Vagy, ha van gépem, nyilván nyitottabb leszek a programok iránt is. Nagy kérdés tehát milyen célokat kéne kitűzniük a takarító cégvezetőknek, ahhoz, hogy azoknak hatása legyen a piac egészére? Nem tudom teljesen világos-e? Itt most arról van szó, hogy a nem megfelelő egyéni/céges stratégiák miatt a takarítóipar tönkre vágta saját konjunktúráját.

Mára kialakult egy olyan állapot, vagy valójában visszakanyarodtunk 30-évvel korábbra és nem vesznek komolyan. Természetesen ez relatív, a világ fejlődése nem állt meg, 30 évvel ezelőtt nem lehetett eladni takarítási szakértői tudást/szolgáltatást. Ma már igen, viszont az, ahogyan ezért most már „belűről” is láthatjuk a dolgokat azok messze nem sokat változtak.

Miért állunk egy helyben?

2000-ota eltelt 12 évben kialakult egy modellrendszer a takarítóipar megértésére. Le vannak írva bizonyos összefüggések, van technológiai fegyelem rendszer és vannak irányelvek. Azonban a cégvezetők nagy része ezekkel nem foglalkozik. Valahogy nem tudatosul, hogy a favágás nem azért egyre nehezebb, mert kevesebb fa van és azok keményebbek, hanem azért mert nem éles a fejszéje. Hoppá! Meg kéne élezni a fejszét!

Az élesebb fejsze jobb lenne, ha az is igaz lenne, hogy kevesebb a fa és keményebb is?

Nyilván, mondom én. De vajon meg tudja érteni mindenki: bármilyen nehéz is a helyzet életlen fejszével fát vágni, maga a reménytelen és hatékonyatlan munka.

Már régebb óta tervezem, de most talán itt az ideje, hogy lépjünk egy nagyot előre. Tegnap egy hosszabb beszélgetésem volt Héjja Csabával, a MATISZ kommunikáció felelősével és egyik projektünk volt a fő téma. Éspedig a MATISZ régi/új álma, hogy képezzük a létesítménygazdát.

Ez viszont nem olyan egyszerű!

Az én dilemmám az, hogy igen súlyos stratégiai kérdés, hogy nekifogunk, akkor mit tanítsunk. Persze sok minden egyértelmű, de sok minden nem. Visszatérve a tanácsadás során tapasztaltakra, a létesítménygazdák egyáltalán nem látják a szakmaiságot a takarításban, tehát nem gondolják, hogy sok potenciális megismerendő modell, szabályozás és tudás lenne. Tehát nem nagyon motiváltak arra, hogy érdeklődjenek.

Első lépés

Szerintem a képzést megelőzően, a szakmának kell valamit csinálni. Gondolkodjunk nagyban. Ha igaz, amit a KSH állít és van 3 000 cég és legalább 1 000 vállalkozó, akkor ez durván 2 000 – 2 500 döntéshozó sok ember több cégben is benn van). Ezen döntéshozók nagy része nem tisztítás-technológiai szakember, és ami még rosszabb nem is gondolja, hogy az kén, hogy legyen. Az is lehet, hogy ez nem baj csak komolyan kéne, vegye azt a szakterületet, ahol a cége működik.

Második lépés

Gondolkodjunk még nagyobb léptékben. Korlátozzuk a kínálatot, teremtsünk keresletet. Mondjuk azt, hogy van egy 400 fős terem és ott megszervezzük a tisztítás-technológiai parlamentet. Ide csak 400 ember léphet be. Nem több. Ki legyen ez a 400 fő?

Harmadik lépés

Lehet ez időkérdés. Meghirdetjük és az első 400 jelentkező lesz ott. Ez nem biztos, hogy jó, mert fontos lehet a minőség kérdése is. Akkor köthetjük időhöz és referenciákhoz. Ki az első 400, aki tud hozni 3, 4 vagy 5 megbízói referenciát? Szuper, ez egyben már egy piaci statisztika is lenne.

Negyedik lépés

Gondolkodjunk globális méretekben. Ha el tudnánk érni azt, hogy 400 szakember részvételével megszervezünk egy konferenciát, akkor oda olyan előadókat lehet hívni, olyan párbeszédet lehet folytatni és olyan hírértéke van, hogy az vagyonokat érhet a szakmának és a cégvezetőknek is.

Na, ennyi az ötlet mára. Tapasztalat ezzel kapcsolatban nincs. Ebben a témában, mindenki csak szép lehet, de okos nem. Én vállalom a szervezést és a részvételi díj sem probléma, mert ha tényleg össze lehet hozni 400 cégvezetőt, azt meg lehet szponzoráltatni a forgalmazókkal. Mi szoltok hozzá?

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy ne maradj le semmiről!