Több fronton zajlik, több féle munka
Azt gondolom, hogy már nincs messze az az időpont, amikor mindenkinek egyértelmű döntést kell hozni abban a tekintetben, hogy a céljai miként oszoljanak meg a céges és a szektor szintű kihívások között. Valójában nem két alternatíva van, hanem csak egy plusz lehetőség, de valamit mindenképpen meg kell tenni.
A takarítási szolgáltatások fejelődése és a társadalmi elfogadottság erős kihívásokkal küzd!
Itt van a járvány, a szakma pedig nem tud igazán érvényesülni. A katonaság végzi a fertőtlenítő nagytakarításokat, ami valójában a fertőtlenítőszer kipermetezéséből áll és semmi köze egy valódi fertőtlenítő nagytakarításhoz. Mert ugye, van erről már egy konszenzussal elfogadott Covid-19 protokollunk is, ami persze senki nem tart be. Ugyanis a jogkövetés mértéke rendkívül alacsony (mindenhól és a szektorban is) és ez ráadásul nem is jogszabály, csak 25 szakember racionálisan végiggondolt javaslata.
Tehát az elmúlt 30 évben a takarító szektor éppen az aktuális és objektív indokokra hivatkozva nem fejlesztette a szolgáltatásait a szükséges mértékben. Minden cég csak annyira erőlködött, hogy éppen szinten maradjon!
A MATISZ kicsit több mint 20 éve pedig úgy jellemezhető, hogy 4 év fejlődést követően 5 évig a polgárháború mocsarában gubbasztott, majd egy intenzív 5 év után egy újabb stagnálás/lejmenet kezdődött el. Utóbbi messze jobb, mint az 2003 – 2008 közötti triumvirátus idején volt, nincsenek nagy vesztességek, de felmutatató eredmények se nagyon. A tény, hogy a Covid-19 vírushelyzet bizonyos szempontból konjunktúra lehetett volna, de nem nagyon tudtunk élni vele. Persze a meccs még nincs lejátszva, még sok meglepetés érhet és sok új lehetőség is jöhet, vagy nem.
Állandóan azt kérditek, hogy miért nincs fejlődés? A válasz pedig pofon egyszerű, pontosan azt csináljátok, mint 30 évvel ezelőtt! A piac 60%-a 5 évnél fiatalabb, de néhány üdítő kivételtől eltekintve nem fejlettebb, nem gondolkodik másképpen, belesimul a sok évi átlagba.
A nagy cégek reális fejlődésének útja a létesítménygazdálkodás. Ha egy cég elég nagy lesz, diverzifikálhatja a szolgáltatásit és mivel ezek mindegyike értékesebbnek tekintett, mint a takarítás, vagy csak már jobban képesek ezt bevezetni a piacra, pozícionálni és beárazni, a helyzet akár ideális is lehetne. Ez persze nem jelenti azt, hogy a takarítás is fejlődik, mert hiába van plusz eredmény a takarítót, maga a takarító cég menedzsmentje is a sor végére sorolja. Igen, nem vitatom, vannak kivételek, ezeket száma akkora, hogy egy asztalos meg tudja őket számolni egy kezén.
A létesítménygazdálkodás talán éves 100 milliárd árbevétel felet lehet egy gyenge opció, de nem szerencsés belevágni, ha cég még nem érte el az a szintet, hogy milliókat képes befektetni egy-egy új szolgáltatás beindításába!
Lássunk tisztán
A takarítási szolgáltatásokra van igény és fizetőképes kereslet is. Ez jó hír és az is jó hír, hogy nincs igazán sok minőségi szolgáltatási kínálat. Tehát, meg kell kínálni a piacot egy jó szolgáltatással és meglátjátok, hogy veszik, mint a cukrot!
A probléma azonban ott van, hogy a szakma nem egészen szavahihető. A probléma ott van, hogy a legtöbb cégnek nincs kiforrott eljárása az állomány fejlesztésére és validálására! Az államilag elismert szakképzés átalakításának céljai is a távoli ködbe vesznek. Tehát kizárt, hogy a vevő elégedett legyen, ha már nem reklamál állandóan, az már nagyszám.
A probléma ott van, hogy a legtöbb cégvezető nem pontosan látja, hogy mi az, amit cég szinten kell megtenni és mi az, amit szektor szinten. Azt sem látja, hogy ha a szektor szintű dolgokat nem alakítjuk ki, a cégszintű célok sem fognak megvalósulni!
Közeledünk?