Ebben a megközelítésben nem érdekes, hogy ki miért nyeri meg az adott munkát, hanem sokkal inkább, hogy az adott helyzetben/körülményrendszerben milyen szolgáltatást nyújt majd és ez miképpen hat a szektor megítélésére, ahogy mondani szokták hogyan „válik majd a flotta becsületére”

Tehát ennek a felmérésnek az egyik fő célja, hogy kialakítsa azt a körülményrendszert, amiben aztán jövőben egyre nagyobb biztonsággal és pontossággal tudjuk meghatározni azt, hogy melyik piaci szereplő számíthat igazán az „az év takarítója” címre. Nem feltétlenül a legnagyobb forgalmat elérő cég lesz az, de az is lehet, éppen a legnagyobb a legjobb. A rendszer célja az, hogy ezt minden kétség nélkül meg tudjuk állapítani.

Ma ehhez nincs se elegendő, se megfelelő minőségű információnk, a takarító szektor cégei, ha lehet így fogalmazni, viszonylag rejtőzködő életmódot folytatnak.

Ugyanakkor városi legendák és folyosói pletykák vannak. Ezeknek vagy lehet hitelt adni, vagy nem. Az új projekt felmérése azt célozza, hogy megmutassa a piac valódi állapotát és esetleges tendenciáját. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem sem oknyomozó újságírás, sem botránykeltés. A piacot abból a szempontból vizsgálja, hogy van egy jogos igény és vannak, akik vállalkoznak arra, hogy ezt kielégítsék.

Nyilván ebben dominánsszempont a profit, de hiszek abban is, hogy a cégek nagy része meg van győződve a takarítás, bocsánat a tisztítás-technológiai szolgáltatás társadalmi hasznosságáról is.

Mindennek abból a szempontból is van jelentősége, hogy ha egy takarító cégvezető tervezni akarja a jövőt, akkor ne kelljen neki mocsárra építkezni. Nagyon fontos, tisztán lássa, milyen folyamatok zajlanak a piacon. Ezzel a felméréssel még nem lépünk be a mennyországba, de ha a szakma ebben mellém áll és szolgáltat adatot, akkor 2019-ben már egy sokkal fejlettebb jelentés készülhet. Ettől függetlenül már most vannak olyan előnyök, amikkel már az idei jelentéssel a kezében, élhet. Ez nem is csak lehetőség, hanem talán, ha nem fogalmazok túl pátoszosan, akkor ez kötelesség is.

Miről lehet szó?

Elöször is a szektor érdeke az kívánja, hogy ezt a jelentést juttassuk el minden megrendelőnek. Miért is jó ez nekünk szektor és szervezeti szinten is? Mert egyrészt ez egy olyan kommunikációs csatornát nyit meg, ami eddig nem volt, másrést egy apropó arra, hogy bizonyos dolgokról beszéljünk a megbízóinkkal. Tudod „amit mindig szerettél volna megkérdezni, de soha nem merted.”

Vagyis van a kezembe 100 oldalnál is több anyag, amit ki tudok nyomtatni színesbe (igényesen lefűzve) – nyilván olcsóbb lenne a nyomda, de nem biztos, hogy most még praktikus – és el tudok vele menni a megrendelőimhez. Vagy lehet, hogy nem is kell kinyomtatni, hanem csak e-mailben átküldeni és ezzel egy időben, vagy ez előtt megbeszélni egy találkozót. Ma már az emberek sok mindent szívesebben olvasnak a képernyőn, mint papíron. Különösen, ha az anyag linkeket is tartalmaz, mert akkor van egy kétségtelen előnye a papírhoz képest. Legyünk benne biztosak, hogy olvassa, el a vevő mielőtt találkozunk vele. Innétől kezdve az út egyenes, megvan a fő téma, ami egy irányba fog vezetni: ár-érték arány és az igények szintje. Ezt követően kettőn áll a vásár.

A cél az, hogy a megrendelőben okozzunk néhány felismerést és vegyük rá, jelentsen a takarítói igényéről, a takarítandó felületekről. Miért fontos ez? Mert ezzel megkezdjük a piac szabványosítását és egyszer csak majd minden sokkal szakszerűbb lesz. Hiszek abban, hogy ennek a projektnek már 5 éven belül kézzel fogható eredménye lesz. Ne felejtsük már első évben az lesz az eredménye, hogy a megrendelő annyi szakmai és piaci információt kap a takarító szektortól, amit eddig egész szakmai életében sem. A nemzetközi szakmai szlengben ez a „direkt szaksajtó”. Amit itt olvas, az 10x hitelesebb, mint amit a folyóson pletykálnak, vagy amit, egy érdeket piaci szereplő állít. Ez az én felelősségem.