A bakancslista írásnak meg van a maga lélektana. Már önmagában a listaírástól is más lelkiállapotba kerülsz, de a lényeg ott van, hogy milyen érzelmekkel vagy tele, amikor annak nekifogsz. Ugyanis van olyan lelkiállapot, amikor egyenes tilos bakancslistát írnod. Mindennek meg van az ideje, a vetésnek is és az aratásnak is, ahogy mondja János bácsi.

A bakancslista alapvetően három „érzéspillérre” épül. Tehát a jó álmodás (szándékosan nem beszélek tervezésről, mert az csak később jön) támasza a vágy, a megbánás és a majd én megmutatom érzés.

1)      Nyilván mindenki vágyakozik valami után. A vágy lehet valami olyan távoli dolog, ami olyan távoli, hogy konkrétan nem is hiszel abban, hogy megkapod. Csak titkon reménykedsz benne, hogy valahogy mégis. Ennek az esélye egy az egymilliárdhoz, és a legnagyobb probléma, hogy a véletlenül meg is kapod nem vagy rá igazán felkészülve és messze nem hozza az igazi boldogságot, sok esetben még szerencsétlenebbé is tesz. Ez persze nem jelenti, hogy ne legyenek vágyaid, hanem innen tovább kell lépni egy lépést, és pontosan meg kell határoznod, hogy miképpen szeretnéd azt. Szerintem már sejted, az aranyhal nem kérdez vissza, csak tejesíti a kívánságodat. Le kell írnod pontosan milyen érzésre vágyakozol. Fontos megjegyzés: a vágyak mindig magántermészetűek, olyan dolgok, amelyek a személy él meg, ide soha ne keverjünk céges vagy vállalkozási célokat, mert azok „csak” eszközök. Ide elsősorban csak egyéni-családi és maximum társadalmi vágyak és érzések kerülhetnek.

2)      A megbánás már egy kicsit más tészta itt vannak az életed valós eseményei és hibái. Ha megérted, hogy valamit tényleg rosszul csináltad, vagy éppen nem tettél semmit, amikor viszont tenned kellett volna, jön a megbánás. Azonban nem szabad hagynod, hogy ebbe túl mélyre süllyedj, hanem ki kell használnod a benne lévő erőt és le kell írnod, mit kell megvalósítanod, hogy ez újra ne forduljon elő. A hibás cselekedetet nem tudod kijavítani – majd ha felfedezik az időgépet – viszont csak akkor nem követed el újra, ha a jövőben más ember leszel. Vagyis zsigerből fogod jó csinálni. Tehát a megbánásból fakadó, elsőre negatívnak tűnő erő alapvetően a vágynak segít kibontakozni és „megtestesülni”. Ezen a ponton ne egy elérendő pontot tűzz ki, hanem találjál ki és vezessél be olyan szokásokat, amik szerinted majd a célhoz vezetőúton tartanak. Az nem baj, ha a szokásoknak már rövidtávon is van mérhető eredménye. Ha igaz az, hogy „a szokásunk rabjai vagyunk”, akkor a szokások lehetnek a legjobb irányelvek, mert biztos betartjuk őket.

3)      A majd én megmutatom életérzés elsősorban önbizalom kérdése, de nem csak az. Van, akinek már az önbizalom is probléma és ezért tovább sem lép. Pedig az önbizalom egy könnyen „gyártható” érzés: kis célokkal kell kezdeni és szép lassan fel kell építeni azt, amire magaddal kapcsolatban büszke lehetsz. Azonban van még más is. Itt jönnek meg a nagy társadalmi és szűk társasági klisék, a nemek szűnni nem akaró harca vagy az annak álcázott potcselekvések és a családi vagy baráti kör hibás kapcsolatrendszere. Vagyis egy szóval úgy érzed nem vagy helyeden abból a szempontból, ahogy a környezeted megítél. Persze nem ennyire egyszerű, lehet, hogy a családban vagy a baráti körödben minden rendben van, de a munkahelyen már nem annyira. Vagy lehet, hogy a korlát ott van, hogy a környezetedet is béklyóba fogja valami paradigma, vagy dogma. Ha ezt az érzést érzed a zsigereidben, de csak akkor, ha tényleg érzed, na, akkor fogalmazd meg, hogy a mi legyen az a visszajelzés, ami majd igazolja, hogy jó úton haladsz. Egyszóval céltudatosan haladsz az utadon, de folyamatosan figyelj, hogy ne szakadjon meg a valósággal való kapcsolatod és maradj mindig a „rendszer” integrált része.

Egy célkitűző tréning során ez az első szakasz, ami kb. 4 - 6 óra, és ami feltétlenül fontos abból a szempontból, hogy ha célokat akarsz kitűzni, akkor megfelelő lelkiállapotba kerülj, ahhoz, hogy előbb megfogalmazd a vágyaidat, majd ebből csinálj konkrét teljesíthető kívánságot. Ez a három érzés annyira konkrétan szükséges, hogy az szinte tapintható és látható kell, hogy legyen. Ha ezt ki akarod próbálni céges szinten, mert azt akarod, hogy az alkalmazottak mind egy irányba húzzanak, állok elébe. A reális tréning 16 óra, mert 8 – 10 óra szükséges a célok mind eszközök megfogalmazására és egy akcióterv kidolgozására.

>> TANÁCSADÁS <<

Kedvcsinálónak pedig itt egy kis film Michelisz Norbertről, aki jövőtől a HONDA gyári csapatban versenyzik. Egy ember aki megcsinálta.