, az most az új képzési szabályozással végképp elveszett. Az új szakképzési koncepció nem gondolja, hogy a szolgáltatások alapszakmák lennének és értelemszerűen a helyét sem tudja jól meghatározni.

Az alapszakmák szabályozása itt letölthető: alapszakmak_a4.pdf

Ebből majd látni fogod, hogy a koncepció meghatároz 27 ágazatot, amibe besorolja a szakképzéseket. Ezeket a szakképzéseket tekinti alapszakmának. A 27 ágazat között nincs olyan halmaz, ahová a takarítási-, kártevőirtási-, ipari alpinizmus- és egyéb szolgáltatásokat be lehetne sorolni. Ezeket a koncepció nem tekinti alapszakmáknak és értelemszerűen itt nincs se nappali képzés, se ösztöndíj, se technikum. Ami az alapszakmákból kimaradt az egy ilyen másodlagos különösebb odafigyelést és törődést nem igénylő terület.

Van persze egy másodlista is, ahol az állam szintén szabályoz, de nem ösztönöz. Az ALAPSZAKMÁK listáról kiszorult szakmák egy része itt kapott valamilyen helyet és itt, aztán ami szempontunkból elég drámai a helyzet. Jelen pillanatban a TURIZMUS VENDÉGLÁTÁS ágazatban van feltöltött programkövetelmény tervezet (szakmunkás és szolgáltatásvezető), ami viszont több szempontból is és több sebből vérzik, mint krisztus a keresztfán. Nem beszélve akkor, hogy mi a helyzet az egészségügyi- vagy ipari takarítással.

Segíts magadon…

Azt gondolom, hogy egy olyan világnak nézünk elébe, ahol a szakma nem kezd el kaparni, a gesztenye a földben marad. Visszatérve a 100 évvel ezelőtti helyzetre, a cselédek nem szervezkedtek és egyáltalán nem gondoltak a jövőre. Számukra akkor egy realitás volt, 3 – 4 évet kibírni bármilyen is a helyzet és összeszedni a kelengyére (stafírung) valót. Aztán visszamenni a faluba. Ennyi, nem volt több. Abban a világban ez volt az uralkodó értékrend.

Nyilvánvalóan az akkori helyzetben 25 – 30 évesen már nem nagyon foglakoztattak senkit cselédként, addigira valahogy meg kellett találnia a helyét, ha a városban akart maradni. Társadalombiztosítás ez időtáj még nem létezett és ennek megfelelően az önfenntartó paraszti modell sokkal életképesebb volt, mint a városi élet, ha nem volt keresett, vagy pláne ha nem volt semmilyen szakmád.

Mára a helyzet sem sokkal jobb és ugyanakkor egészen más. Ma a lehetőségek lényegesebben jobbak, ugyanakkor a visszahúzó, a szándékodtól eltérítő erők is változatosabbak és erősebbek. Az értékrendek vonatkozásában is vannak problémák, hiszen egyáltalán nem egyértelmű a világ ezen a területen sem.

Folyatom!