Új alapokon a takarítási díjképzés I.
Aki rendszeres olvassa a blogomat, annak talán tisztán kezd körvonalazódni, hogy a nem teljesen helyes a szakmapolitika sikertelenségében hinni, de nyilván nem diadalmenet sem. Alapvetően a saját magunk által meghatározott korlátok között mozgunk, de jól tetten érhető egy fajta evolúció is.
A szektorban dolgozó szak- és szakképzetlen emberek nem tudják és nem is nagyon érdekli őket, hogy milyen dolguk lenne még azon kívül, hogy egyik napról a másikra megéljenek.
Tehát akkor mi a lehetőség akkor, a sok kis vállalkozás vagy családi cég számára, akik esetleg komolyan gondolják, hogy a takarítási szakma, a tisztítás-technológia egy gyönyörű és kihívásokkal teli szakterület?
2019-ben egy sor olyan lehetőség és eszközrendszer áll a vállalkozó rendelkezésére, ami eddig soha. Eközben a gondolkodását a 1960-as eszközrendszer dominálja. Miközben nyakunkon az ipar újabb forradalma, a takarító szektor képtelen kilépni a 30 éve kitaposott nyomvályúból és ennek megfelelően nem is nagyon tud partnere lenni az intenzív fejlődést megélő cégeknek. A megoldás, tehát magától kínálkozik: át kell térni egy más fajta, gondolkodásra és ennek eredményeképpen majd sok minden át fog alakulni körülöttünk. A változás mindenki számára nehéz, viszont a kezelésére vannak praktikus módszerek, Ritz Tibor: Tisztás-technológiai Szolgáltatásvezető.
Ami mostanában aktuális lesz, az a megrendelők gondolkodásának változása a szolgáltatási díjjal kapcsolatban. A mai gondolkodás sokat változott a rendszerváltás óta, azonban most ez még nagyon hangsúlyosan időnorma alapú (folyik jelenleg egy kutatás, ha részt vesz benne, rögtön láthatja az eddigi eredményeket is) és nehezen tud elszakadni a minimálbértől. Függetlenül attól, hogy a bérhelyzet drasztikusan megváltozott.
Nyugat-Európában már nagyon tisztán látszik, hogy a gondolkodás eltolódott abba az irányba, hogy komolyan elemzik a rezsióradíjat is.
Tehát az időnorma fontos kérdés továbbra is, azonban annak realitása nagymértékben függ attól, hogy a szervezet milyen képességű és motivációs szintű emberekkel kívánja azt megvalósítani és milyen technológiát ad a kezükbe. Tehát a rezsióradíj szerkezete lesz a legizgalmasabb kérdés a következő években. Egy új fogalom is belép a rendszerbe és ez a hozzáadott érték kérdésköre.
A jó szolgáltatás ténylegesen sokkal többet kell, hogy érjen, mint amibe kerül. A szolgáltatási szintet, egy belső program és annak valóban megvalósuló eredménye kell, hogy meghatározza. Ennek nyilván van egy költsége, azonban az eredménye sokkal nagyobb értéket kell, hogy képviseljen a megrendelő szemében, mint amibe az kerül. Ezért nagyon izgalmas, hogy az ajánlatadó milyen garanciákat fogalmaz meg és vállal, annak érdekében, hogy az ajánlatkérő mindezt el is higgye, vagy milyen tapasztalatokat ad és ezek alapján miképpen egyezkedik.
Tehát ez politika és nem lehet pontosan megfogni, hogy mennyire szakmapolitika és mennyire humán erőforrás- vagy logisztikai, netán marketingkérdés. Nyilván alapkérdés az, hogy mindez menyire transzparens már az első pillanatától és mennyire marad az, a szolgáltatás konkrét megvalósításának folyamatában is. Itt van az a pont, ahol elválik a költségalapú számolás az értékalapú számolástól. Ugyanis az új helyzet az, hogy a költségeket két kategóriába kell sorolni.
A rezsióradíj azon elemei, amelyek óhatatlanul megjelennek, amelyeket egy bizonyos szint alá nem lehet faragni, különben a cég a szürke zónába csúszik. | A rezsióradíj azon elemei, amelyek egy új szolgáltatási elem vagy különleges vállalás költségei, de amik feltételezhetően egy sokkal magasabb értéknövekedést eredményeznek, mint amennyibe azok kerülnek. |
Ezt jelen pillanatban minden év elején a MATISZ meghatározza. Nyilván van valamiféle mozgástér, ez azonban egy minimális szolgáltatás fedezete. Mondhatnák ez a legolcsóbb SAJTBURGER. | Ez a cég saját innovációja és koncepciója, ami nyilván a vevői igények elemzése alapján születik. Mert a csak egy városi legenda, hogy a megrendelő csak és kizárólag a szolgáltatási díj mértéke érdekli |
Fontos azonban látni, hogy ennek mértéke a szolgáltató cég méretétől és működési rendszerétől is függ. Ezek általában és szektor szinten ismertek. Minél nagyobb egy szervezet, bizonyos költségelemek annál kedvezőbbek lehetnek. | Ezek mértéke teljesen szabadon kerül meghatározásra, mert igazából, csak az számít, hogy valamennyivel kevesebb legyen, mint az alkalmazásuk alapján keletkező szolgáltatási értéknövekedés (továbbá nyilván fontos, hogy a megrendelőnek ez értéket jelentsen) |
Tehát itt van a bér és járulékai. amik azonban szorosan összefüggnek az alkalmazott technológiától és ilyen értelemben az időnormákkal is. Ez a fejezet tartalmazza a törvény által előírt kötelezettségeket. | Ide soroljuk a minőségmérés és/vagy transzparencia valamilyen szintjét. Továbbá különböző vállalásokat, ami a végrehajtó állomány viselkedését, képzettségét és tapasztalatát jelenti. |
