Robotizálás kérdésköre, jelene, jövője
Manapság a robotok takarításra való alkalmazásának egyik kritikus pontja éppen a bonyolultságukban rejlik, miközben még messze nem tudják üzembiztosan hozni az elvárt teljesítményt. Azt mondhatni, hogy egyelőre még buták viszont rettenetesen drágák. A jelenlegi cikk célja megnézni milyen alternatívák lehetnek, és mi van akkor, ha paradigmát váltunk.
Ma takarítási szolgáltatást úgy képzeljük el, hogy a takarító bejárja a területet és ott a felületeket vagy a padlót, kézi eszközökkel vagy különböző gépekkel le vagy feltakarítja. Az eszközök és gépek folyamatosan fejlődnek, az elérhető minőség is javul, de a munkaerő alkalmassága még mindig kritikus kérdés.
Ez az alapgondolat szerint kerültek fejlesztésre a robotok is. Itt az alapgondolat ugyanaz, nyilván semmi paradigmaváltás nincs, csak az embert szeretnék kivenni a rendszerből. A fűnyírók és porszívók tekintetében biztatónak látszó fejlesztések már bedolgozták magukat a piacon, de a velük elérhető minőség azért még hagy kívánnivalót maga után.
Mi van akkor, ha csavarunk egyet a rendszeren és váltunk? Mi van akkor, ha nem megyünk a kosz után, hanem egyszerűen nem engedjük be, vagy megfogjuk a keletkezés helyén?
Igen a szennyfogó zóna nem újdonság. A kérdés akkor pontosabban megfogalmazva úgy néz ki, hogy mi van akkor, ha a passzív szennyfogó zónákat aktívvá alakítjuk?
Hogy még egyszerűbb legyen, a robot nem próbálja meg leváltani az embert, nem csalinkázik a területen, hanem a hátára fordítjuk és minden kritikus területen csak rajta keresztül engedjük a forgalmat.
Milyen előnyökkel járhat ez?
Mondjuk a tájékozódás és meghajtás technikai nehézségeit máris kiiktattuk, tehát a rendszer lehet lényegesebben olcsóbb. Második kérdés, hogy miképpen tisztítson ez a gép? Itt, talán ami leginkább szóba jöhet, nagynyomású mosó, vagy légsugár, de lehet ez száraz gőz is. Ha ez is megvan, akkor már csak az van hátra, hogy miképpen lokalizáljuk a tisztítást, hogy az csak a cipőtalpra hasson?
A napokban Magony Richardal beszélgettem, aki úttörő szerepet tölt be ebben a paradigmaváltásban és meggyőződése, hogy az aktív szennyfogó rendszerek lényegesebben hatékonyabbak lehetnek az eddig alkalmazott bármilyen stratégiánál. Richárdnak meg vannak a válaszai az előbb feltett kérdésekre, sőt működő prototípusa is van már. Szerinte, az általa tervezett gép, mert ezt a rendszert nyugodtan nevezhetjük annak, sőt robotnak is, képes arra, hogy a rajta áthaladó emberek cipőtalpát, vagy gépek kerekeit valós időben megtisztítsák, semmiféle lassítás nélkül.
Ha ez a rendszer jól meg van tervezve és nem csak a bejáratoknál van elhelyezve, hanem minden olyan területen, ahol széthordható szennyeződés keletkezik, akkor a takarító személyzetnek már csak a darabos szennyeződéseket/szemetet kell összeszedni. Ez tényleg jelentősen átalakítja a takarítási szolgáltatást és az alkalmazandó gépszükségletet is.
Nagy kérdések azért még vannak?
Konkrétan mi fog történni, lehet, hogy a JETMAT bevezetésével a takarítás teljesen új dimenzióba kerül? Nyilván ez majd akkor lesz tejesen egyértelmű, ha valahol alkalmazásra kerül ez a rendszer és látjuk, hogy mi változik a területen. Mindenesetre erre érdemes felkészülni.
Mert végül is hány embert vált ki a JETMAT rendszer?
Üzembiztos, könnyen javítható és adaptálható a helyszínen lévő sajátos szennyeződésekre. Relatíve olcsó és 0-24 órában készenlétben áll, nem megy szabadságra és nem kell helyettesíteni. Fogunk még róla beszélni, ha érdekel...