Beszámoló az idei EuroSkills versenyről

Erre viszonylag sok idő volt útközben, hiszen hajnali 3-kor keltem, 6-kor indult Brüsszelbe a repülőgép és másfél órás buszozást követően kora délután érkeztünk meg Lille-be. Milyen érdekes véletlen, hogy mindjárt az aznap kezdődő és késő estébe nyúló szakértői megbeszélés kulcskérdése éppen a szabályozás volt, amiből kettő volt kritikus.

Az első ismert volt már itthon is: mivel csak három csapat kvalifikálta magát az európai bajnokságra, a szabályok értelmében az aranyérem osztható ki csak. Ez a „mindent vagy semmit” elvnek megfelelő helyzet lélektanilag teljesen újszerű volt, mert az alapállásom mindig az volt, hogy a cél elsősorban a dobogó és lényegtelen, hogy annak melyik fokán állnak majd a versenyzőink vagy a csapat. Itt azonban ez a filozófia nem működött és bármennyire is tartottam ettől a helyzettől, a versenyzőinket a győzelemre kellett kondicionálni. Ez a negyedik EuroSkills volt és eddig hármon vettünk részt magyar versenyzőkkel. Volt már bronz és ezüstérmünk is, így itt volt az ideje az aranynak is.

Természetesen a másik két szakértő is így gondolkodhatott, ezért aztán elég feszülten teltek az első órák és a feszültség később sem oldódott. Csakhogy mindenki tisztán lásson: a vezető szakértő megtiltotta a fényképek készítését a verseny során. Tette ezt úgy, hogy az én szerepem a három zsűriző szakértő felügyelete volt a viták elkerülése végett. Később pedig azt nehezményezte, hogy túl sokan nézzük a holland versenyzőt és az attól annyira zavarba került, hogy elkezdett hibázni. A helyzet tehát nem volt egyszerű.

Az elmúlt 3 verseny (Rotterdam - Hollandia, Lisszabon - Portugália, Spa - Belgium) alatt azért megértettem, hogy a győzelem nem csak szakmai tudás kérdése, hanem az általános lélektani háború és a szakértői versengés megnyerése is. Persze ahhoz hasonló szlogenek folyamatosan elhangzottak, hogy „itt a versenyzők versenyeznek és nem a szakértők”. Azonban ezt senki nem gondolta komolyan, vadabb dominancia harc dúlt, mint ősszel a szarvasbőgéskor. Ezért májusban beneveztünk az amszterdami ISSA-INTERCLEAN kiállítás égisze alatt szervezett MiniSkills versenyre is, aminek elsődleges célja az volt, hogy a versenyzőink nemzetközi versenytapasztalatot szerezzenek, és ugyanakkor kezdjenek megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy a tisztítás-technológiának nincsenek hivatalos, az egész világon egységesen elismert szabványai, tehát: „ahány ház annyi szokás”. A tisztítás-technológia fiatal szakma, most „erjed” a szakirodalom, alakulnak az irányelvek. Ezen túlmenően rendkívül fontos, hogy folyamatosan legyenek szakmai egyeztetések és közös álláspontok. Így a versenyen gyorsabban jutunk egyezségre és talán már előre is tudjuk mi lesz a végeredmény. Az osztrák csapat kihagyta a májusi versenyt és ez meg is látszott a mostani teljesítményükön.

Tehát az EuroSkills versenyeken alkalmazott irányelvek és szabályok alapvetően a helyszínen hozott döntések alapján, a szakértők megegyezésén nyugszanak, a versenyzőknek pedig azonnal el kell fogadni egy adott helyzetet, függetlenül attól, hogy otthon az adott dolgot másképp csinálják-e. A másik fontos kérdés, hogy a szponzorok milyen eszközöket és kezelőszereket biztosítanak. Erre a helyzetre viszont az tud jól reagálni, aki nem betanult vagy bemagolt egy folyamatot, hanem érti az eljárásokat és technológiákat, fel tudja fogni, el tudja fogadni azt is, hogy mi a logika abban, ha azt a bizonyos dolgot egy másik országban másképpen csinálják. Négy-öt óra minden alkalommal van a gépek megismerésére, de ez versenyhelyzetben mindig kevésnek bizonyul, különösen akkor, ha a gépeket a versenyzők az eltakarítás során szét is szedik.

Nyilván minden szakértő azt gondolja, hogy az ő országában csinálják a legjobban, ott vannak a legjobb irányelvek és ezért sokszor nagy viták is vannak. Azonban vita nem csak emiatt van, hanem azért is, mert minden helyszíni változtatás iszonyú zavart tud okozni a versenyzőben. A szabályzat szerint minimum 30% változtatást mindenképpen alkalmazni kell, csak persze nagyon nehéz mérni, hogy mi számít legalább 30%-nak.

Itt érkezünk el a második kritikus szabályozás kérdéshez. A mi esetünkben ez nem egyértelműen szakértői döntés volt, hanem – mind később kiderült – egy nagyon durva kényszerpálya, amibe bevittek a versenypontozási rendszert felügyelő szakemberek. A helyzet az lett, hogy az egyéni és a csapat eredményeket úgy akarták mérni, hogy a 3 felületspecialista és 3 karbantartási specialista számban az előkészületeket és az elpakolást a versenyzők csapatban csinálták, de a fő szakmai munkát önállóan kellett végrehajtani az adott terület szakemberének. Ez azt jelentette, hogy az előkészületekben együtt vettek részt, majd egy hivatalosan jelzett időponttól a versenyző egyedül maradt a területen. Ettől a pillanattól kezdve  már új eszközt vagy kezelőszert nem hozhatott ki a raktárból!

Ez a szabályozás elsősorban a felületspecialistának volt nagy teher fizikailag is, mert az alaptisztításnál, márványfelújításnál vagy szőnyegtisztításnál a gépeket eddig párhuzamosan kezelték, ez volt a rutin. A karbantartó specialista élete sem volt egyszerű, mert ő pedig egyedül maradt olyan területeken, ahol a sorrendek, az irányelvek és a figyelem minden apró részlete rendkívül fontos. Ez a helyzet utólag nézve lehet, hogy akár 60%-os különbségnek is számított.

A felkészülés folyamán mindig vita volt, hogy mit részesítsünk előnybe: a „droid” képzést, vagy a gondolkodó szakemberré válást? Én alapvetően ez utóbbit részesítettem előnybe és ez most bevált. Mind a holland, mind az osztrák versenyzők is meglepődtek a változáson, de nem fogták fel a jelentőségét, mert első nap valahogy úgy adódott, hogy minden versenyző sokat hibázott és ezek általában banális hibák voltak; tehát a mezőny kiegyenlítet maradt. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy a különböző feladatok különböző mértékben hatnak majd a versenyzőkre. Mint utóbb kiderült az ICU (intenzív osztály) és az PVC alaptisztítás védőréteg felvitel volt ebből a szempontból a legnehezebb feladat, és mi pont ezt a kettőt húztuk első napra. A sorsolt program a következőképpen nézet ki.

Minden nap az első csapat 8-kor kezdett, a következő 8.30-kor és a harmadik 9-kor. Erre azért volt szükség, hogy mindegyik szakértő lássa a csapatmunkát, mert annak szubjektív volt az értékelése. A délelőtti menet mindig tesztírással kezdődött, a délutáni pedig tesztírással végződött. Ebből a szempontból a felületspecialistának egy kicsit nehezebb volt, mert jó fáradtan ült le számolni.

Itt fontos megjegyezni, hogy francia vendéglátóink rendkívül jól előkészítették a terepet és minden megbeszélt részlet a verseny kezdetére már pontosan a helyére is került. Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy az eddigi négy versenyből ennek a mostaninak volt a legjobb az infrastruktúrája.

Visszatérve a feladatok nehézségére, az „intenzív osztály” összetett kihívás volt: azért mert impregnált törlést, gőztisztítást és fertőtlenítést tartalmazott egy kétágyas kórteremben, aminek saját mellékhelyisége volt. A feladat nem szokványos napi beavatkozás volt, hanem inkább egyfajta átalánydíjas szolgáltatás sűrítménye. Az alapterület majdnem kétszer akkora volt, mint a belga versenyen és voltak tisztítandó falak is, meg persze a két extra szuper távirányítóval kezelhető ágy meg matrac, és az idő nem volt több mint eddig.

A másik feladat, az „alaptisztítás és védőréteg felvitel”, pedig azért sárkányos, mert azt mindig csapatban csinálták és mindig azzal az utasítással, hogy figyeljenek oda, hogy csapatként is mozogjanak, kommunikáljanak. Tehát egymás irányítása, segítése és ellenőrzése is a feladat része volt. Ezt jól megtanulták, de most nem volt rá szükség. Amire igazán szükség volt, hogy összeszedjék magukat és önállóan mindent csináljanak egyedül, ne hagyjanak ki egyetlen kötelező lépést sem. Ez pedig még a 30 – 40 éveseknek sem megy könnyen, képzeljük el mit jelent ez egy huszonévesnek.

Az igazi helyzetfelismerés mindenki számára csak a második napon jött el, mert akkor csak a magyar csapat tudott erősíteni, a többiek stagnáltak. A holland lányok nagyon melléfogtak a márványfelújítás feladatnál. Mivel az előkészítés során padmeghajtót nem hoztak ki a raktárból, ezért elvesztették az összes egytárcsás súrolóval végzendő feladat pontját. Ez a márványfelújításnál adható pontoknak kb. a fele.

A versenynapon a versenyzők és a szakértők csak kétszer fél órát beszélhetnek, és ezalatt kell megértetni a versenyzővel az új helyzetet, rutinokról már nincs idő beszélni, minden attól függ, hogy a versenyző felkészülése milyen volt és mennyi lelki erő van benne. Sajnos még a második napon is viszonylag sokat hibáztunk, bár lényegesen jobbak voltunk az előző napinál. Szerencsére a versenytársaink többet hibáztak.

Második nap volt a „Tiszta-szoba” és a „szőnyegtisztítás” versenyszám. Itt már mind a két versenyzőnk megértette, hogy segítséget addig kaphat, míg az előkészület tart. Ezt pedig nagyon jól csinálták: mivel annak ideje egyelőre nincs korlátozva, elmentek a végső határig és mindent meg is beszéltek közben. Ennek megfelelően második nap egy közepes napot zártunk, néhány buta hibával, de akkor még minden szakértő magáénak érezhette az aranyat, talán ebben csak az osztrák szakértő látott tisztábban. A pontos pontszámokat akkor még nem tudtuk, a holland vezető szakértő nagyon jól titkolta őket, de akkor már szinte biztosnak láttam, hogy minden az utolsó nap teljesítményétől függ.

A hivatalos magyar delegált Fekete Balázs úgy indított az utolsó napunkra, hogy küzdjünk a végsőkig és csak azt írjuk alá, ami egyértelmű. Utóbbinak rendkívül nagy jelentősége van az eredmények gyors és megnyugtató lezárásában. A szerencse is mellettünk állt, mert a sorsolásnak köszönhetően a két legkönnyebb feladat volt még hátra (Nikinek a busztakarítás és Péternek a márványfelújítás).  

Mi szakértők, azt mondtuk a versenyzőknek, hogy még bármire van esély, de ma hozni kell a 100%-ot. A helyzetet fokozta, hogy közben Bogdán Tibor vezetésével megjelent a BKIK szurkolótábora is és a hangulat a tetőfokára hágott. A versenyzők kitettek magukért, Niki közel 100%-t teljesített pontokban, de nekem az jelentette a legtöbbet, hogy az osztrák szakértő azt mondta: „nem tökéletes, de már nem maradtok szégyenbe, ha a buszt visszaviszik”. Péter pedig megcsinálta élete legjobb márványfelújítását és csak egy hibát követtek el, nem mosták el a padokat. Ez 1,5 pont mínusz volt, de akkor már nem számított, mert ez egy 40 pontos feladat volt és ezzel megdupláztuk a pontjaink számát. Ezt a feladatot a holland szakértő értékelte és más hibát nem talált.

Mielőtt még az elért eredményekről beszélnék, fontos megemlíteni, hogy ezen a versenyen került bevezetésre a tesztírás angol nyelven. Hat teszt volt: a karbantartó specialistának 3 db felelet-választásos (Tiszta-szoba, intenzív osztály, busz-takarítás) és a felületspecialistának is 3 db amiből 1 felelet-választásos (anyagismeret) és 2 kifejtős (terület, anyag, hígítás, időszámolás, technológiai fegyelem). A tesztek előre ismertek voltak a szakértők előtt, de mindenki úgy készült, hogy a versenyzők közösen oldják majd meg azokat. A szakértők közti viták eredményeként azonban ki – ki a saját tesztjét önállóan kellett, hogy megírja. Ez nem mindeniknek sikerült. A felet választásos teszteket mindenki 4 – 5 hibával teljesítette, a számolásnál azonban szórt a mezőny, szerencsénkre itt Péter mindenkit toronymagasan megelőzött.

Ezek után eljött a végső számolás ideje és nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy Péter összesített eredménye 75,5%. Niki eredménye csak 62% volt, de a holland versenyző is csak 64%-ot ért el. A végeredményben ez úgy jelentkezett, hogy a második helyezett osztrák csapatot 10 ponttal megelőzve, összesen 135,5 pontot értek el a magyar fiatalok. Így a három aranyéremből kettőt Magyarország és egyet Hollandia nyert.

A versenyről írt beszámolóhoz hozzátartozik az is, hogy ezzel a rendezvénnyel véget ért egy korszak! A 2016-ban Göteborgban rendezendő versenyen további szakmai fejlesztéseket kell végrehajtanunk és szélesíteni kell a résztvevő országok körét. Ez nem csak szakdiplomáciai, hanem szakmai kérdés is, mert a szabályokat tovább kell fejleszteni. Ugyanakkor minden újonnan megjelenő ország számára hihetőnek kell lennie a győzelem lehetősége. Mindezzel párhuzamosan látványosabbá kell tenni a versenyt, növelni kell az ismertséget: egy lépcsőfokkal feljebb kell lépni. Erre a feladatra, az átalakítási folyamat vezénylésére, mint vezető szakértőt engem választottak meg a jelenlévő szakértők. Nem kis kihívás ez, különösen annak fényében, hogy 2018-ban Budapest ad helyszint az EuroSkills versenynek!

A magyar csapat a többi szakmában is jól szerepelt (összesen 4 arany, 2 ezüst és 5 bronz érmet szereztek a magyar fiatalok) így a záró ünnepségen fergeteges volt a hangulat.