Világkiállítás I.
A tisztítás-technológiai piac, gyártói szemszögből nézve egyre igényesebb és egyre nagyobb volumenben igényli fejlődést. Ez a fejlődés most már azt mondhatni, hogy töretlen évtizedek óta és valójában a 2008-as válság sem érintette igazán mélyen. Ez persze nem mondható el a szolgáltatói szegmensről.
Vagyis van egy igényes és fizetőképes kereslet, de ezzel nem tud élni a szolgáltatóipar?
Nem ez így nem teljesen igaz. Andreas Lill (EFCI) tegnapi előadása a szövetségek kerekasztalán, durván általánosított. Szerintem minden, amit elmondott egy másik szemszögből is megtekinthető és akkor máris látjuk a célokat is, nem csak a panaszt. Szerinte a takarítóipar egy munkaintenzív szakma 85 – 90%-os bérfedezet aránnyal, szerintem pedig egy alacsony (10 – 15%) hozzáadott értékkel bíró szakma. Ez szégyen, mert olyan bénák vagyunk Bukaresttől Párizsig és Athéntól Stockholmig, hogy nem tudjuk kitalálni, hogy mi kéne a megrendelőnek. Aztán elhangzott, hogy az is, hogy a szakma ár vezérelt, szerintem pedig mivel csak egy minőség van ezért csak az ár számít. Ez egy marketing alaptézis, ha ki akarsz törni belőle, differenciálni kell a minőséget.
Azonban, ha mélyebbre „ásunk” a takarítói szolgáltatóipar minimum három kasztra szedhető. Ez persze nem puszta spekuláció részemről, hanem egy több mint 20 éves tapasztalat és hát vannak bizonyítékok is.
A legalacsonyabb kaszt a „Páriák” alapvetően azok az egyéni vállalkozok és cégek, akiknek a piachoz nincs kapcsolatuk, magyarul minden munkájukat egy másik takarító vagy FM cégtől kapják. Ők az a réteg, akik csak takarítanak és nincs fedezetük sem, de különösebb képességük sem, hogy marketing tevékenységbe kezdjenek és a „maguk képére formálják a piacot”. Végső soron alkalmazottak egy rendszerben, de nem illeti meg őket az a biztonság sem, ami egyébként egy alkalmazottat alapesetben megilletne. Magyarországon ez a réteg még akár 2 000 – 2 500 cég is lehet és talán 30 – 40 000 foglalkoztatott. Pontosan persze nem tudom, mert ezek a cégek nagy része nincsen a látókörömben nekem sem.
A képzők számára legizgalmasabb kaszt a „Feltörekvők” kasztja, mely maximum 5 – 600 céget számlál talán egy 10 – 15 000 alkalmazottat foglalkoztat. Ezek a cégek hisznek a tiszta piacban és hisznek abban a mesében, hogy végül is a végén minden jó lesz. Ha most nem jó, akkor még nincs vége, mint ahogy a Marigold Hotel tulajdonosa mondta. A feltörekvők hisznek a szakmában és képzik is magukat, viszont a szakmai tudás iránti vágy, egyelőre korlátozza őket abban, hogy a piacra összpontosítsanak. Most még abban a fázisban vannak, hogy a szakmát tanulják. Vannak piaci megrendelőik csak kevés és nem tudják igazán eldönteni, hogy hova iszákoskodjanak, vagy, hogy szakosodásnak van-e értelme. Ezen cégek döntő többségének éves árbevétele nem éri el az 100 Millió forintot.
A piac harmadik szegmense maga a „Kínálti piac”, a piacon cselekvőül tevékenykedő cégek kasztja, ami még úgy is bontható, hogy vannak, akik a közbeszerzési piacon is cselekvők és vannak, akik csak a versenypiacon. Ami nagyon érdekes, hogy e cégek között találunk egyaránt 100 Millió árbevétel alatti és 1 Milliárd feletti cégeket is. Továbbá a heterogenitás más területeken is megmutatkozik. Az, hogy ezek a cégek, aktívak a piacon nem jelenti azt, hogy minden esetben szakmailag jól felkészültek és azt sem, hogy a takarítás teljes palettáját nyújtanak. E cégek vezetőire alapvetően az jellemző, hogy jó üzleti érzékük van, ha kell, tudnak gátlástalanok lenni, (ha nem kell, akkor is) és a takarítás mint szakma számukra csak egy lehetőség. Ez csoport 2 – 300 céget jelenthet nem többet és az a része, akik a közbeszerzési piacon is cselekvők 50 körül lehetnek.
Te melyik kasztba tartozol? Még akkor is, ha ez most kellemetlennek tűnik, nagyon fontos lenne kapni egy visszajelzést, ami a teóriát alátámasztja (vagy nem), ugyanis azt gondolom, hogy ha változást és fejlődést akarunk mindenkinek, akkor érdekes helyzetnek nézünk elébe. Viszont tisztán láthat mindenki.
A bejelentkezés azért fontos, mert a cikk második felét csak azoknak küldöm el, mert az már egy szupertitkos dolog. Ugyanis akik felismerte, hogy hól van, az dönthet arról, hogy a helyzetét megváltoztatja. Ez a döntés sok esetben kritikus tömeget is kell, hogy jelentsen a siker érdekében, de minden utazás, bármekkora is legyen egy lépéssel kezdődik.
Nem fokozom többet a várakozást, küld el a kitöltött kérdőívet és folytatom az elgondolást.