A takarító cégvezetők, ha nem az érzéseik alapján mondanak árat, akkor átlagnormákkal számolnak, és egyszerűen ők sem tartják reálisnak, hogy pontosan kiszámolják, hogy mi az időszükséglete egy adott szolgáltatásnak. Ugyanis meg vannak győződve arról, hogy a vevő nem az optimális időráfordítás szerint dönti el, hogy mennyit szánjon a takarításra.

Ez így van, nem is vitás és nem is fog változni, amíg a szolgáltatók kritikus tömege nem ad visszajelzést arról, hogy a szubjektív alapon megbecsült díj, köszönő viszonyban sincs azzal az összeggel, ami fedezné az elvárt időráfordítást. Közben persze ott van a háttérben a hatékonyság kérdése, mert a megrendelő mondhatja azt, hogy az elvárt feladatokat gyorsabban kell elvégezni. Ami persze lehet reális elvárás, ha a takarító szakember lenne, akkor persze ki kéne lépni a minimálbér gödréből.

Minden szolgáltatás felállítása egy nagy kihívás. Ha a szolgáltatásvezető precíz, általában mindig kiderül, hogy a takarítandó terület nagyobb, mint amit a megrendelő megadott. Aztán ha mélyebben elemezzük a szolgáltatási jegyzéket, akkor arról is kiderül, hogy itt, ott eltér attól a nem leírt (sajnos nagy hiba) sztenderdtől, ami a takarítók és a takarító cégvezetők fejében van. Ezt követően pedig a munkaerő-piaci helyzetnek megfelelően elsőre nem találjuk meg azokat az embereket, aki bevállalják a feladatot.

Térjünk vissza az alapokra.

Egy területnek a takarítási díja több féle képen közelíthető meg, ebből az egyik a szükségesnek vélt időráfordítás és a rezsióradíj szorzata. Ha például egy terület takarítását valamilyen becslés vagy tételnorma alapján netán tárgyi normák szerint határozzuk, meg és az mondjuk 1 000 munkaórát igényel egy hónapban, akkor azt beszorozva a mi szervezetünk rezsióradíjával megkapjuk a vállalási árat.

Az időnorma meghatározása nyilván akkor lesz pontos, ha jó normákat használunk és pontos felmérés áll a rendelkezésünkre. A jó norma azt jelenti, hogy az szolgáltatás végrehajtásába bevonandó emberek az adott idő alatt az elvárt mennyiségben meg tudják csinálni a kiadott feladatokat. Az esetek döntő többségében ezeket az embereket, a normák meghatározásának pillanatában még nem vettük fel. Tehát ez egy tapasztalatokra épülő becslés. Mondjuk, ez egy iroda esetén lehet 100 és 250 m²/óra közötti teljesítmény, az adott létesítmény körülményei szerint. A körülmények fontosak és ezek értékelhetőek egy bejárás alatt.

A rezsióradíj a másik nagyon fontos és meghatározó elem, ami azonban minden cégnek a sajátja. Vagyis saját magának alakítja ki. A MATISZ minden évben készít egy ajánlást, ami irányadó lehet, és ami 2019.ben 2.500 Forint. Most azt nem szeretném elemezni, hogy ez, hogy alakult ki, ezt mindenki vizsgálhatja és ezzel együtt, és ettől függetlenül is, ezt minden cégnek saját magának kell kialakítania. Annyit azonban célszerű megjegyezni, hogy ez nem optimális vagy ajánlott rezsióradíj, hanem minimális.

Ami viszont ez után következik, az a szolgáltatás fajlagos díjának megítélése

Ha az adott területen a takarítási teljesítmény 100 m²/óra, akkor 2.500 Forintos rezsióradíjjal számolva egy 25 Ft/m²/nap lesz a szolgáltatás fajlagos díja, ha minden feladatot, minden nap kell csinálni és csak egyszer. Ha a szolgáltató fokozza ez a teljesítményt, akkor, 250 m²/óra elérésével le tudja szorítani a díjat 10 Ft/m²/nap szintre. A teljesítmény fokozásának persze van technológiai és/vagy technikai ára, ami aztán módosítja a rezsióradíjat, valamilyen mértékben. Ez azt jelenti, hogy igazából a 25 Ft/m²/nap reálisan csökkenthető, de a 10 Ft/m²/nap igazából nem érhető el.

Itt jön a kézenfekvő menekülési útvonal, hogy a teljesítmény úgy is fokozható, hogy nem mindent csinálunk minden nap, vagyis elkezdjük ritkítani a gyakoriságokat. Itt jönne be a sztenderd kérdése, mert ma nehéz megmondani, hogy valamilyen gyakoriság mihez képest sok vagy kevés, egy adott helyzetben.

Csak, hogy egyértelmű legyen a gondolatmenet, a nemzetközi gyakorlat szerint:

• az 180 alatti vízszintes felületeket naponta kell impregnáltan vagy nyirkosan törölni, a padlók esetben ez nedves felmosás vagy gépi tisztítás is lehet (súroló automata, polírozógép, seprőgép, porszívó)
• az 180 alatti függőleges felületeket pedig hetente kell impregnáltan vagy nyirkosan letörölni (Ez alól kivételt képeznek a szaniter területek és berendezési tárgyak, ahol ezekre a felületekre is napi tisztítás az elvárás).
• havonta nyirkosan át kell törölni minden 180 feletti vizaszintes és függőleges felületet. (Ez alól kivételt képeznek a szaniter területek és berendezési tárgyak, ahol ezekre a felületekre a savas kémhatású nedves lemosás az elvárás).
• évente egyszer minden felületet nedvesen kell lemosni és ezen belül a padlót alap tisztítani, adott esetben impregnálni vagy védőréteggel ellátni.

Mindez természetesen nagymértékben függ attól, hogy a létesítmény milyen környezetben van, milyen tevékenység folyik a falai között vagy milyen az ott tevékenykedő emberek kultúrája és nem utolsó sorban milyen prevenciót alkalmaznak (különböző szennyfogó zónák, házi cipők, lábzsákok, légszűrők, zsilipek, védőrétegek, stb.)

Itt jön be az, hogy jó esetben a padló négyzetmétert tudjuk és esetleg azt is, hogy melyik területnek milyen funkciója van. Azonban a teljesítmény kalkuláció szempontjából rendkívül fontos lenne, az 180 alatt és felett lévő vízszintes és függőleges felületek mennyisége. Ez soha egyetlen esetben sem kerül megadásra ezeket egy bejárás alkalmával kéne megbecsülni. Ami pedig még szomorúbb, hogy a takarító cégek már nem is követelik. Pedig a reklamációk 70% ezekkel a felületekkel kapcsolatosak.