Mottó: Igény, szakszerűség, élmény. Ezek kéz a kézben járnak, bármelyiket elhagyva, bármilyen megfontolásból a másik kettő sem valósulhat meg. Az elmúlt 10 évben több száz bejegyzés született ennek szellemében. Szánd rá az időt és TE több leszel.

Tudás

Tudás
2019.01.18.

A helyzet az, hogy most beindult egy folyamat, aminek a követése nem lesz egyszerű. A társadalom egy nagy része napirendre tért afölött, hogy a takarítás szakma. Azonban ezt nem látja visszaigazolódni a takarító cégek irányából. Hoppá!

A helyzet kicsit sem vicces, tegnap komoly kérdés hangzott el megrendelő részéről és erre egy ügyvezető igazgató, egy ügyvéd és egy könyvelő – én is ott voltam – igazából érdemi választ nem tudott adni.

Ja, hogy mi volt a kérdés? 

Vannak ennek előzményei is. A MATISZ már a tavaly is abból indult ki, hogy az munkaerő piaci helyzet azt diktálja, hogy rendkívül nehéz takarítót találni a garantált bér minimum szintje alatt. Függetlenül attól, hogy az embernek nincs takarító szakmunkás bizonyítványa és a poszt, amit adott esetben betölt nincs úgy minősítve (munkaadói lehetőség), hogy annak betöltéséhez szakmunkás bizonyítványra lenne szükség. A helyzetet tehát a kereslet kínálati állapot vezérli.

Egy másik megközelítésben azonban a piacon lévő munkaerő kínálatban hatalmas különbségek vannak. Mármint tudásban, hozzáállásban és készségekben. Ezért aztán a bér vonatkozásában van feszültség rendesen. Ez minden szinten jelentkezik megrendelő-szolgáltató és szolgáltató-munkavállaló között is.

A kérdés tehát az volt, hogy mi az a konkrét folyamat, amit a szolgáltató beevezett annak érdekében, hogy ez az előbbiekben felvázolt helyzet valamiféle irányba elmozduljon és a szereplők, elégedettebbek legyenek?

Szóval, ha nem mondtam volna, a dolgozó többet kap, mint a minimálbér, de ezzel a szinttel elégedetlen. A megrendelő, mivel nincs OPEN BOOK, azt hiszi, hogy szakmunkásokat vett és ehhez képest elégedetlen. A vállalkozónak alig van haszna, viszont cserébe sok a macera mert mindenki öt „üti”. Alulról a munkavállalók, felülről a megrendelő. Kellemetlen helyzet.

Ezért aztán a szolgáltató, az egész problémakört lepasszolja egy alvállalkozónak, aki rövidtávon és látszólag kezeli a helyzetet, mert kihasználva a szabályozásokat betolja a munkavállalót a szürke zónába és bár a dolgozó a hivatalos foglalkoztatása minden hosszú távú előnyét elveszti, akár naponta, vagy hetente is relatíve több pénzt kaphat. Azonban ez csak egy látszat helyzet.

Visszatérve az előbb felvázolt modellre, a társadalom heterogén. Vagyis különböző szellemi szintű, és fizikai képességű emberek alkotják. Vannak olyanok is, akikkel rendkívül nehéz együtt dolgozni és bár nincsenek jó képességeik, nem is motiváltak arra, hogy ez a helyzet bármilyen változást mutasson. Egy szigorú verseny alapú gazdaságban lehet, hogy senki sem alkalmazná őket, mert nem tudják sajnos kitermelni a bérüket. Ugyanakkor egyáltalán nem tekinthető rossz helyzetnek, hogy részben a segélyek megvágása és részben a nagy munkaerőhiány miatt mégiscsak a munka mezejére tévednek, mert ez egy jó esély lenne a felzárkózásra.

Itt jön a be a munkaadó felelőssége. Itt jelentkezik aztán a szolgáltatásvezető rátermettsége, etikai hozzáállása és becsülete. Mert, hogy a valódi kérdés ma az, hogy miképpen tudja ezt a helyzetet elmozdítani a sehova sem vezető és valójában nem is fenntartható egyensúlyi állapotból?

Ha már kezdjük érteni a lényeget, akkor jó úton járunk. A probléma gyökere valahol ott van, hogy az eredeti vállalkozási alapmodell jó képességű, lelkiismeretes, egész munkaidőre nem ráérő, hatékonyságban érdekelt emberekre épült. Ez volt a 80 – 90-es évek modellje. Ebben az időben a szervezetek nagyon sok takarítók foglalkoztattak teljes munkaidőben és szakmai követelmények nélkül és voltak a haladó kisvállalkozók, akik megtalálták a friss nyugdíjasokat, a kismamákat, a diákokat, a túlórát vállalókat és ezzel, pusztán csak ezzel az előnnyel mentek a piacra. Ebben az időben a szakma nem volt kérdés, a helyzet kiválogatta a tehetséget. A szakma persze vezetői szinten sem volt kérdés és a vállalkozók döntő többsége, ezzel nem is foglalkozott. Amolyan úri huncutságnak gondolták, ha egyáltalán homályosan felrémlett valami ezzel kapcsolatban.

Akár még aranykornak is tekinthetnénk ezt az időszakot, aminek azonban gyorsan véget vetett egy új modell.

Az új modell az ipari szolgáltatás bevezetése volt, ami a helyzetet egy előnnyel akarta megváltani és ez a fapados takarítás volt, amit viszont szigorú és intézményi keretek között profin szervezetek, bevezetve és meghonosítva az embertelenséget. A megrendelők a jólfésült menedzserek és ügynökök álltál kínált maszlagot gyorsan lenyelték és abban a vak hitben éltek, hogy a probléma egy életre le van tudva. Nyilván láttuk néhány cég tündöklését és gyors- vagy lassú égését, azonban a 2000-es, sőt még a 2010-es évek sem hozták meg az igazi tisztulást. A márkák igazából nem alakultak ki, kedvező megítélésű alig van és a folyamatos megszűnések, átalakulások kapcsán a piac sokszor elvesztette a fonalat és azt hitte új szereplővel áll szemben, közben mégse.

Ebben a helyzetben megérkeztünk 2019-be, amikor a megrendelő őszintén megkérdezi, hogy mi az ön hozzáadott értéke, kedves szolgáltató, azon kívül, hogy rabszolgákkal kereskedik és még nem is etikus?

Persze lennének válaszok, de most már azon a ponton vagyunk, hogy ezeket nem lehet kimondani, mert a plafon is leszakad, akkora hazugság. Tegnap ott ült 8 ember a teremben és csend volt kb. 10 percig, mert a felelt nem tudott megfogalmazódni. Kínos volt, de tanulságos is.

A vevői megbeszélést követően a megrendelő elment, valójában a téma lezárása nélkül, majd a vezető behívta a csoportvezetőket és a területi vezetőt. Ezzel felszínre is jött egy harmadik konfliktushelyzet, aminek a megoldása még egy csavar a rendszerben. Ugyanakkor az egész valójában kibogozhatatlan, mert a szolgáltató cég nem adta el jó áron a szolgáltatást és az emberei ehhez képest nem, de úgy egyébként sem elég hatékonyak. Mindennek a közepén ott áll egy szolgáltatásvezető, akinek nincs elég tudása ahhoz és hatásköre sem ahhoz, hogy egyszerre korrigálja a minőséget, fejlessze a hatékonyságot és érje le, hogy a vevő egy kicsit szánjon több pénzt a szolgáltatásra. Ez a káosz definíciója. Vagyis, a rendszerben semmi nem elég nagy vagy erős, hogy hasson a környezetére és stabilizálja azt. Minden kiszámíthatatlan irányban és sebességgel mozog össze vissza.

Talán így foglalható össze a Tisztítás-technológiai Szolgáltatásvezető könyvben leírt tudás jelentősége. Az én célom az volt, hogy átadjam azt a tudást, amivel a szolgáltatásvezetőt abba a helyzetbe lehet hozni, hogy a káosz pontjait kezdje el rögzíteni. Ez egy tervezői, szervezői és fejlesztői munka. Nem egyszerű, de e nélkül nem lesz eredmény. Olvasd el könyvet, vagy vegyél részt a KATANA tréningen és olvasd el a könyvet.

Vissza

Szakanyag megrendelő
















A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

COVID-19

A járvány kitőrésekor készült egy tisztítás-technológiai protokoll, amelynek célja az volt, hogy egyértelmű helyzezet teremtsen a piacon. Az elmúlt fél évben a szektor komolyan reagált a helyzetre és ma már tapasztalatok is vannak a legjobb gyakorlat kapcsán.
Mára már mejött a pandémia második hulláma is, és egyre jobban kristályosodik ki, hogy mi lehet a takarító szektor szerepe, ebben a nem mindennapi krizisben. 

Szabályozott piac

Minősített szakmai vezetők

Szakképzési hierarchia

A nem megfelelő takarítási szolgáltatásnak vannak elsődleges, másodlagos és járulékos kockázatai. Ezen kivül a nem megfelelően szabályozott környezet teret ad az olyan cégeknek is, akiknek eszük ágában sincs munkatársaikat biztonságosan és etikusan foglalkoztatni illetve a területnek megfelelő szakmai szintű szolgáltatásokat nyújtani. A megrendelő elégedettség igazolását intézményesíteni kell.
A formálisan is keretek közé szoritott személyi felelősség és az megkövetelt/elsimert szakmai szint,  teremthet olyan helyzezt, amikor a cég nem adhatja fel a szakmaiságot pusztán csak  piaci poziciók megszerzése érdekében. A lajstromba vett szakmai vezetőket kreditrendszerrel össztönözni kell, hogy személyes fejlődésükkel cégszinten és szektor szinten is hozzájáruljanak a szakma fejlesztéshez.
A szakmai hierarchia már készen van, ez életszerű és hasonlatos a fejlet világok rendszereihez, viszont még nem épült be a takarítók gondolkodásába és a társadalom sem tudja mit tegyen vele. A következő lépés a hierarchiai rendszer tartalommal való megtöltése kell legyen, ennek érdekében viszont a hétköznapi takarítót ki kell mozdítani a jelenlegi dermetségéből. Ez egy időben szakmai és személyiségi fejlesztés is.

Minősített végrehajtói állomány

A hivatásos, B2B szolgáltatásokat nyújtó takarítót le kell választani az egyszerű foglalkoztatásoktól. Igenis ki kell mondani, hogy a tiszítás-technológia egy felelős szakma. Cél kell, hogy legyen, hogy egy bizonyos szinten az állomány 100%-a képzett legyen. Ennek megvalósítása a szakmai vezető egyéni felelősége. Ennek pedig nagyon fontos eleme, a pozició törvényi szabályozása, a szervezeti felépéítés erőviszonyainak rendezése.

Szakma-specifikus szolgáltatási szerződés

A takarítási szolgáltatási szerződés akkor számít megfelelőenek és akkor fogja jó keretek közé az együttműködést, ha az megfelelően írja le a takarítandó területet, az elvárt minőségi szinvonalat (annak minden elemének tekintetében) és az elért eredmény igazolási és ellenörzési rendszerét. Belértve ebbe az elszámolási periodusokat és az azokat követő azonnali fizetést. Mindezekhez pedig szorosan hozzátartozik az alkalmazott eljárások és technológiák nemzeti szabványokban való rögzítése.

Szakma-specifikus munkaszrződés

Ahhoz, hogy a takarító valóban és ténylegesen is elsimert, megbecsült és felelős szakember legyen, meg kell, hogy szülessenek a kompetenciákra, készségekre és állandó szakmai fejlődésre épülő teljesítményalapú munkaszerződések. A tisztaságszakmai jövő akkor lesz "kerek", ha a szakmai vezető mellett az állomány minden egyes tagja is képes lesz felelőséget vállalni a szolgáltatási teljesítményért és hatékonyságért.

2020 - 2025 Szakmapolitikai program

Egy 5 éves program, aminek célja összefogni a szakmailag legaktívabb szakembereket és és az alapvető szakmai kommunikációs kérdések megválaszolásával előkészíteni a következő szakmapolitikai lépéseket. A program önfinaszirozó, semmilyen külső támogatást nem kap.
A program négy projektet foglalmagába. Ezek közül a PEL rendszer már 1999-óta működik és annak most egy új formája indult. A másik három projket teljesen új útakat tapaos és ebből a szempontból ez egy nagy kisérlet is.  Az ÉRTELMEZŐ szakmai szótár már régi álom volt. A TÁDÉ hallgatható képzés a Önképző Klub egyik felvetése volt és szintén itt született meg a MEGRENDELŐ KÖNYVE ötlete is.

Egy kattintásra öntől










A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!
Kapcsolat

+36-70-317-5641

tiborritz@gmail.com

Kövessen minket