Sok féle megközelítése lehet mechanikus diszpergálásnak. Az axiális súrolást megvalósító egytárcsás súrolók mára már klasszikusok, nagyon széles felhasználási lehetőséggel és mégis úgy néz ki, hogy előbb, vagy utóbb de kimennek a divatból.

Bár ez így nem teljesen igaz. Amit ma egytárcsás súrolónak nevezünk, az lehet egyszerű forgótárcsás (különböző fordulatszámok 150 – 400 ford./perc) vagy orbitális gép és így a kefe mozgása egészen különböző eredmények elérésére ad lehetőséget.

Az orbitális gép mozgása bonyolultabb és egy pont a kefén nem csak egy kört ír le, hanem annál sokkal bonyolultabb pályát. Ez azt jelenti, hogy a gép adott idő alatt nagyobb felületet és többször tud megsúrolni, mint egy egyszerű forgótárcsás. Ez természetesen jobban igénybe is veszi a meghajtó motort, ugyanakkor kisebb gépek esetén az úgynevezett karika kefe is egészen elfogadható eredményt tud adni. Ennek megfelelően az orbitális gépeknek van jövőjük, különösen a kisgépeknél.

A súrolók másik családja a rezgőtárcsás gépek, ahol a tárcsa, helyesebbe lap nem forog, hanem csak rezeg és közben 5 – 10 milliméter átmérőjű köröket ír le, vagy a kezelő karra merőlegesen oszcillál, ami lehetővé teszi, hogy a gép a sarokba is dolgozzon. Továbbá rendkívül nagy előnye, hogy munka közben nem ébred nyomaték és ezért a gép nem akar önálló életet élni, mint egy egytárcsás súroló a kezdő takarító kezében, és sokkal egyszerűbb vele dolgozni.

A rezgő gépek szintén sokkal hatékonyabbak a forgótárcsás gépeknél és ettől függetlenül lényegesebben alacsonyabb áttéten dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a motor nincs olyan mértékben terhelve, mint az egytárcsásnál. Ennek következtében aztán ezek a gépek eredményessége nagymértékben fokozható a kefenyomás növelésével. Ezt egészen egyszerűen úgy érik el, hogy plusz súlyokat raknak a gépre. Ennek eredményeképpen egy alaptisztítás/védőréteg felszedés lehetségessé válik tiszta vízzel és gyémántpad segítségével, ami fantasztikus környezetvédelmi eredmény a 40 liter/100 m² alaptisztítás oldatnormával szemben.