SLA II. a minőségi verseny
A visszajelzések azt mutatják, hogy a domináns árharc azért nem tud átmenni minőségi versengésbe, mert a szolgáltatók képtelenek a minőséget fejleszteni. Ez ugye drámai és vannak magyarázatok illetve kőkemény önigazolások, de a szomorú lényeg az, hogy bizonyos tudások hiányoznak.
A mai tanítás nem más mit, hogy mennyire tűnsz hitelesnek a megrendelő szemében. Minden szakmának vannak belső sztenderdjei és azok minél inkább érthetőek a megrendelő számára, annál inkább közelebb visznek a szolgáltatás lényegének megértéséhez és egyben az objektív megítéléshez.
Tehát jelen esetben a kulcskérdés az, hogy adott helyen lévő felületek milyen gyakran vannak tisztítva, az egyben megadja a terület minőségi szintjét. Nyilván a lokáció (elhelyezkedés) alapvetően aszerint került meghatározásra, hogy milyen gyors a szennyeződés mértéke (tisztasági skála). Tehát ami gyorsabban szennyeződik, azt gyakrabban kell takarítani. Itt lép be a prevenció kérdésköre, vagyis, hogy miképpen tudjuk lassítani a visszaszennyeződést? Ennek eredményeképpen majd ritkábban kell takarítani és az eredmény továbbra is jó marad. Tehát a másik kulcselem, hogy a megrendelő milyen gyakran ellenőriz és milyen módszereket alkalmaz.
Ezeken kívül van még egy izgalmas szempont, éspedig az AFH vagyis az: alak, felület és hozzáférés, mert, hogy ezek meghatározzák, hogy mennyire könnyű vagy nehéz az adott lokációban lévő felületet tisztítani.
Vannak-e újabb kérdések?