Tallinni gondolatok
Hát Észtország észtvesztő volt. Pontosabban nem az ország, hanem a Leonardo programra összejött társaság. Sokukat már régebbről ismertem, de most több idő volt egymás mélyebb megismerésére. A mostani találkozó az első volt és még 6 van hátra, a következő 2 évben.
Azon kívül, hogy gyors áttekintést kaptunk az Észt, Lengyel, Olasz és Finn szakképzési rendszerről, a találkozó legfontosabb célja azt volt, hogy meghatározzuk, hogy a két éves program során milyen értékes végterméket állítunk elő, kik lesznek annak kedvezményezettjei és milyen változást okozhat, ha megosztjuk.
Én most úgy látom, hogy a mi szempontunkból ez egy megerősítés, hogy jó úton járunk. A Finn és az Észt modell igen jól ki van találva és jól is működik. Elképesztő az a történet, ami Finnországban 1952-ben kezdődött az első szakkönyvvel és néhány nagyon lelkes emberrel, aki 25 év alatt létrehozták az alapokat és mindezt mintegy megkoronázva a 70-es évek végére megteremtették a tudományos fokozat megszerzésének lehetőségét a takarításban is. Akkor még Dr.WC-nek becézték az embert ma már olyan szakmai grémium alakult ki, ahol a középmezőny is irigylésre méltó. Az Olaszok és a Lengyelek az út elején járnak, mi meg a közepén.
Hamarosan (február) elkészül az az összehasonlító táblázat, ami legalább hat-nyolc féle szempontból vizsgálja majd a partner országok rendszerét. Ez lesz az első termékünk. Ennek jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a most megjelent OKJ tisztítás-technológiai szakmai és vizsgakövetelmények nagyon gyorsan felülvizsgálatra szorulnak és akkor már célszerű lenne Európai kontextusban vizsgálni.
Másik fontos kérdés, hogy bár az Észteknek és Finneknek szabványuk van (nem tévedés) a szakszavakról, és ez már önmagában is érdekes szempont, sőt számunkra lehet célkitűzés, ugyanakkor egy olyan értelmező szótár, ami adott esetben még többnyelvű is, nagyon hasznos termék lenne a piacon. Ilyen még nem volt.
A három intenzív nap első eredményei részemre elsősorban abból a szempontból voltak fontosak, hogy felmérhettem azt, hogy mi lehet a cél, ami nem sért érdeket és ugyanakkor a fejlett országoknak is jelent valamit. Ez nem más, mint a takarítóipar speciális PR-ja, amire most Európai szinten nyílik lehetőség. Ez a csoport azt is célul tűzte ki, hogy bizonyos megfogalmazásokkal muníciót szolgáltasson ehhez a harchoz.
A MATISZ vonatkozásában és nyilván ilyen értelemben az egész takarítóipar és a megrendelők szempontjából formálódik a 2014-es nemzetközi szuperkonferencia, amikor Európa meghatározó tudáscsomagjait Budapestre visszük. Ugyanis nagyjából egy év múlva a képzési rendszerek sajátosságain keresztül, olyan szakmai és szakmapolitikai szempontok kerülnek megfogalmazásra, amik gyökereiben változtathatják meg a társadalom szemében, a takarításról kialakult képet.
Kicsit sem túlzás, amiről beszélek, mert azt már az idei konferencián látni fogjátok, hogy itt több műhelyben is folyik munka és nem csak Európában.
- A Keith Backer előadása éppen erről szól majd, hogy milyen pályán mozog a világ legnagyobb szakmai szervezete az ISSA. A MATISZ tagjai tagok ebben a szervezetben, és ha akarnak, beleláthatnak a boszorkánykonyhába, tehát 2014 tavaszán (ISSA/INTERCLEAN) körvonalazódni fog a változás.
- A környezetbarát minősítésnek rengeteg olyan oldalága van, amit átalakítja majd a technológiai piacot is. Ennek megfelelően a forgalmazóknak is át kell gondolni, hogy miképpen alakítják át majd a kináltukat.
- Az új OKJ, amikor majd kiderül, hogy a minimum szakmunkás képzés nem lehet majd 500 óra alatt, azt is hozza majd magával, hogy pontosítani kell majd, hogy mit is értünk ez a képzés alatt és kinek szól az. Nem utolsó sorban van egy EQF nevű EU osztályozási rendszer, ahova majd be kell sorolni a kimenetet. Ez a besorolás pedig majd meghatározó lesz abból a szempontból is, hogy a köz- vagy piaci beszerzésben hogyan kell meghatározni majd a szakmai követelményeket.
- A szakmai versenyek olyan változásokat hozhatnak, amelyekre eddig nem számítottunk. A szakmát újra kell építeni, azt akarjuk, hogy másképp nézzenek ránk és elhiggyék, hogy a szolgáltatásainknak van hozzáadott értéke és a takarítóipar nem rabszolga-kereskedők gyülekezete.
Végezetül összefoglalva azt mondhatnám, hogy most újra elindult egy „vonat”, amin ezúttal viszont nemzeti, EU és világviszonylatban „keverik a kártyát”. A MATISZ ott van a „kalauzok” között, rengeteget tud segíteni, de a kérdés az, hogy ki lesz a „játékosok” között. Egyelőre regisztrálj a konferenciára és kezdjél gondolkodni azon, hogy mennyi tudást akarsz magadba fektetni.