Mivel ezek a kompetenciák általánosan minden nőben ott voltak korlátlan mennyiségű munkaerő állt rendelkezésre. Ráadásul mivel ezek a nők az esetek döntő többségében nem tudták és nem is akarták erőteljesen képviselni saját érdekeiket, rendkívül olcsó munkaerőnek számítottak. Ebben benne van minden ami a IXX. század patriarkális sajátossága, és nyilván ami még megmaradt ebből a XX. században is.

Tehát az üzleti modell már az 1810-es évektől (cselédközvetítő) az volt, hogy olcsó, kiszolgáltatott munkaerő kínálat mellett elégítettek ki egy viszonylag magas társadalmi és szakmai szükségletet, hasznot húzva mindkét fél szükségletéből.

Erre az állam is felfigyelt (nagy késéssel) és először 1876-ban, majd 1902-ben szabályozta a piacot, több, de inkább kevesebb sikerrel. Ezek a maguk idejében egészen „izgalmas” törvények voltak.

Ennek a szabályozási kísérletnek a következő megnyilvánulása 2005-ben következik be, egy kicsit több mint 100 éves késéssel. Persze ez is csak részben és csak többé kevésbé szakmailag. Más szabályozás kifejezetten csak a takarításra nincs, a mai napig. A szakmai szabályozás 2007-ben és 2016-ban lépett ugyan egyet előre, de a kedvező társadalmi megítélés még várat magára. Viszont bérek szépen növekednek, mert a munkaerő kínálat drasztikusan csökken. Viszont a szakmai tudás nem növekszik. Legalábbis spontánul nem. Ugyanis az emberek tudata, még megrekedt a XIX. században. Bármennyire borzasztó is, ez a kendőzetlen igazság.

Ha ebben a kihívást látod és nem a problémát töltsd ki a kérdőívet.