Szakmai arcok: Gorbai Attila
Attilát már több mint 10 éve ismerem, és azon szakmai szereplők közé sorolom, akik nem csak azt tudják pontosan, hogy mit akarnak csinálni, hanem azt is, hogy azt miképpen. Talán valamikor 2009 táján találkoztunk először, még a Riverside projekt kapcsán és az azóta eltelt idő alatt mindketten nagy utat jártunk be.
már több mint 10 éve ismerem, és azon szakmai szereplők közé sorolom, akik nem csak azt tudják pontosan, hogy mit akarnak csinálni, hanem azt is, hogy azt miképpen. Talán valamikor 2009 táján találkoztunk először, még a Riverside projekt kapcsán és az azóta eltelt idő alatt mindketten nagy utat jártunk be.
A tegnapi találkozás apropója az volt, hogy a TENROM új székhelyre költözött és eddig nem volt módom meglátogatni őket. Most azonban egy marosvásárhelyi villámlátogatást követő a hazafelé út remek alkalomnak kínálkozott.
Az Attila tevékenysége különleges ezen a piacon. Tízen pár évvel ezelőtt ö felismert egy rést a piacon. Akkor ezt még megfogalmazni is nehéz volt, de ö látta, hogy van egy réteg a takarító piacon, akit másképpen kell kiszolgálni, mint ahogy azt a takarító gép és eszközforgalmazók többség tette.
A dolog lényege, hogy a szolgáltatás megrendelők szép lassan megváltoztak és már a 2008-as vállasság előtt is, de aztán később még inkább, kezdtek olyan dolgokat követelni, amire a takarító cégek nem volt felkészülve. Illetve nem csak a takarító szektor, hanem maguk a gép gyártók sem. Miről is van szó?
Az amerikai gépgyártásnak mindig is az volt a filozófiája, hogy a gépeket az örökkévalóságnak gyártják. Ez nagyjából minden gépre ma is igaz, az autótól, a tengeralattjáróig. Abból a megközelítésből is igaz, hogy a gépek tartósak, van bennük vas és abból is, hogy például a TENNANT még a 15 éves modellekhez is képes alkatrészt szállítani. Tehát egy ilyen gép sokat érhet, csak a nagy kérdés az, kinek jelenti a legnagyobb értéket: a gyártónak, a forgalmazónak, a szolgáltatónak vagy a takarítási szolgáltatásokat megrendelőnek?
Na, hát itt van az a bizonyos rés
Ha a visszafelé haladunk az értékláncon és a megrendelőt vesszük először górcső alá, akkor azt látjuk, hogy neki nem ez a legfontosabb, illetve fontos neki, de nem így nyersen. A dolog lénye az, hogy egy jó gépet 15 – 20 évre is lehet amortizálni, vagyis a gép 15 – 20 évig is funkcionálisan tökéletes lehet. Na, de mi van akkor, ha a megrendelő 3 éves szolgáltatási szerződésben gondolkodik?
Itt jön be az Attila koncepciója, mert azt mondja, hogy nem egyszerűen gépeket ad el, hanem meghatározott időre szolgáltatásban nyújtja a szükséges képességet, és annak érdekében, hogy ez piacilag is döbbenetesen kedvező legyen, használt, de tökéletesen (gyári szinten, eredeti alkatrészekkel) felújított gépekkel valósítja ezt meg.
Nyilvánvalóan ez azt jelentette, hogy a cég felkészült arra, hogy megvásárolja és felújítsa a használt TENNANT gépeket és ezzel egyben megvalósítsa a legnagyobb környezeti projektet is, mert ezzel eltűntek a TENNANT roncsok Nyugat-Európából és ma 500-nál is több, kiállóan felújított géppel nyújtja ezt a hiánypótló szolgálást több mint 300 ügyfél megelégedésére. Vagyis ha csak környezeti oldalról nézzük, ezek a gépek soha nem hallnak meg és 15 vagy 20 évet szolgálnak, hanem annál sokkal többet.
Mindez persze nem üres marketing, a felújítási program több mint 10 éve fut és a rendszerbe bevont gépek 3 – 5 évente részben vagy egészében megújulnak, tehát a szolgáltató funkcionálisan 100%-os értéket kap, és pluszban le van véve a hátáról a karbantartás nyűge-baja. Egyértelmű, hogy ez minden géppel nem tehető meg, ehhez fontos, hogy a gépek úgy legyenek megtervezve, hogy azok tartósak és javíthatóak legyenek. A TENNANT mérnökei, az 50-es, 60-as években még nem ismerték az Attilát, mert amikor az alapokat letették, az Attila nem is élt, de tudtukon kívül is jól előkészítették ezt a helyzetet.
Azt gondolom, hogy most már tiszta, hogy kinek a leginkább érték ez a helyzet. Hiszen a szolgáltató egy műszaki képességet kap, ami üzembiztosan és jól működik, mert ez is egy jól felépített szolgáltatás. Logisztika, TMK koncepció és rugalmas szerviz, ilyen értelemben a Gorbai modellnek, nem titka van, hanem csak ára.
Ahhoz, hogy ez tökéletesen működjön, olyan kapacitásokat kell fenntartani, ami kevés forgalmazó vállal. Ez csak részben műszaki vagy pénzügyi kérdés, ugyanis a TENROM másik nagy erénye, hogy gyakorlatilag nincs fluktuáció a személyi állományban. Ami azt jelenti, hogy a cégben olyan mértékű szakmai tapasztalat halmozódott fel, ami párját ritkítja a piacon. A cég csak tízen pár éves, de mivel szinte minden embere ugyanaz, mint az induláskor itt nem kérdés, ki milyen információt ad át kinek, mert itt mindenki alapból tud mindent. Ilyen cég nagyon kevés van a piacon.
A találkozásnak azonban volt egy másik apropója is, illetve pontosabban kettő. Az egyik, hogy a TENROM, a 2023-as romániai rendezvény kapcsán beszáll a KREDIT Szakmai nap és verseny programban és ezzel tulajdonképpen nemzetközivé tesszük azt. Ennek megfelelően 2023 tavaszán várhatóan lesz Kolozsvár mellett Méra községben egy világra szóló szakmai esemény. Ebben az ROFMA, MATISZ ész ÖTK is várhatóan bekapcsolódnak és cél az Osztrák Takarító Céh bevonása is, illetve tárgyalunk a szlovákokkal és meglátjuk, hova fejlődik majd az egész.
A másik projekt az EXPLAIN, amiben együttműködünk és már körvonalazódnak azok a lehetőségek, amiket ezzel megvalósítunk. Itt olyan szellemi kapacitások bevonásáról van szó, ami nagy lendületet adhat a projektnek.
Ezekről majd bővebben is írok, mert mindegyik megér egy külön „misét”.