A helyzet mindig fokozható

A helyzet mindig fokozható
2020.10.16.

Tegnapi nagy felismerésem, hogy azok az emberek, akik folyamatosan olyan környezetben élnek, ahol egy tőlük független és hatalmas erő meghatározza az életüket, másképpen látják a világot. Érdekes módon ezek az emberek nem igazán panaszkodnak, teszik a dolgukat és közben tiszteletet ébresztenek.

Természetesen minden takarító ember nem vehető egy kalap alá. Az általánosítás nem jó, de mégis egy út egy új felismerés felé. Sok féle takarítót ismerek és sok féle motiváció és élethelyzet viszi/hozza az embert a takarító szektorba. Aztán itt előbb vagy utóbb mindenki belesimul a hétköznapokba.

Ez a szektor nem feltétlenül díjazza a kiugró, másként gondolkodókat. Ugyanakkor elvárja az alázatos viselkedést. Lehet, hogy mindenre a magyarázat a takarító cégvezetőknél van, akik nem szakadnak bele a fejlesztésekbe és alapvetően nem látják a szakmában rejlő lehetőségeket. Már megint az a fránya általánosítás…

Ha valaki a tenger mellett, a tengerből él és megtapasztalt már tengeri vihart, az pontosan tudja, hogy mire képesek az elemek. Mit tehet? Jobb hajót épít, többet tud meg a meteorológiáról és alkalmazza a technika minden vívmányát, hogy növelje vele a túlélési esélyeit. Ugyanakkor elismeri, hogy a tenger egy akkora hatalom, amivel az ember nem tud szembeszállni.

A takarító szektornak van egy súlyos öröksége. Sokat beszéltem és írtam már erről, de nem győzőm hangsúlyozni, a ma takarítója, még 100 évvel ezelőtt egy 16 éves naiv falusi lány volt, aki jobbágyként nőtt fel egy idilli falusi környezetbe, és aki semmit nem tudott a kibontakozó ipari forradalomról és a társadalomban elindult mélyreható változásokról. Amikor pedig a városba ment szolgálni egy célja volt, meghúzni magát és összegyűjteni a kelengyére valót, különben vénkisasszony marad. Ez volt a kulturális realitás, amiben felnőtt.

Az hogy egy nő lehet egy szakterület mestere, az ebben az időben a láthatáron sem volt.

A kérdés persze az, hogy a szakma mai gyakorlói, mennyit fejlődtek az elmúlt 100 évben és menynyire látják ma másképpen a világot?

Vissza

Ír nekem, mond el a véleményed!






A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő















A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!