Tisztítás-technológiai sajátosságok
Pénteken intenzív vita zajlott arról, hogy végül is mi a konfliktus valódi oka a takarítási szolgáltatások körül. A létesítménygazda/beszerzési oldal alapvetően az előállított értéket vitatta (tisztaság, létszám és emberminőség, pontosság, szavahihetőség), míg a takarítók az előállítás folyamatosan növekvő költségeiről beszéltek. Eleinte olyan volt, mint a süketek párbeszéde. Aztán…
Jött az én előadásom!
Dióhéjban: A takarítási szolgáltatás nem független a takarított hely kultúrájától és azon belül a tárgyak és tételek „életútjától”. A jó takarítás eléréséhez nagyon szoros együttműködésre van szükség megrendelő és szolgáltató között. Talán fontos lehet a tétel definíciója: azon tárgyak összessége, amelyeket egyszerre bocsátanak ellenőrzésre.
Ezért a takarítási szolgáltatás megrendelése nem egy egyszerű egylépcsős folyamat, vagyis, hogy nagyjából leírjuk, a takarítandó felületeket és a jó esetben az elvárt gyakoriságokat is, majd kiválasszuk a legolcsóbb ajánlatadót. Ezt most mindenki rosszul csinálja, a létesítménygazda és a takarító is.
Ezzel szemben, minimum kétlépcsős lenne az ideális/eredményes megrendelési folyamat.
Első lépésben, a területnek vannak sajátosságai, amit meg kéne ismerni, és aminek a függvényében a takarító cég megtervezheti a szolgáltatást, elsősorban azzal, hogy kialakítja a tételeket. Azonban ehhez minden esetben szükség van a tétel életútjára is, vagyis mikor „pihen”, mikor szennyeződik intenzíven és mikor kevésbé, és arra is, hogy a vevőnek mikor lenne optimális ellenőrizni az ugynevezett kiinduló tisztítósági állapotot és természetesen azt is, hogy mikor nem zavarja öt a takarító jelenléte.
Csak zárójelben: ma már van arra is példa, amikor a takarítók munkaidőben takarítanak. Tehát bármi lehetséges.
Második lépésben elkészül a FŐTÁBLA és a MUNKATERV, utóbbi nyilván nem lehet ellentmondásban, sem az első szakasz igényeivel, sem pedig magával a FŐTÁBLA adatival.
Csak ebben a helyzetben ítélhető meg, hogy melyik szolgáltatás ár/érték aránya jobb. Természetesen mindez csak akkor működik, ha a takarítócég vezetője meg van győződve és reálisnak tartja azt, hogy az előállított szolgáltatása egy meghatározott rendszerben (MSZ EN 13549: 2004 vagy más) ellenőrizve is lesz.
Térjünk azonban vissza a sajátosságokra
Fogalmak és kifejezések
Tisztasági szintek: a tétel állapota. A tiszta szint, alapvetően vevői és elsődleges kockázati kategória szerinti szakmai szint. Minden más szint, takarítás szakmai besorolás, ami abból indul ki, hogy milyen beavatkozások milyen mértében tudnak a helyzeten javítani. Egyszerűbben milyen eljárásokkal és technológiákkal érhetővé el a TISZTA szint.
Nyugalmi periódus: az időablak, amikor a tétel nincs szennyeződési terhelés alatt. Vagyis a területen nincs emberi tevékenység. Klasszikus esetben ebben az időablakban valósul meg a takarítás, de nem törvényszerű, hogy igy legyen.
Terhelési periódus: az időblak amikor a tétel szennyeződik. Ez alapvetően két szakaszra bontható intenzív és kevésbé intenzív szakaszokra. Ezek egymást többször válthatják is, tehát fontos pontosan meghatározni. A fő kérdés az, hogy a periódus végén a tétel milyen tisztasági szinten van. Illetve kiegészítő kérdés lehet az is, hogy mikor van az a pont, amikor a tétel kapcsán be kell be kell avatkozni (tisztítás ügyileg), mert az elért egy kritikus szintet, ami adott esetben hat az egész terület tisztasági szintjének megítélésére. Továbbá mindez nem utolsó sorban szakmai kérdés is, mert a tisztasági szint meghatározza a szükséges beavatkozási eljárást vagy technológiát. Ezen adatok meghatározói a FŐTÁBLA és a MUNKATERV bemeneti datinak.
Minőségmérési időpont: az ajánlatkérés első szakaszában azt jelenti, hogy mikor van az a légkésőbbi időpont, amikor még a terhelési szakasz megkezdődése elött ellenőrizni lehet a tétel tisztasági szintjét. A munkaterveben viszont már azt a konkrét/pontos időpontot jelöli, amikor az adott tétel ellenőrzésre bocsájtaható.
Ott találkozunk!