Személyi hozzáadott érték
A régi EU tagországok mindegyikében működik takarítói szakszervezet és minden évben a szakma ellenérdekelt felei (munkaadók és munkavállalók) ha nehezen is, de megállapodnak egy ágazati kollektív szerződésben melynek része egy az ágazatra kötelező érvényű bértarifa rendszer is. Ezzel tulajdonképpen pozicionáljak magukat abból a szempontból, hogy mit is ér az adott munkatípus, szakma vagy hivatás egy adott társadalomban.
Európa nyugati részén a minimálbér egy kiindulási alap, nálunk pedig plafon. Ez azt is jelentheti, hogy a megállapított bértarifa esetleg magasabb, mint az országos minimálbér és a különbség nem más, mint a személy hozzáadott értéke. Ez tehát nem csak egy ágazatpolitikai kérdés, hanem egyben egyfajta személyes mérce is, amit teljesíteni kell, ahhoz, hogy a szakma meg tudja tartani az adott személyt. Végső soron a bértarifa csak arra garancia, ha az illetőt foglalkoztatják, nem kaphat kevesebbet. A kulcskérdés az, hogy foglalkoztatják-e?
Tehát egy új téma, amiről beszélni kell, ahhoz a szolgáltató cég alátámaszthassa az szolgáltatási díjait az, az általa az adott szolgáltatásban alkalmazott személyek/szakemberek szakmai és emberi kvalitása. Vagyis a dogozó rendelkezik-e olyan, a megrendelő által fontosnak ítélt tulajdonságokkal, olyannyira fontosának ítélt, hogy azt meg is fizeti. Vagyis ezen a ponton mennyivel fizet többet, mint a minimálbér?
Hogy mindenkinek egyértelmű legyen a mi esetünkben a MATISZ TOD ebben a megközelítésben négy fejezetre osztható:
- Minimálbér és annak munkavállaló járulékai, vagyis a bruttó bér
- Személyi hozzáadott érték.
- Munkaadói kötelezettségek, szabadság, helyettesítés és betegszabadság és további adók.
- Szervezeti hozzáadott érték, mint közvetlen és közvetett irányítás, infrastruktúra, logisztika, kezelőszer, eszköz, egyéb központi költség és nyerésség.
Ez egy új szemlélet, amely megmutatja, hogy egy adott ország bérszínvonala mellet, egy adott üzletág vonatkozásában milyen „értékek” reálisak a piacon. Ha statisztikailag nézzük, akkor az 1-es pont tekinthető fixnek és minden további pont erre épül. Adott esetben sarokszámokról is beszélhetnénk, ha a 2-es pontot pontosan értenénk, és benne lenne a szakmai és megrendelői köztudatba. Nyilván itt alapvető kérdés, hogy a cégek értékesítési/tudatosítási stratégiájában ez milyen helyet foglal el.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk definiálni, kell a fogalmat: a személyi hozzáadott érték a szolgáltatásban részt vevő személyek azon személyi tulajdonságainak összessége, amelyek olyannyira fontosak a tisztítás-technológiai szolgáltatások végrehajtása közben, hogy a megrendelő meg is fizeti ezeket.
A személyi hozzáadott érték tételei:
- Munkahelyi attitűd (Pozitív hozzáállás, tettre kész, stb.)
- Képzettség
- Személyes kompetenciák (Precizitás, Önállóság, Térbeli tájékozódás)
- Társas kompetenciák (Kapcsolatteremtő és fenntartó képesség, Meggyőzőkészség, Közérthetőség)
- Módszer kompetenciák (Áttekintő képesség, helyzetfelismerés, Rendszerben való gondolkodás, Körültekintés, elővigyázatosság
- Tapasztalat
- Szakmai aktivitás
- Szociális/szocializálódási háttér
A kérdés most az, hogy csak ennyi van, vagy több is? Ezért fontos lenne, ha ezzel kapcsolatban elindulna egy párbeszéd. Ugyanis ma a takarító cégek ezt a pontot nem árazzák be. Ha először tudatosítanánk magunkban, hogy ez fontos és része a takarítási minőségnek, akkor hitelesen képviselhetnénk ezt a vevőink előtt és a díjszínvonal emelkedne.
Azonban gondolkodjunk reálisan nem véletlen, hogy nem árazzátok be. Mert az érték jelenleg rendkívül alacsony! Hogy pontosan lássuk a helyzetet az állapot lényege, hogy a takarító személyzeten belül nincs, vagy nagyon kevés a lehetőség arra, hogy a szervezet díjazza a nagyobb tudást, pozitívabb hozzáállást és jobb eredményt. Mivel pedig a jobb teljesítményt nem jutalmazzák az egyre gyengébb lesz és mivel a rossz teljesítményt sem büntetik az még rosszabb lesz. Az eredmény, hogy létrejön egy állomány, tisztelet a kivételnek, amelynek nagyobb hányada tényleg nem rendelkezik semmilyen beárazható/megfizethető hozzáadott értékkel. Tehát a nem csak magatokban kell, tudatosítsátok, hanem programokat is kell indítani a valós érték fejlesztésére, ami, aztán ha piacképes, be is árazható.
Ezt a cikket most vitaindítónak szántam. A hírlevél a szakma krémjének ment ki elvárom, hogy komolyan vegyétek és hozzászóljatok. Ez a téma szuper újdonság és nagy versenyelőnyt tudna jelenteni azoknak, aki elindulnak ezen az úton. Ugyanis a „legolcsóbb ajánlat” mára már egyértelműen látszik, hogy zsákutca.
