Végül is mi történik most?
A világ halad a spontán változás útján. Az összeesküvés elméletek hívei szerint, ez egy irányított pálya. Meglehet, de azért van szabad akarat is, és vannak csoportok, jól meghatározott célokkal. A kérdés az, hogy a takarítóipar mit kell, hogy tegyen azért, hogy az eddigi pályától eltérjen? Személyes tapasztalatom szerint…
Erik Brynjolfsson szerint: „A legfontosabb, hogy az embereket termelékenyebbé kell tenni, tehát olyan képességekhez kell őket hozzásegíteni, amikkel a robotok nem rendelkeznek, vagy rosszabbak bennük. Emiatt a cégek is több bért tudnak nekik fizetni. Elsődlegesen ez lehet a megoldás, és ezt úgy lehet elérni, ha az embereket olyan oktatáshoz juttatjuk hozzá, ami értékessé teszi őket a munkaerőpiacon.” Egyébként érdemes elolvasni az egész cikket!
Nézzük a minket körülvevő konjunktúrát
A takarítóipar az egész világon és általában a tudattalanság[1] szintjén van. Néha történik valami, megfogalmazódik egy cél, mint nálunk is a szakmásítás és ez, mintegy felismerés[2] egy évtizedre is meghatározza a helyzetet. Azonban ha ez eltelik, az izgalom és az eufória lecseng, akkor vagy egy kicsit más lesz a helyzet, vagy tulajdonképpen nem változik semmi.
A legendás szolgáltatás egy kitörési pont!
A piaci fogalmak közül a legmisztikusabb fogalom, hogy válsághelyzetben mi számít kitörési pontnak, mert ha az kibontakozik a ködből, és mindenki számára ismert lesz, akkor már nem az. Na, éppen itt van kritikus pont, tudjuk, hogy a megrendelők vágynak a kényeztetésre, de az, hogy ezt hogyan adjuk meg nekik, az fantázia, elkötelezettség és empátia, és szakma is nem utolsó sorban. Vagyis a legendás szolgáltatásnak ezernyi formája lehet, de mindnek közös eredője, hogy „más” emberekkel, kell azt megvalósítani, mint, akikkel most próbálkozik a takarítóipar.
Szóval, itt a robotizálás hajnalán, egy a társadalom számára hasznos munkát, amit úgy egyébként a társadalom kétértelműen ítél meg, úgy kell/lehet helyzetbe hozni, hogy alapvetően más emberekkel, más eredménnyel elfogadtatom, hogy van más minőség is?
Képzeljük magunkat 1771-be
„Elsőként egy francia mérnöknek, Nicolas-Joseph Cugnot-nak sikerült gőzhajtású járművet készítenie. Mivel ő tüzérségi katonatisztként szolgált, azt kellett megoldania, hogy a nehéz ágyúkat gyorsabban lehessen szállítani. Ehhez alapként keményfából hatalmas, háromkerekű szerkezetet épített. Az első kerék elé óriási gőzüstöt helyezett fel, a gőz nyomása pedig meghajtotta a járművet. Azonban az üstöt hevítő tüzet folyamatosan táplálni kellett, ezért működés közben egy fűtőembernek kellett ott állnia. Amikor Cugnot 1771-ben szerette volna bemutatni új találmányát, az orr nehéz és emiatt rendkívül nehezen irányítható gőzautó elszabadult, és ledöntött egy falat. Ez volt a történelem első közúti balesete, amelyet gépi hajtású jármű okozott.” (Forrás Wikipédia)
Mit gondolhattak akkor az emberek erről a dologról? Hányan tudtak egyáltalán erről a balesetről? A dolog nem lehetet világhír, mert nem volt globális média, nem volt internet, és ha lett volna se jelentett volna semmit, mert a föld lakosságának, ami akkor alig haladta meg az 1 milliárdot, minimum a 95%-a analfabéta volt.
Vissza a napjainkba
Ma sem biztos, hogy relatíve jobb a helyzet. Ma is vannak új gondolatok, amik nem jutnak el az emberekhez és nem érik el a kritikus tömeget. A humán erőforrás menedzsment, avagy a tehetséggondozás is ilyen. Egyelőre a takarítócég vezető erről is azt gondolják, mint 1771-bárki aki látta a gőzautó katasztrófáját. Ne felejtsük el, akkor a mai autóiparnak megfelelő gazdaságpolitikai centrum és a politikusok és gazdasági döntéshozók kiemelt érzelmi kötödésének tárgya a lótenyésztés és maga Ló volt.
A versenyelőny
Döntsd el, hogy akarsz-e változtatni. Ha igen, de csak akkor, ha tényleg igen, azt embereidnek az első felismerését ingyen adom. A felismerés, a titok, a benzin, ami erőforrást csinál a terhűkből, és ami majd mozgatja őket felfelé a motivációs skálán. Minden felismerés egy lépés felfelé, lehet, hogy nem egy emelet, de egy lépcsőfok mindenképen és itt az irány a fontos. Én ezt leteszteltem, és 100%-ban működik.
Ha eldöntötted ezt, mind cégvezető akkor készülj fel, hogy a felismerés után a személyi állományodban megjelenik plusz „5 000 lóerő”. A második nagy kérdés, és egyben helyzet, mit kezdesz ezzel az erővel? Falnak mész vele, mint egy kezdő vezető, egy F1 autóban? Vagy értelmes célokat érsz el vele?
Harmadik dolog, arról is döntened kell, hogy akkor neked is, mint cégvezető változnod és fejlődnöd kell. Jobb vezetési technikákat kell elsajátítanod és fejleszteni kel a reflexeidet is. 30-nál akár élesen is elfordulhatsz bármerre, de 130-nál már nem, ott minden meggondolatlan milliméter, amit a kormányon mozdítasz, komoly következményekkel jár. Na így alakul át a világ.
Kit érdekel ez?
[1] A tudattalanság szintje tudatosság és motiváció szintek emeleteiből a földszint. Az első emelet a félelem és rettegés szintje, a második a pénzmotiváció szintje és csak a harmadik az egyéni értékrendek és személyes nyereség szintjéé. Az, hogy melyik emeleten éli az életét meghatározó abban, hogy mennyire hasznos önmagának, a családjának és nem utolsó sorban a társadalomnak. A közép és hosszú távú célok nélküli létezés, biztos jele a tudattalansági szintnek.
[2] A felismerés, vagy más néven az „Aha” érzés az „üzemanyag”, ami a tudatosság és motiváció szinteken való felkapaszkodást segítő motort hajtja. A motor ott van mindenkiben, de üzemanyag nélkül, csak egy holt tehet, ami objektív akadálya a hatékony haladásnak.