Azt gondolom, hogy 2016 egy olyan év lesz, amit sokan vízválasztónak gondolnak. Az uralkodó trendek abba az irányba mutatnak, hogy a megrendelők a szolgáltató választás pillanatában egyre erőteljesebben helyezik a hangsúlyt a szolgáltatás biztonságára, ezt követi az ár, majd a minőség és csak a végén van az ígért rugalmasság. A szerződés megkötése után azonban az ár már nem kérdés (hiszen az már nem változik) és helyébe a rugalmasság lép.

Ez a helyzet elsőre úgy látszik, hogy a nagycégeknek kedvez, azonban ez nem teljesen így van. Fontos azonban az leszögezni, hogy a hosszú referencialista igen is erény, míg a kicsi, a világhálón elérhetetlen és az egyébkén súlyos önérzet nem.

Mit lehet tenni? Mit kell tenni!

Aki nincs a világhálón lépjen fel és legyen ott aktív.

Nem kell ettől félni, mert ma már rendkívüli lehetőségek vannak és ezek költsége sem jelentős, ami talán most elsőre félelmetesnek tűnhet az, az, hogy naponta szánni kell rá legalább 1 órát. Később, ahogy az ember, tanul lesz ebből 2 vagy 3 is, de ennek eredménye viszont sokszorosa lesz az eddigieknek.

Az első dolog, ami felmerül: az időgazdálkodás égető szükséglete

Ezzel sem lenne probléma, rengeteg hatékony technika van ma a piacon. Én már több mint 15 éve egy rendszert alkalmazok és ez rendkívül jól bevált. Mindig van időm minden fontos dologra, még akkor is, ha az közvetlenül nem generál árbevételt. Természetesen néha én is örülnék, ha egy nap nem csak 24 órából állna, de vannak dolog, amit nem tudunk megváltoztatni.

Amit tehát javasolhatok a 2016-os évre. Ez nem más mind az „öt ujj” stratégiája.

1. Mit karunk elérni? Éves célkitűző tréning (szervezeten belül és/vagy külső tréner bevonásával). A cél olyan kell, hogy legyen, amiben az érintettek valóban hisznek, azonban olyan komoly kell, hogy legyen, hogy annak megvalósításához komoly erőfeszítés kell, és ezt lássák is be az érintettek. Ezek kitűzéséhez meg vannak, a jól bevált technikák csak végig kell őket csinálni.
2. Milyen csatornákon tudunk/akarunk kommunikálni? Új honlap (új dómén). Vég kell gondolni mit értékünk el eddig, hogyan tudjuk ezt bemutatni és miképpen szerettetjük meg magunkat. Ezen felül nagy ereje van a személyes kapcsolatnak is és a rendezvényeknek. Utóbbi jelentősége akkor lesz meghatározó, ha van elég közönség. Ennek a rendszernek szerves része a FB profil és honlap és az ott kifejtett aktivitás is illetve idő és erőnek megfelelően más szociális hálózatok is.
3. Miben vagyunk a legjobbak? Koncepció arról, hogy a céget hova kell pozícionálni vagy újrapozícionálni. Jöhet a SVOT analízis is, de a leglényegesebb, hogy ismerjük meg a piacunk kínálati oldalát, vagyis a konkurenciát. Látni fogjuk, hogy lesznek területek, ahol nem érdemes erőlködni és vannak olyanok, ahol van „rés a pajzson”. Nem hiszek a spontán konkurenciaismeretben.
4. Kik azok, akiknek ki tudjuk elégíteni az igényeit? Választ találni arra, hogy kiknek akarunk eladni. Tudom nem egyszerű, de meg kell találni azt a – takarítóipar specifikusan – 1 000 vagy 1 500 döntéshozó embert, aki potenciálisan el tud majd látni megbízással. Nyilván ez a szám attól függ, hogy mi az éves célunk 50 Millió Forint? Vagy annál több?
5. Mit mondunk a piacunknak? Rendszeres kommunikáció, szakmai tartalom megosztása a célközönséggel hétről hétre, hónapról hónapra. A kiválasztott célpiacnak lehet, hogy nincs még meg a problématudata és nem látja a kockázatokat. Az is lehet, hogy látja, csak nem tudja, hogy ki az, aki biztosan segíthetne neki.

Ha bele akarsz vágni, itt vagyok segítek!