Egy ember: Tibor, mi ez a 12.12 rendezvény?

Tibor: Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy beszéljünk a takarító emberről.

Egy ember: Ez egy továbbképzés?

Tibor: Igen, ez egy sorozat, ami végigveszi a takarítási szerződések kritikus pontjait, és ebből az első a humán problematika.

Egy ember: Ez mennyire humán erőforrás szakma és mennyire takarítás?

Tibor: Ez első sorban ember és aztán takarítás specifikusan humán erőforrás menedzsment.

Egy ember: Ez akkor valamiféle profilváltás is?

Tibor: Nem, az embert mindig meghatározó elemnek tartottam, ezért is volt mindig olyan fontos számomra a szakképzés. Azonban mára már azt is látom, hogy a szakképzésen kívül, van itt még néhány restancia.

Egy ember: Mire gondolsz?

Tibor: Arra, hogy szakma nem megfelelően kezelte a problémát és nem foglalkozott a munkavállalók egyéb szükségleteivel.

Egy ember: Ez valami szakszervezeti szöveg?

Tibor: Nem, a rendszerváltás rabszolgát csinált a munkavállalókból, sőt egy bizonyos szintig a vállalkozókból is. Akik ezt nem tudták kezelni spontánul, mára már kiégtek. Nem véletlen a mai munkaerő helyzet.

Egy ember: Talán ide csatlakozik, hogy G meghalt, önkezével vetett véget az életének?

Tibor: Hallottam, az özvegyével beszéltem.

Egy ember: Azt is tudod, hogy írt egy 50 oldalas búcsúlevelet és abban mindketten meg vagyunk említve?

Tibor: Igen, olvastam és teljesen reális, amit ír. Bár gondolom neked, mint a volt munkaadójának ez nem annyira kellemes?

Egy ember: Hát, fel is vagyok háborodva.

Tibor: Miért? Tulajdonképpen a te gátlástalanságod, szakmai hozzá nem értésed vezetett ide, nem?

Egy ember: Miért? Mindenki magért harcol.

Tibor: Persze, ez igaz. Azonban a megtermelt érték elosztása egy izgalmas kérdés. Miért gondolod azt, hogy ezt 80/20%-ban kell elosztani?

Egy ember: Mert ez a helyes, az értéket valójában a menedzser teremti meg azzal, hogy aláírja a szerződést. A többi már sima egyszerű végrehajtás.

Tibor: Hát, igen innen is lehet nézni a dolgokat, de szerintem a végrehajtás sem olyan egyszerű, mint gondolod. Mi sokat beszélgettünk arról, hogy amikor bevállaltad a 100 m²/óra WC takarítást, akkor valójában mit csináltál. Megkezezted a saját céged lerombolását vagy egyszerűen csak szívattad az alkalmazottjaidat?

Egy ember: Ez akkora probléma?

Tibor: Hát igen, mert egy lelkiismeretes szakember azt gondolja, hogy a szerződésben vállaltakat teljesíteni kell, és ha ez fizikailag lehetetlen, akkor zavarban lesz.

Egy ember: Ez a verseny, nincs mit tenni.

Tibor: Ez nem verseny, ez butaság. Szakmai kóklerság és visszaélés a helyzettel.

Egy ember: De hát mindenki ezt teszi.

Tibor: Igen azért vagyunk itt, ahol vagyunk. Hülyének néztétek a munkavállalót és most egyszerűen eltűntek. Ezen kívül pedig ketyeg egy rettenetes időzített bomba, ugyanis ma többért alkalmazzátok az új embereket, mint a régieket és egyszer csak robban majd a bérfeszültség nevű bomba.

Egy ember: Nagyon messze kalandoztunk. Szerinted mi innen a kivezető út?

Tibor: A változás.

Egy ember: A változás? Milyen változás?

Tibor: Hát újra kell gondolni mindent. Illetve ez valójában soha, egyáltalán nem volt kigondolva. Spontán események kergették egymást a szakadékba.

Egy ember: Jó, de most konkrétan?

Tibor: Gyere, hallgasd meg ezt a négy előadást.

Egy ember: Ne haragudj, de 8 órát nem érek rá. Nem lehetne ezt 20 percben megfogalmazni? Mi az egész lényege?

Tibor: Meg lehet, de nem értenél semmit.

Egy ember: Miért? Azt gondolom, értelmes ember vagyok.

Tibor: Biztos, de a dolog nem ennyire egyszerű. Azt, hogy most itt vagyunk, annak sok oka van. Ezek megértése fontos ahhoz, hogy elinduljunk egy más irányba.

Egy ember: Értem. Mennyi idő kell az okok felárashoz?

Tibor: Nekem 6 tanóra, mert ha ezt nem érted meg, nem fogod elhinni, hogy amit tenned kell, az valóban az egyetlen lehetőség.

Egy ember: Szerinted te tudsz valamit, amit más nem?

Tibor: Biztos tudok olyan dolgokat, amit más nem. De a kérdés, úgy lenne pontosabb, hogy amit tudok, az biztos segít-e a mostani helyzeten vagy nem?

Egy ember: Van itt valami titok?

Tibor: Igen is meg nem is. Egy biztosan látszik, az eddig bevált HR rendszerek csődöt mondtak. Nehéz új embert találni a takarításra és még nehezebb megtartani. Arról aztán pedig ne is beszéljünk, hogy megvalósul-e a megrendelő igénye.

Egy ember: Ok, és mi a titok?

Tibor: A titok nem egyszerű, mert minden mindennel összefügg. A változás pedig az, hogy éles váltás kell az emberi erőforrás menedzsment teljes vertikumában. Mindezt pedig gyorsan kell megvalósítani, ami most lehetetlennek látszik. A titok pedig az, hogy erre ma rendelkezésre áll minden eszköz. Sőt már jó gyakorlat példák is vannak.

Egy ember: Nem pontosan értem miről beszélsz.

Tibor: Tudom, a problémák egy része örökség kérdése. Tudnod kell, hogy vannak ezek a hibák, másképpen nem küzdhetsz ellenük. Aztán van maga a terv, ami nem mindegy, hogy közgazdasági vagy vállalkozási, vagy netán politikai szemléletű.

Egy ember: Miért ezek nem ugyanazok?

Tibor: Hát nem mert a közgazdász gazdálkodik egy ismert és modellezett területen, a vállalkozó pedig új piacokat nyit és csak ismeretlen területen jár, a politikus pedig megpróbál mindenkit átverni.

Egy ember: Miiii?

Tibor: Nézd a vállalkozó tátja, hogy minden darab szürke és egyben látja az igényt a feketére. Ezért felépít egy rendszert, hogy legyártsa a fekete szükségletet. Azonban eközben eddig ismeretlen nehézségek lépnek fel, például ez a probléma nem csak színezés kérdése, vagy speciális alapanyagok szükségesek, esetleg a piac nem érti miért jó neki a fekete. Ezért a vállalkozói lét csupa bizonytalanság és először hallott kérdésekre kell jó választ adni. Ez egy emberi képesség, amit ki kell alakítani és folyamatosan fejleszteni, azonban a 90-es évek vállalkozói nem rendelkeztek ezzel a képességgel. Azt sem tudták, hogy kell nekik, ezért józan paraszti ésszel belekormányozták a piacot az árversenybe. Aminek a vége az lett, hogy „a lehető legalacsonyabb előállítási költség” filozófia honosodott meg.

Egy ember: Értem. De hát ez közgazdaság és politika is egyben, nem?

Tibor: Nyilván egy eleme az egésznek, azonban közgazdász soha nem fog adni választ egy elöször hallott, ismeretlen kérdésre. A politikus pedig megpróbál meggyőzni, hogy a szürke, amit látsz, az valójában fekete és minden rendben van.

Egy ember: Értem. Szerinted én felelős vagyok G haláláért?

Tibor: Konkrétan te ölted meg!

Egy ember: Ez azért meredek nem?

Tibor: Nézd, a szakma is és a vállalkozók személy szerint is rengeteg hibát követtek el. 90-ben úgy kezdtünk vállalkozni, hogy azzal kapcsolatban sem ismereteink sem készségeink nem voltak, és ami a legrosszabb az etikus viselkedésről is torz elképzelésünk volt. Ennek eredményeképpen, sokan sikeresek lettek ugyan, de ennek a társadalmi költsége elképesztő volt és a vesztességek folyamatosak.

Egy ember: Te nem hibáztál?

Tibor: De igen. Rengeteget. Én is mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg. Viszont tanultam is, és ma már látok olyan összefüggéseket, amik végzetesek lehetnek azok számára, aki továbbra is a kijárt úton mennek tovább.

Egy ember: Egy példát mondj?

Tibor: Egy hónapja egy megbízó bevezette a minőségmérést, két hét alatt felmondott a takarítók fele és mára, már a vállalkozó is, mert 60%-ot sem tudott teljesíteni.

Egy ember: Ok, de mi akkor a kiút?

Tibor: Gyere el és hallgasd meg az előadást. Akkor majd összeáll egy kép a fejedben és előre tudsz majd lépni. A előrelépésre nincs recept, az egyedi kell, hogy legyen. Ez lesz a versenyelőnyöd!

>> ŰRLAP <<