Azt gondolom, hogy mindegyik érdekes, így hétfőn reggel

Kezdjük mindjárt ott, íme, két film a porszívókról, az egyik kicsit nosztalgikus, a másik egy robot, de érzelmekben gazdag. Mindkettőt az érzelmeket célozza.

Haladjunk sorra. Mi a titka annak, hogy napi 3 – 4 órát nagyon mélyen el tudok merülni, a helyezet elemzésében? Az a szokás, hogy hajnalban, helyesebben még az éjszaka végén felkelek, és alig várom, hogy elmerüljek az értelmezendő információk tengerében. Ilyenkor valójában nem teljesen vagyok éber, viszont rendkívül fogékony vagyok az összefüggésekre. Évek óta csinálom ezt, de tavaly októberben megfigyeltem, hogy egy bizonyos kávé csodákra képes, még ezen felül is.

A DXN kávéknak sok féle változata van, én a sima presszókávét iszom mézzel és fahéjjal, brutális mennyiségű mézzel. Figyelem, a mézet csak kb. 65^o C hőmérsékleten célszerű beletenni, mert nem használ neki a nagy meleg. Ez manapság egy szertartás is nekem, és 300 ml víz/1 tasak kávé és egy kis fahéj, kitart egész napra.

Visszatérve a helyzet elemzésére, azt gondolom, hogy most már mindenki kezdi belátni, hogy van a piaci verseny, a specializáció, az egyéni tehetség és sajnos van üzletági stratégia is, vagyis éppen az a probléma, hogy nincs. A szakma azt gondolja, hogy van a személyes kapcsolat és van a szolgáltatási díj és ezzel befejeződik a dolog. Pedig bármilyen furcsán is hangzik, itt van még a minőség, az ár/érték arány és van a mérlegelés, hogy mi éri meg jobban a kiszervezés vagy a saját erős takarítás.

Kezdjük az utóbbival

Mivel Magyarországon köztudottan magas az ÁFA, ezért az első kritikus kérdés, hogy a kiszervezett takarítás hatékonyabb-e 30%-al vagy nem. Erre akkor tudna válaszolni egy hétköznapi üzemeltető, ha tisztában lenne azzal, hogy miképpen születik meg nap, mint nap a tisztaság. Ugyanis itt van egy csapdahelyzet, a takarítócégek alacsony hozzáadott értéke azt erősíti az ügyfélben, hogy a takarításhoz csak takarítóknak kinevezett emberek kellenek. Ezért aztán csak abban gondolkodik, hogy a minimálbért és némi aprópénzt fizet ezzel meg is vette a napi tisztaságot és a problémát letudta.

A helyzet viszont ennél sokkal bonyolultabb

A szakképzetlen emberek tömegét kordában kell tartani, csoport- és szolgáltatásvezetőkkel. Aki ezt nem látja, belülről fogalma sincs milyen problémát jelent egy új tisztítószer, vagy kézi eszköz, netán gép bevezetése, hogy mit jelent a fluktuáció és nem beszélve a nap, mint nap felbukkanó emberi problémákról. Egyszóval a takarító állomány, olyan mind egy marék lepke, amit nem egyszerű munkára fogni.

Tehát az első és legmeghatározóbb kérdés, mit ér egy szolgáltatásvezető?

Sokat, de mennyit? Havi 400 – 500.000 Forintot is akár és ez nem a plafon, ez a tapasztalt realitás. Fizetés, autó, telefon, stb., lehet ez még ennél is több. Fontos azonban azt is tisztázni, hogy mi az elvárás, egy szolgáltatásvezető hány ember képes mozgásban/termelésben tartani, fejleszteni? Erre sajnos csak kérdéssel lehet válaszolni: milyen emberek ezek? Mennyire képezettek és motiváltak?

Tehát, jön mind a gyorsvonat, a következő kérdés: és a szakmunkás?

Hát a mai viszonyokban nem is tudom, ha valóban szakmunkás, tehát minden eszköz és kezelőszer kategóriát ismer és minden technológiában járatos, akkor érhet, úgy havonta 300.000-et is. Nyilván itt is fontos kérdés, hogy végül is mire megyünk vele?

A szeptembertől életbelépő új okj is ezt erősíti, és a jövőben az igazi változás, ami átalakítja majd a takarítóipart az a csapat koncepció. Vagyis a jövőben nem egy személyben kell gondolkodni, hanem csapatban és optimális üzemméretben. Ja, hogy vannak kis munkák is? Ott is alkalmazható ez a szemlélet.

Egy optimális csapat áll, mondjuk 200 főből, aminek van legalább 20 csoportvezetője (Tisztítás-technológiai szakmunkás) és legalább 50 betanított munkása (Intézménytakarító), akiket egy szolgáltatásvezető irányít. Természetesen bejátszik itt az egyéni tehetség is és az arányok eltolódhatnak. Ismerek én olyan holland szolgáltatásvezetőt, aki több mint 1 000 ember munkájáért felel.

Nem hagyhatjuk ki, mert szintén életbevágóan fontos kérdés, a menedzsment

Itt viszont már nem is olyan egyszerű a helyzet. A piacon hivatalosan több mint 5 000 cég van, ebből a fele van a látóteremben, a többi nem tudom, hogy hól van, lehet, hogy csak fantom cég. Azonban, csak a 2 500-al foglalkozunk, azoknak is jóval kevesebb mind az 10%-a működik cégszerűen, a több valójában mikróvállalkozás és igazából még az önálló piacra lépési készsége sincs meg.

A piac egyik nagy problémája, hogy a szakmában nincs konstruktív párbeszéd, nem is lehet, mert a szereplők egy része nem is érti egymást, és hát nem is mindenki áll szóba mindenkivel. Van panaszkodás, van reménykedés és van ábrándozás, de nincsenek egy olyan közös cél, ami mögé a szakma egésze fel tudna sorakozni, kicsik és nagyok egyaránt. Ilyen volt 1998-ban a „legyen államilag elismert szakma a takarítás”. Ma 18 évvel később az, és akkor mi van? Már több mint 10 éve elismert és mi változott? A MATISZ pénteken programot hirdetett, tehát a problémát mindeni látja, a megoldás, pedig adott lenne.

Két út van, lehet, hogy van több is, de most két markánsat látok. Olyan projekt, ami kollektíve emeli ki a szakmát a társadalmi megítélés mocsarából vagy mindenki az egyéni boldogulását keresi és azok közt lesz valaki vagy valakik, akik képesek gyökereiben megújítani a piacolt. Lehet persze az is, hogy a két út szép lassan halad egymással párhuzamosan és a végtelenbe majd találkozik.

Természetesen itt most számomra a fő kérdés az lenne, hogy bármelyik trend is érvényesül, milyen szerepet vállaljak ebben? Érdemes-e tovább kínlódni egy olyan szakmával, ami nem gondolja magát elég erősen szakmának, vagy ha hiszem azt, hogy vannak magas igények, akkor arra kéne koncentrálnom, hogy ezekén én hogyan tudnám kielégíteni? Vagy tényleg egy nagyot kell váltani és itt hagyni az egészet. Dilemmában vagyok, mert érzelmileg túl erősen kötődöm, de azt látom, hogy talán ki kén választani egy céget és megmutatni a lehetőségeket…

Döntsd el, milyen gyakran akarsz tőlem levelet kapni!

>> ŰRLAP <<