Szakképzési áttekintő 2016
Az események a takarítóiparban gyorsan zajlanak, legalábbis utólag úgy látjuk. Nap, mint nap azért nem annyira. Mindenesetre alig telt egy évtized a takarító szakma beemelésétől az országos képzési jegyzékbe, és mára elmondhatjuk, hogy az oktatási adminisztráció és a politika is felismerte, hogy ennek a szakmának is, meg van a maga természetes tudás és felelősség alapú rétegződése.
A kezdetekben a harc lényege az volt, hogy szakma-e a takarítás. Akkor mindenki másra gondolt. Mi a szakmunkásra, más mindenki az egyszerű takarítóra.
Ezért aztán, amikor 2004-ben az állam szakmaként elismerte a takarítást, nem oldódott meg egy csapásra minden problémánk. Az állami elismerés csak egy lehetőség volt arra, hogy a küzdelmet egy magasabb szintre vigyük. Az okj-ba való bekerülés, igazából azt jelentette, hogy időről időre át kell gondolni, hogy mit tanítunk, és miképpen vizsgáztatjuk a résztvevőket. Ez pedig mindig előhozta a nézőpontbeli különbségeket és kívülről nehezen volt érthető a sok szembenállás és álláspont különbség.
Ez az évtized kísérletezésekkel telt el, a számon kért tudás folyamatosan bővült. Míg 2005-ban még egy betanított szintű tudással is bizonyítványt lehetett szerezni, ma már messze nem így van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mai rendszer minden szinten tökéletes. Ma is folyamatosan keressük azokat a garanciális elemeket, amelyek nem játszhatóak ki, hogy a végén a szakmunkás bizonyítvány tényleg egy szakmunkást azonosítson.
Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy szakképzés minősége/eredménye problémával csak mi küzdünk. A Kelet-közép Európai országokban még az út elején járnak és nyugaton is a német nyelvterület és a skandináv országok, ideértve a finneket is, kivételével még messze nem mondható tökéletesnek a képzési rendszer.
A 2007 – 2014 között zajló EuroSkills projekt (Fiatal Szakmunkások Európa bajnoksága) megmutatta, hogy a küzdelem más, a takarítási szakmát sokkal régebben szervező országokban is zajlik. A holland, brit, német, osztrák, lengyel szakemberekkel nagyon sokáig kellett egyeztetnünk, mire létre tudott jönni az egységes verseny-szabályzat, mert mindenkinek mást volt a fontossági sorrend élén. Továbbá menet közben is voltak egyet nem értések, de a végére azért kikristályosodott egy színvonal. Ez egy meghatározó tapasztalat, mert a jövőben még inkább fontos lesz, a sztenderd tudás szolgáltatása, és a szakmai vizsgák…
Komoly kihívások között dolgozunk, mert ma még a takarító cégvezetők sem ismerték el a szaktudás jelentőségét, még nem látják, pontosan hol van ennek helye a megrendelőkkel folytatott örökös alkukban. Ugyanakkor a munkavállalók sem biztosak abban, hogy megéri-e energiákat fektetni saját önfejlesztésükbe, pedig most már egyértelműen látjuk, a jó takarítási szakembernek egyre nagyobb értéke van a munkaerőpiacon. A munkaerőpiac pedig egységesülni látszik és Európai Union belül szinte korlátlanok a lehetőségek.
Nagyon lassan, de haladunk előre.
A 2016-ban életbe lépett legújabb szabályozás szerint, a tisztítás-technológiai szakma végzettség és beosztás szerint is több szintre tagolódik, és ez a tagolódás kapcsolható az Európai Szakképesítési Keretrendszer (EQF) szintjeihez is. Ez a besorolás ma még teljesen újszerű, bár a mindennapi élethez eddig ez van a legközelebb. Nyilván még át is kell mennie a köztudatba. A cégvezetőknek pedig meg kell kezdeni a munkaerő szaktudás, tapasztalat és hozzáállás szerinti differenciálást. Aki többet ér a cégnek, az részesüljön jobban a közösen megtermelt javakból!
Ennek megfelelően:
EQF1 alapvető iskolai végzettség – az utca embere, szakmai tudás, rálátás és kompetenciák nélkül.
EQF2 Intézménytakarító – itt indul a képzés. A haranggörbe közepe, ez az tudás, ami egy rész szakképesítés, amire legtöbb takarítóiparban tevékenykedőnek szüksége van, a jövőben akár kötelező minimális képzettség is lehet,
EQF3 Önjáró (vezetőüléses) felülettisztító gépkezelő – kezeli a nagy értékű gépek által igényelt tudás és félőség problémadiáját. Szintén rész szakképesítés és az előző szinte épül (vagyis ha erre jelentkezik valaki, meg kell tanulnia az előzőt is).
EQF3 Tisztítás-technológiai szakmunkás – ez már egy szakképesítés, ami az előző kettőre épül, és aki ezt elvégzi, az a gyakorlat minden szintjét ismeri, akire szakmailag lehet támaszkodni. A nemzetközi szakmai vélemény szerint a teljes állomány 10%-ának illene ezen a szinten lennie,
EQF4 Amennyiben egy Tisztítás-technológiai szakmunkás csoportvezetői pozíciót tölt be, vagy ide csak a majd a jövőben megjelenő Mester sorolható be, még vitatott kérdés.
EQF5 Tisztítás-technológiai szolgálatvezető – a szervezetek szakmai vezetője, a megtestesíti a tervezést és a kivitelezés garanciáját,
EQF6 Szakirányú felsőfokú végzettség (Környezettan szak, Környezettisztítás (technológia) szakirány. Magasan képzett szakember, aki átlátja a folyamatokat, a piacot és a trendeket.
A többi a jövő zenéje…
Végül is olyan ez mind egy építmény, aminek van alapja, oszlopai és teteje.
A 2016-os év legnagyobb szakmapolitikai kihívása, hogy pontosan hól húzzuk meg a határokat a különböző szakmai képzettségi szintek között. Nem is az a probléma, hogy a technológiák vonatkozásában, hol vannak a határok, mert abban már megegyezés született, az izgalmas inkább a szakma háttérismereteinek kérdése. Az igazi dilemma a kémia, fizika, mikrobiológia kérdésköreiben van. Eddig minden szakember elő sorban magából indult ki, és alapvetően azt történt, hogy folyamatosan gyűjtögettük mi az a szaktudás elem, ami még a takarítás, tisztítás-technológia része vagy ahhoz szorosan hozzátartozik. Most egy új helyzet állt elő, meg kell húzni azokat a határokat, melyek a jövőben meghatározzák a szakma szintjeit, vagyis azt a struktúrát, amiről már bebizonyosodott, hogy nélkülözhetetlen de még ez nem mindenki látja tisztán.
Ennek majd előbb vagy utóbb lesznek hatásai a cégek szervezeti felépítésében is. Ha a személyzet struktúrája kialakul, beindul a belső szakmai verseny is, és további személyi potenciál fejlődést okoz majd. Ha a szakma ezt az állapotot eléri, magasabb lesz a hozzáadott érték, és a megrendelők elégedettebbek lesznek. Ha pedig elégedettebb lesznek, többet is fizetnek majd.
Tudjuk, sok a ha, de rendkívül fontos kérdés, hogy a takarítók között is kialakuljon egy önmagát fejlesztő dinamikus hierarchiai rendszer, amely arra épül, hogy mindenki számára ott a lehetőség a szakmai fejlődésre és a karrierre és általában az önfejlesztésre és az önmegvalósításra is.
Különösen fontos ez, mert a magyar szakképzési rendszer része az EUROPASS rendszernek és az itthon megszerzett szakképesítések esetében fontos, hogy azokat külföldön is megértsék és elfogadják. Ezeket a minősítéseknek a jövőben egyre nagyobb jelentőségük lesz, ahogy az általános és minőségi munkaerőhiány egyre kritikusabb lesz.
Az egységes európai munkaerőpiac folyamatosan kínálja majd a lehetőségeket.. Van, akinek ez csak egyszerű tapasztalatszerzés, mások gondolnak egyet és elköltöznek, vannak, akik hazajönnek és vannak, aki végleg áttelepülnek. A világunk folyamatosan változik, az, hogy éljük meg ezt a mindenkinek a saját személyes ügye.