Vége a februárnak, a takarítóiparnak talán nem
A tavasz még csak a kertek alatt jár, de erőteljesen közeledik. Legalábbis szeretném azt hinni. A tegnapi segítség cikket 178-an nyitották, ki de adatot csak 42 cégvezető küldött. A válaszok meglepőn őszinték lehetnek, mert egy sem volt, aki dicsekedett volna. Köszönöm azoknak, aki megtiszteltek ezekkel a számokkal.
Mi a probléma?
A helyzet az, hogy az új bérekkel arányos szolgáltatási díjakat nagyon nehéz érvényesíteni. Ebből a szempontból a cégek saját bevallásuk szerint 80%-on állnak. A másik nehéz kérdés, hogy a megrendelők egy része ugyan fizet, de meg is fogalmazza a többlet elvárásait.
Hogyan maradhat meg a káposzta, miközben a kecske is jóllakik?
Hát, ha elég nagy a káposzta kialakulhat ez a helyzet. Komolyra fordítva a szót itt lép be a mérés kérdése. Még 20 évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy a takarítás megítélése szubjektív, ma már azt mondjuk, hogy tartalmai és formai kérdések vannak. A formai szempontokat azonnal és halálpontosan tudjuk mérni. A tartalmi egy kicsit nehézkesebb, de erre is vannak már módszerek. Miért fél ezektől a takarítóipar?
Mert tudta 20 évvel ezelőtt is ma is, ha bevezetésre kerül, egy pontos mérési gyakorlat, megbukik.