Ma a vállalkozók és/vagy munkaadók csak nagyon kis részének célja a megrendelőik és az alkalmazottaik elégedetté és boldoggá tétele. Ezen kívül persze van még egy belső harc is, a közép és felső vezetőket jobban meg kell becsülni, mint a végrehajtó állományt.

Végül is mi az elégedettség és/vagy a boldogság?

Szerintem az ember elégedett, ha felismeri, hogy adott időben, jelenleg ez a maximum, amit elérhet, és ugyanakkor, látja a továbblépés, fejlődés és a körülmények javulásának lehetőségét is. Utóbbi pedig arra sarkalja öt, hogy tovább küzdjön. Ez a belső motiváció alapja. Minden, ami ezzel ellentétes az demotivál és az pedig az értékteremtés csökkenéséhez vezet, ami pedig „kihúzza a szőnyeget” bármilyen fejlődési lehetőség alól.

A jelenlegi helyzetet ez idézte elő és ezt csak fokozta az a tény, hogy az emberek már nem a „vasfüggöny” mögött élnek.

Megoldás?

Mivel kezdjem, a fájdalmassal vagy a nagyon fájdalmassal?

A titok a humán erőforrás menedzsment tartalommal való megtöltésében rejlik. Mondom, nem szlogenek, nem „papírsárkányok”! Kő kemény értékteremtésre való átállás. Követelmények meghatározása és képességek fejlesztése.

Ennyire egyszerű.

Az elégedett vevő többet fog fizetni, és ha ezt a végrehajtó állomány is megérzi ezt, jobb világ lesz. Ha nem, egy aktív vagy passzív forradalom fogja romba dönteni a civilizációnkat.