Rabszolgakereskedelem vagy tehetséggondozás?
Tudom, mered a kérdés. Viszont ma azt látom a képzéseken is. Van, akit érdekel a tananyag és van, akit abszolút nem. A munkahelyeken is van, aki csak azért jár be, hogy ott legyen és van, akinek vannak céljai. A menedzsment pedig annyira kivan a munkaerőhiányon, hogy a normálisnál nagyobb a kompromisszum készsége. Ezért a selejtek…
Ismerem a kifogásokat, nem lehet és kész. Sohasem fogadtam el ezeket. Az, hogy valaki miért nem akar dolgozni, vagy miért nincsenek, céljai azt ma már pontosan tudjuk. Tudattalansági szinten van szegény és azért jobb neki ott mind egy magasabb motivációs szinten, mert a skála következő lépcsőfoka a félelem és rettegés szintje.
Ez nagy visszatartó erő, mert hónap végén, amikor elfogy a pénze, felismeri a helyzetet és fellép oda. Ilyenkor vele van a pánik manó is és villámgyorsan pénz kell szerezni. Nincs ereje felismerni, hogy magasabb szintre lépett és van már egy célja, mert a pánik elborítja az agyát.
A szolgálatvezető ezen a ponton már nem tud beavatkozni, előtte kell kezelni az ügyet. Kíváncsi vagy hogyan?
