A sokat emlegetett nyári munkák egyike volt az Intézetének új honlapjának kialakítása és ezzel együtt az új arculat megalapozása. Alapvető kérdés, hogy mit várunk az új honlaptól.

Természetesen továbbra is még sok a megválaszolatlan kérdés és a takarítói életpálya modell még korántsem tekinthető fixnek mégis körvonalazódni látszik egy olyan állapot, amivel szakma egyetért, nem csak itthon, hanem Európában is, és ami, nem utolsó sorban az állami szerveknek is kezelhető. Hátra van még az, hogy a társadalom is megértse a tisztítás-technológiai szakma struktúráját és e szerint ítélje meg azt.

Nézzük dióhéjban mi is a jelenlegi helyzet.

A 2000-ben elindítót 40 órás, első időszakban tisztán elméleti KonfirMATISZ képzés, ami a Nemzetközi Épülettisztító Oklevél megszerzését célozta 4 éven át működött és több mint 1 500 gyakorló szakember vett rajta részt. Ez a képzési anyag azt célozta, hogy a már a szakmában tevékenykedő személyek fejében csináljon rendet és egyértelműsítsen néhány fogalmat. Ezt a programot 2005-ben egy az egyben leváltotta a frissen elfogadott OKJ Takarító.

A mai eszünkkel úgy látjuk, hogy ez akkor nem volt éppen a legjobb megoldás, ugyanis a 2005-ben elfogadott Takarító valójában nem tudott az lenni, aminek szerettük volna, mert ez akkor túl magas lécnek bizonyult. Másrészről a nem szakmabeliek azt gondolták erről a szakmáról, amit ismertek: a napi takarítót. Sokan voltak olyanok is, akik nem is értették mi ebben a szakma. Az elmúlt évtizedben sok átalakításon esett át a szakmai és vizsgakövetelmény és ma már sokkal több ember számára egyértelmű, hogy a Tisztítás-technológiai szakmunkás lényegesebben több és más is, mind egy napi takarítást végző takarító.

Ez a helyzet jó, és mégsem

A közbeszerzésekben sokszor indulatlanul sok szakmunkást kérnek, és nem tudják pontosan belőni a szolgáltatásvezetők optimális létszámát sem. Nem beszélve arról, hogy mivel sok a bizonyítvány a piacon ezek már nem igazi szűrők.

Amire most szükség van egy olyan képzettség, ami a valódi napi takarítót fedi le.

Ez most megvan, és bár egyelőre Betanított takarító néven csak a B képzési körben van, de hamarosan az állami elismertségi rendszerbe is bekerül Intézménytakarító megnevezéssel, mind a Tisztítás-technológiai szakmunkás rész szakképesítése.

Az új szint lényege, hogy egy olyan szakembert takar, aki minden kézi eszközt ismer és készség szinten alkalmazni tud, ezen kívül a gépek közül használni tudja a porszívókat, mechanikus seprőgépet, gőzfejlesztőt. Vagyis az a szakember, amiből a legnagyobb számban van szükség a takarítási szolgáltatás során.

A vitaindító kérdés tehát az legyen-e kötelező minden a szakmában dolgozónak a Betanított takarító (EQF2) szint?